2013. augusztus 10., szombat

9.fejezet

 ~Kirah szemszöge~

-Beszélhetnénk kettesben?-kérdezte tőlem Rafaj mire bólintottam, majd kézen fogott és arrébb álltunk a többiektől. Furcsa, hogy nem mások előtt akar velem beszélni szóval biztos komoly téma lesz. De mi? Már azon gondolkodtam, hogy mit csesztem el, amikor villám csapott a fejembe...
-Mit szeretnél mondani?-kérdeztem Rafajt, amikor térde ereszkedett.
-Kirah, mondanom kell valamit...-"Nekem is" mondtam magamban-Nagyon rég ismerjük egymást és szinte egy angyal lettél számomra pontosabban egy szőke angyal...tudom még korai, de, de...hozzám jönnél?
-Úristenem!-nem tudtam mit mondani. Majdnem a nyakába ugrottam a boldogságtól, de ehelyett ezerrel agyaltam, hogy elmondjam-e vagy se?!
-Hahó, ugye élsz még?-zökkentett ki a gondolatomból, majd döntöttem.
-Élek még csak...mielőtt válaszolnék elkell mondanom valamit -nagy levegőt vettem- nem kezdhetek komolyabb kapcsolatba így, mert nem voltam mindig hű hozzád.
-Tessék?!-vágott értetlen fejtet a hokis srác.
-Tudod tavaly szilveszterkor a barátokkal kicsit eldurvult a helyzett. És kicsit elittam magam aztán ott volt Erik...-tovább nem akartam folytatni és remélem ennyiből is leesett neki a dolog. Legszívesebben elsüllyedtem volna annyira szégyelltem magam, hogy most közlöm ezt vele.
-Mi? Te lefeküdtél az egyik haverommal? Miért?-támadott le egyszerre a kérdésekkel.
-Igen, de nagyon, nagyon sajnálom!
-Már késő...és pont most kellett elmondanod?-vágta hozzám, amikor páran kíváncsian felénk jöttek.
-Minden rendben?-kérdezte Macy.
-Nem, nincs rendben...-mondta Rafaj, majd ezzel a mondattal ott hagyott minket és elindult kifelé. Eközben  egy könnycsepp szántotta végig arcomat és lassan minden megvilágosult, hogy ezzel elvágtam magam tőle.

~Rebeka szemszöge~

Pár órája, hogy visszatértünk az ejtőernyőzésből, ami igazából fantasztikus volt csak a vége őszintén engem is meglepett. Nem leszek gonosz és most nem kezdek el örülni, hogy így összevesztek vagy talán már szakítottak?! Pillanatnyilag mindenki itt van a panzióban és a tv-t nézik viszont én nem tudtam nyugodtan heverészni, ezért magamhoz vettem egy kis pénzt és lement a kocsmába. Csak unatkoztam meg gondolkoztam ivás közben, amikor egy ismerős hang köszönt.
-Szia hát te?-ült le mellém Rafaj.
-Csak iszogatok..és te?-kérdeztem.
-Gondoltam valamivel elterelem a gondolataimat. Segítesz?-mondta, amit kicsit meglepődve hallottam.
-Megpróbálom és mit tegyek?
-Csókolj meg mielőtt megint berúgsz-a kéréstől, majdnem leestem a székről.
-Nagyon vicces! És miért is?-ahogy ezt kimondtam azonnal kézen fogott és szó szerint kirángatott a helyiségből. Kicsit még hagytam is magam, mert nem mindennapi dolog, hogy a kedvencem kirángat azért hogy adjon egy csókot. Amikor kiértünk mélyen a szemembe nézett és a maga huncut módján mosolygott rám.
-Gondolom ezt csak, azért akarod, hogy elfelejtsd Kiráht-mondtam pimaszul.
-Nem, majd megtudod- aztán megcsókolt.
Először vonakodtam a dologtól, de kezdtem megérteni ezt az egészet, mert éreztem valamit: pillangókat a hasamban.Ahogy elváltunk egymástól Rafajnak fülig ért a szája és látszott rajta az elégedettség. 
-Most már érted?
-Igen...

-Másnap (Molly szemszöge)-

Ma mindenkinek hamarabb kellett kellnie ugyanis tegnap lusták voltunk összepakolni így ma reggel kell ezt elintéznünk. Rebeka az este eltünt,de aztán éjfél körül haza talált. Eközben Kirah teljesen összetört és a nyár többi részét velünk tölti Rafaj meg megy amerre csak akar. Következő állomásunk Budapest volt, ahol szintén megpihenünk és teljesítjük következő pontunkat a :kísértett házat és nekem a gitározást, amiben Katy lesz a mesterem. Sok időbe telt, mire mindenki bepakolta a rengetek cuccát a kicsi táskákba, de aztán felpakolva szálltunk is fel a Pestre induló vonatra. Útközben valaki bambán bámult, beszélgetett a tükörképének vagy zenét hallgatott. Kb. másfél óra utazás után újból a Keletiben lehettünk. Szerencsénkre a szállás nem volt messze ugyanis elég lelombozó dolog 40 fokban többszáz táskát cipelni a beton dzsungelben. Ahogy megérkeztünk és megkaptuk a szobánkat mindenki a bőröndöket az ajtóban hagyva futott, hogy elfoglalja az ágyát és lepihenjen. Elég nagy szoba volt szóval mind a 9-en befértünk, de csak egy fürdőszobát kaptunk. A nap további részében szökőkút pancsolást terveztünk, nem is a strandot, mert az "unalmas" lenne...Szóval miután mindenki kezdett éledezni mi csajok felvettünk egy bikini felsőt meg egy rövid farmert és az egytelen úriemberünk csak egy fürdőruha alsóval beérte, de szerinte 'így is túl keveset mutat az isteni testéből.' Nem hagytuk Jaket, hogy lejjebb öltözzön, mert nem nudista strandra megyünk. Szóval törülköző nélkül elindultunk a városban, majd a sok eltévedés után rátaláltunk egy tökéletes szökőkútra, ahol csak özönlöttek a kisgyerekek és most megérkeztek a nagy gyerekek.
Mindenki futott a klóros vízbe, hogy lehűtse magát és, ahogy a hideg a bőrünkhöz ért hálát adtunk ennek a szökőkútnak. Persze most is elhülyültünk ez nem is volt kérdés. Sok vizet is nyeltünk aztán, hogy senki se maradjon ki mindenkit két oldalról lefogtunk, majd eldobtuk és mivel lejtett a tér mintha csúszdán lettünk volna. A vizes élvezet után hazafelé vettük az irányt miközben a napon meg is száradtunk. Amikor a szállásra értünk megint ledobtuk magunkat az ágyra és ment a kockulás meg a sztorizgatás a mai mutatványainkról a szökőkútnál. Este eljött a zuhanyzás ideje...
-Én leszek az első, én hamarabb voltam itt!-jelentette ki Maia a fürdőszobáért harcolva.
-Dehogyis! Én büdösebb vagyok szóval én megyek!-mondta Rebeka, amikor egy hirtelen mozdulattal véletlenül arcon ütötte a háta mögött lévő Katyt.
-Nah jó ha háború akkor legyen háború!-ezzel a mondatátval Katy az ellensége nyakába ugrott és ki is tört a világháború. Nagy csodával engem is bevettek a csatába szóval én se maradtam ki Sophie harapásaiból.
-Üljetek már le a p*csátokra!!!-szólalt meg elég hangosan Jake, de legalább csend lett. Az alkalmat kihasználva a gentleman előre furakodott és bement elsőként a fürdőszobába.
-Máskor nem hagyjuk, hogy ő menjen be elsőnek!-szólalt meg Adél, amire mindenki bólintott. Amikor mindenki végzett a zuhanyzással még elalvás előtt persze megnéztünk egy horrort bár lehet, hogy nem kellett volna...de aztán nagy nehezen elaludtunk.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki esztelenül ráncigál ki az ágyból a nevemet kiabálva.
-Mi van?-néztem rá durcásan és, ahogy láttam Kirah állt előttem kezében egy csomó ruhával.
-Na végre, jó reggelt! Szerinted melyiket vegyem fel ma?-mutatta meg egyesével az összes pólóját. Válaszként csak hozzávágtam a párnámat, majd visszadőltem aludni, de nem hagyta szóval újra kirángatott.
-Szóval melyik legyen?
-Ez és ez-mutattam rá, ami első megteccet.
-Köszi!-ölelt állt Kirah. Ahhoz képest, hogy most szakított elég vidámnak tűnik és ez jó is, mert hamar túllép a dolgokon. 5 perc múlva újra előttem termett,de most már a teljes szerelésben:
-Jó lesz az. Na, de most készülődjünk mi is-kértem Kiráht, hogy segítsen a többieket is kiverni az ágyból, mert nemsokára a város másik végében kell lennünk a kísértett háznál. Miután megreggeliztünk mindannyian fogtuk a cuccunkat és indultunk a metróhoz amivel eljutottunk a bakancslista következő pontjához. Ahogy beléptünk és megláttuk a véres. rozsdás ajtót, ami előtt egy nő állt rögtön kiült az arcunkra a félelem.  Az egyik falon nagy kidülledő betűkkel felirták, hogy "Tűnj el!" amin néhány testi rész is lelógott véresen. Páran vissza is akartak fordulni a kijárat felé, de nem hagytuk, mert ezt végig kell csinálni! Az ajtó előtt álló nő elmagyarázta a tudni valókat, hogy mi vár ott bent minket és a feladatunkat. Ugyanis csak fél órára zártak be minket, de ha hamarbb akarunk kijutni akkor megkell keresnünk 3 kulcsot, amivel a kijáratot tudjuk kinyítni. Ha letelik a 30 perc mindenkit visznek a "vágóhídra". Szóval az ajtó nyikorogva kinyílt, Sophiet nagyon nehezen sikerült berángatni, mert elkezdett hiszitzni, de amikor mindenki bent volt a vak sötét szobában az ajtó végleg bezárodót. Mielőtt mindenki síkítva ment volna össze-vissza megeggyeztünk, hogy "kisvonatban" megyünk mindenhova. Persze ez a taktika nem jött be szóval mint az egerek futottunk. Egy idő után inkább lenyugodtunk, mert csak egymásnak mentünk neki, de aztán a többi tárgyat is megérintettük. Macy épp előre halaft, amikor megtalált egy függönyt és, ahogy elhúzta valami hirtelen a kezére csapott és láncok csörögtek.
Iszonyúan elkezdett síkítani. Nem volt egyedül, mert én felborítottam egy vödröt, amiben valamilyen nyálkás lé volt...
-Na jó így sosem találjuk meg a kulcsokat!-szólalt meg a távolból Maia.
-Próbáljatok keresni valami lámpát-ajánlottam. Én elindultam egy szekrény felé, amiben elkezdtem kutatni a fiókaiban. Az elsőben semmi, a másodikban...nyálkás belsőrészek?! És most én síkítottam teli torokból. Megtörültem a kezem a pólómban aztán a harmadikban műkezeket találtam és, ahogy egyre a mélyére kerültem egy igazi kéz nyúlt a csuklómhoz. Hát ekkora adrenalin elég volt egy életre. Viszont, ahogy elengedett találtam kicsi zseblámpát. Szerencsére működött is szóval volt fény is aztán mindenki azonnal elkérte tőlem.Pá perc múlva boldogan megszólal Rebeka, hogy megtalálta a kulcsot. Már csak kettő kell. Kutatás közben sokszor megszólalt egy hang, hogy "Meghaltok!", de próbáltunk higgadtak maradni hiszen ezek csak jó színészek. Azonban az idegesített, hogy folyton bökdöstek és ijeszgettek. Később Katynek hála a második kulcs is meglett bár, ezért a cipője szenvedte meg, mert ráment egy kis művér. Eközben kintröl a nő folyamatosan mondta az időt és már csak 3 percünk maradt hátra. Nagyon nagy volt a szoba és ezer féle helyre tehettek egy kis kulcsot. Kitört a pánik vagyis Sophie a sarokban sírt és kérte, hogy keressünk gyorsabban ám a kulcs még mindig nem volt meg. A lámpánk is lemerült szóval megint sötét lett és már csak 1 teljes perc maradt hátra. Ekkor megszólalt Jake, hogy megtalálta a harmadik kulcsot, de az egyik zombi nyakába volt fűzve és ha hozzáértünk mint egy láncravert állat elkezdett kapdosni a kezeivel sőt még harapni is. Eközben kintről hangosan számoltak vissza és márcsak 30 másodperc maradt. Nem tudtunk mit csinálni szóval páran lefogták a kapálodzó hullát és villámgyorsasággal Jake lekapta a kulcsot. Elhangzott a 10 másodperc szóval az élő hallottak lábra álltak és utánunk jöttek, hogy elraboljanak és elvigyenek a másvilágra. Jaken múlott az "életünk"...hallottam, ahogy remegő kézzel próbálja kinyítni az ajtót először az első, majd a második kulccsal, amikor a 2 másodperc is elhangzott. Idegtépő pillanat volt, amikor kezébe vette a harmadikat, kattant a zár és kinyílt az ajtó. Mintha átszakadt volna egy gát úgy futottunk ki aztán gyorsan be is zártuk az ajtót.
-Úristenem, ide se jövünk többet!-jelentettem ki.
-Soha!!!-helyeselték. Mindannyian a földre ültünk és csak kapkodtunk a levegő után, amikor láttuk, hogy megérkezett a következő csoport.
-Nagyon ijesztő ott bent?-kérdezte egy selymes hang, amire Kirah villámgyorsan felkapta a fejét.
-Erik?-kérdezte.

2013. július 31., szerda

8.fejezet

Az este elég mozgalmasan telt főleg, mert egy percet se aludtunk ugyanis Csipával töltöttük az időt a kocsmában. Amikor egészen jól elmélyedtünk a beszélgetésben a csajokkal sunyiban az asztal alatt küldtünk egy SMS-t a szintén huligán Katynek, hogy kapjon magára valamit és siessen ide. 3 perc múlva a pirosra égett barátnőnk futott be hozzánk, amire Csipa kicsit meglepődött a hívatlan vendég láttára, de úgy döntött most gyerek napot tart a rajongóknak. Teltek az órák és láthatóan nem csak mi nem tudtunk rendesen megállni a lábunkon az alkoholtól. Homályosan emlékszem a történtekre, de később a 3 banda tag is csatlakozott hozzánk,aminek vinnyogva örültünk. Macy szó szerint Zsolti nyakába ugrott és már rögtön adták egymásnak a puszit...úgy éreztük sok mindenről lemaradtunk. A fiúk is rendeltek maguknak italt, de ők még tudtak egyenesen járni. Nemsokára bezárt a kocsma így udvariasan kitessékeltek minket. Az udvaron még "eltáncolgattunk" és még az énekléssel is próbálkoztunk. Csipa is eleven kedvében volt főleg, amikor gondolt egyet, a falhoz támasztott biciklire pattant és elindult az úton. Ekkor az igazi tulajdonos pattant fel a földről és szidkozódva futott utána mire a tolvajunk többször hátra nézett és azt kiáltotta "Úgyse kapsz el (ördögi nevetése)". Hát pedig sikerült, mert egyszer csak BENG! és eldölt a bicikli. Futottunk hozzá és közben sírva nevettünk. Semmi baja nem lett. Ezután kicsit visszajött a józan eszünk, mert hazafelé vettük az irányt és sajnos elérkezett a búcsú ideje. A fiúk kocsija már csak rájuk várt szóval gyors búcsú volt. Mindenki kapott puszit, ölelést sőt...Katy még egy segre pacsit is kapott a Tibitől, de hát erre képes az ital. (Bocsiiii :'D-a szerk.) Ahogy elindult a kocsi mi is haza mentünk és bedöltünk az ágyba bár nemsokáig ugyanis már kelt fel a nap. Plusz este megint buliba megyünk, hogy megünnepeljük Kiráhékat, mert itt vannak velünk. Ezután se lesz unalom, mert másnap ejtőernyőzni megyünk!

-Aznap este-
Csak egy órája ébredtünk fel az is úgy, hogy Rebekáék leöntöttel vízzel minket. Hajszárítás után jöhetett a gyors, de sosem eltúlzott smink és a csinos ruha. Ahogy végzett mindenki a bejáratnál megvártuk egymást. Utolsónak jöttem le és első pillantásra nekem az Adél és a Maia ruhája tetszett meg.
 Adél ruhája
 Maia ruhája
Mindenki dögösen nézett ki, Jake meg boldogan feszített csinos párja mellett. Elindultunk a part vonalán, majd útközben Kirhát és Rafajt is megtaláltuk. Barátnőmön látszott a másnaposság jelei és még a sminkje se tudta ezt elrejteni. Nemsokára megérkeztünk ugyanabba a clubba, ahol nemrég a Hooligans koncertet tartották, de most nem volt gond a biztiőrökkel.Ahogy beléptünk újból elbüvölt minket a hely, majd a gyönyörködés után a két pár indult is táncolni. Mi pedig a szinglik vagyis inkább a jelenleg pár nélküliek csak lestük, ahogy Jake megforgatta Maiát vagy, ahogy Kirha jóízűen nevetett bolondos párja mozdulatain. Ekkor Rebeka csak halálos villámokat szórt, de előtte lenyugtattam.
-Ne legyél féltékeny, ez olyan gyerekes dolog!-intettem le.
-Lehet, de neked hogy esne ha Csipát látnád egy szép szőkével táncolni és...-az és után az említettekre néztünk, akik épp leálltak a tánccal és egymás szájában kerestek valamit...-csókolózni?!
-Hát...áh igazad van, de ez az ő magánügye. Van nála jobb srác is-próbáltam bíztatni.
-Jó akkor bizonyítsd be!
-Mi van?-néztem rá értetlenül.
-Mutass be egy jó srácnak és ha tényleg jobb Rafajnál megnyugszom-közölte Rebeka halál komoly fejjel. Nem tudtam, hogy röhögjek ezen a nagy hülyeségen vagy inkább kezdjek is hozzá a kutatáshoz.
-Halljátok csajok, Rebekának palit kell keresni!-kiáltottam a többieknek, akik szintén értetlen fejet vágtak.
-Igen! És lécci ti is segítsetek keresni-nézett ártatlan szemekkel a többiekre Rebeka. A csajok még mindig nem tudták, hogy mivan, de intettem nekik, hogy inkább menjünk és engedelmeskedjünk.
-Most mit kell csinálnunk?-kérdezte Katy, ahogy egyre távolodtunk.
-Az van, hogy keresünk neki egy pasit, aki jobb Rafajnál és Rebeka boldog lesz-válaszoltam.
-És szerinteteket találunk olyat?-kételkedett Macy.
-Nem, de idegen palikat idegesíthetünk-mondtam hülye vigyorral.
-Oké én benne vagyok!-lelkesedett Sophie. Végül a többiek is belementek ebbe a hülyeségbe szóval indulhatott a "szerezzpasitRebekának" hadművelet. Azokat a srácokat, akik szerintünk megfelelő lenne barátnőnknek rögtön le is támadtuk.
-Szia, van egy  barátnőm Rebeka, aki nagyon szép, szereti a hokit és szerintem pont hozzád illene. Ott ül és szeretne veled megismerkedni. Benne lennél?-kérdeztem meg kb. 15 fiút ezzel a szöveggel, de a többsége vagy azt mondta, hogy "egy perce is ugyan ezt kérdezték" vagy "bocsi, de nekem nem jön be". Nagyon nem kerestek kifogást...Több mint fél óra kutatás után egyikünk se talált senkit viszont vicces volt mindenki csak hülyén nézett ránk.
-Itt nem fogunk jó palit találni Rebekának-mondtam kicsit csalódottan.
-Lehet, de nekem adtak 500 Ft-ot!-mutatta büszkén a pénzét Sophie.
-Miért adtak neked pénzt?-kérdezte  Adél.
-Megsajnáltak...-válaszolt. Az 500 Ft-tal együtt visszamentünk Rebekához és közöltük, hogy semmi eredményt nem értünk el. Viszont amíg mi távol voltunk ő szorgosan itta a kemény italokat, de kicsit nyugodtak voltunk, mert tudtuk, hogy jól bírja a piát. Inkább maradtunk ülve és csatlakoztunk hozzá, de egy idő után mi is a táncparketre mentünk. Bár Rebekát már megkellett tartani, mert ide-oda dülöngélt és a szokásosnál is nagyobb hülyeségeket beszélt. Élvezet volt így a zenére tombolni miközben ő részegen nekünk jött vagy éppen másnak, de csak jót nevettünk ezen. Azonban ebből elég rossz következmény szövődött. Kirah és Rafaj épp mellettünk táncoltak el, amikor barátnőnk persze véletlenül nekik mnet. Ez rendben is volt, de ahogy Rafaj közelébe került egy gyors mozdulattal szó szerint az ajkaira támadt és úgy tűnt a hokis srác sem ellenkezett.. Mindannyian ledöbbenve bámultunk.Teltek a másodpercek, de még mindig nem szakadtak el egymástól, ezért közbe szólt Kirah, aki szó szerint letépte Rebekát barátjáról. Ahogy leszedte egy nem is brutális, nem is gyenge jobb egyenessel gyomorszájon ütötte barátnőnket. Ekkor egy pillanatra néma csönd lett, de csak egy pillanatra, mert ugye Rebeka se hadja magát ilyenkor.
Még részegen is jól tud célozni, mert pont Kirah orrát találta el viszont ez keményebb ütés volt. Mielőtt Éjjel.-nappal Budapest féle verekedésbe ment volna át a dolog közbe avatkozott Rafaj és és a másik lovag Jake. Sikerült szétszedni őket viszont ezután nem szóltak be egymásnak hanem csak lihegve néztek a másikat. A biztonság kedvéért lefogtuk a kezüket és nyugtattuk mindkettőjüket, de egyszer csak gondolt egyet Kirah és kézen fogta Rafajt, majd távoztak. Én utána rohantam.
-Mi volt ez?-kérdeztem.
-Nem tudom és nem is érdekel-válaszolta keményen szinte mér a könnyeivel küszködve.
-Héé, nyugi- nyugtattam, majd más szöveg helyet átöleltem barátnőmet, aki rögtön viszonozta az ölelést.-Gyertek vissza,mert meg kell ezt beszélni! Csak részeg, ne haragudj senkire!
-Rendben...-szipogta. Visszamentünk a többiekhez, ahol sértődött és dühös arcal ült Rebeka.
-Legyetek már felnőttek, mert ez nevetséges!-mondta szigort követelve Maia a két lánynak. Az egyik fél megse szólalt a másik pedig majdnem leesett a székről úgy szédült.
-Szerintem ezt holnap beszéljétek meg-ajánlottaKaty.
-Szerintem is, de most menjünk, mert erre tart a biztonsági őr!-riasztott minket Macy, majd mindenki, aki tanúja volt az esetnek futott a kijárat felé...

-Másnap reggel-
"Hétfő reggel a város újra felkel míg érzed, hogy tele vagy szenvedéllyel..." Őszintén fogalmam sem volt arról, hogy milyen nap van csak annyit tudtam, hogy szól az ébresztőm a Csak egy perc dallal, amit Csipa énekel. Reggel van és szívesen visszaaludnék, de nem lehet most lustálkodni, mert ma indulunk ejtőernyőzni! A maxon hagyott dal hallatán Katy és Macy is morcosan ébredt fel az ágyból. 
-Jóreggelt-szólalt meg először Macy, aki abban a pillanatban le is esett az ágyról, amin csak jó nevettünk.
-Szegény gyereket fejre ejtették-viccelődött Katy.
-Az normális, hogy azt álmodtam az este, hogy Rebeka és Kirah egymásnak estek?-kérdeztem ugyanis ilyenkor nem vagyok benne biztos, hogy álmodtam vagy tényleg megtörtént.
-Igen, mert tényleg megtörtént-válaszolt Katy.
-Szerintetek elfelejtették a tegnapot vagy megölik egymást ugrás közben!?-mondta a még mindig földön fekvő Macy.
-Reméljük igen, mert nem szép látvány két zuhanó hulla!-jegyeztem meg. Ezután a szobában lévő mini hűtőből kiszedtünk reggeleinek valót és jól bezabáltuk. Magunkra kaptunk egy hétköznapi ruhát, sminkkel szinte nem is bajlódtunk, majd indulásra készen vártuk a többieket a bejáratnál. Az volt az érzésünk, hogy ők még mindig az ágyban lustálkodtak, de 2 perc múlva mindenki megjelent.
-Jóreggelt Miss Pasifaló!-köszöntöttük külön Rebekát.
-He? Bocsi semmire sem emlékszem, aludni se tudtam rendesen, mert Sophie horkolt!-mondta komoly fejjel.
-Én nem is horkolok!-szólt közbe felháborodottan az említett.
-Pedig igen...de Rebeka szerintem nem ez volt az egyetlen oka...-csatlakozott Adél.
-Jól van Adél megvagy jegyezve! Ja és amúgy igen...
-Elmondaná valaki, hogy miről van szó? Tudom, hogy tegnap kicsit berúgtam meg talán volt valami, de nagyon homályos-mondta Rebeka.
-Majd útközben beszélünk, de most indulnunk kell a buszhoz!-szóltam közbe, majd végre mindannyian elindultunk megállóba ugyanis azért utazunk, mert itt valószínűleg a vízben landolnánk. A busze nemsokára meg is érkezett, mindenki vett jegyet, majd a végállomásig utaztunk addig felvilágosítottunk Rebekát. Mesélés közben a homályos emlékezésből tiszta múlt lett a számára és párszor még a fejét is az ablakba verte, hogy hogy lehet ennyire gyerekes. Pár perc múlva megérkeztünk egy repülőtérre, aminek a bejáratánál már várt minket Rafaj és Kirah, akin látszottak a düh jelei. Lassan odasétáltunk hozzájuk, de előtte jeleztünk Attilának, hogy fogja le a barátnőjét.
-Sziasztok!-köszönt a hokis míg barátnője fújtatott.
-Hali! Rebeka akarna valamit mondani neked-közölte Maia Kiráhval, majd  az említettet előrébb toltuk.
-Oké...gyere velem-fogta meg a kezét, de előtte rájuk szóltunk, hogy semmi bunyót ne csináljanak. Bár Rebeka józanon jobban megtudja magát védeni szóval inkább Kirah miatt aggódok. Pár méterrel arrább mentek tőlünk és elsőre nézve békés beszélgetésnek tűnt. Nagyon szorítottunk értük és sikerült is mert 10 perc múlva barátként ölelték meg egymást, majd mosolyogva tértek vissza.
-Nah szent a béke?-kérdeztük egyszerre.
-Igen!-válaszoltak boldogan.
-Oké akkor induljnuk ugrani!!-kiáltottam, majd mindenki adott egy csata kiáltást. Bár kíváncsi lennék, hogy hogyan sikerült nekik ezt megbeszélni, de most nem akarom újra felhozni szóval inkább boldogan mentünk ugratni. Mielőtt a ruhánkba öltöztünk volna és már a több méterről ugortunk volna még elmagyaráztak pár nagyon fontos dolgot és megmutatták, hogy mit hogy kell használni mivel a két fiún kívül csak mi nem ugrottunk még sosem. Maia és Kirah kivételével mi külön oktatóval párban ugrottunk. A vezető szerint 3000 méterből fogunk ugrani, majd a szám hallatán mindenkinek tátva maradt a szája és kezdődött a pánik, de az igazi csak fent fog kitörni. Először belemásztunk a speckó ruhákba, amihez hozzáteszem nagyon jól állt rajtunk, majd felszállás előtt csináltunk pár képet is. Ahogy a repülőgépbe léptem már elkezdett remegni a lábam. Nemsokára a motorok is elindultak aztán éreztük, ahogy a gép feljebb és feljebb emelkedik az égben. Hogy ne agyaljon senki a magasságon elkezdtünk másik témáról beszélgetni, nevetni amit a vezető furcsánaik is talált, mert megszoktak a sírást, nyavajgást. Szóltak, hogy mindjárt az ugró pont felett vagyunk és készülődjünk, de előtte mindenkinek mégegyszer ellenőrizték a felszerelését nehogy bajok legyenek. Egyszer csak lassan kinyílt a repülő hátsó bejárata és a lámpa zöldre váltott. Senki se mert elsőnek kilépni szóval a pasi gyorsan rábökött Maiára és Jakere, akik viszlátott integettek, majd szabadon beleugrottak a nagy semmibe. Utánuk Macy következett, aki már kicsit pánikult, de ahogy ugrottak idáig lehetett hallani a síkítását. Következett Sophie mögötte én és amíg várta a lámpa zöldjét elmondta nekem a végrendeletét. Sajna nem jegyeztem meg, mert alig hallottam, de remélem nem is lesz rá szükség. Én következtem...gyorsan elmotyogtam egy imát és a mögöttem lévőnek vagyis Katynek magyaráztam el a temetésem menetét, de szerintem ő sem figyelt.Eljött a pillanat és pirosról zöldre váltott a lámpa. A velem ugró srác felhajtotta fejem, majd egy sima lendülettel leugrottunk. Egész idő alatt a hámomba kapaszkodtam, de nem sokáig, mert a pali megfogta a kezeim és mutatta, hogy tártsam szét őket mintha szárnyaim lennének és tényleg.
Én is sikítottam és élveztem, ahogy szabadon szárnyalunk vagyis inkább zuhanunk. Akkor minden rossz gondolat távozott az agyamból és élveztem az adrenalin hatását. Viszont nem tartott sok időig, amit szerettem volna, mert kinyítodótt az ejtőernyő én meg megijedtem a hirtelen vissza felé csapódástól. Mielőtt landoltunk volna megkértem a srácot, hogy én irányítsam az ernyő irányát. Húztam a jobb és a bal oldalit, de nem olyan könnyen fordultunk meg. Élveztem. Eközben hallottam, ahogy Sophie épp földte ért és azt kiáltotta "Élek!!!". Nemsokára én is földet értem, majd én is csatlakoztam a kiáltáshoz.Láttuk, ahogy egymás után jönnek a többiek legvégén Kirah és Rafaj. Megvártunk mindenkit és ahogy újra együtt volt a kis csapat csináltunk még egy képet, ami bizonyítja, hogy túléltük!
-Ejtőernyőzés....PIPA!-jelentettük ki, hogy teljesítve a 2. pont a listánkon. Mindenki boldogan sztorizgatott a másikkal, halálfélelmét mesélve, amikor hallottam, hogy Rafaj azt mondta Kiráhnak "Beszélhetnénk kettesben?", majd kézen fogta és arrébb álltak.

2013. július 27., szombat

7. fejezet

A recepciónál még mindig ott ült szoborként a mosolygós néni, majd ahogy felmentünk a szobáinkhoz előkotortuk a táskákból a szobakulcsokat...de furcsa módon a 3 kulcsból egyet sem találtunk... Először még nyugodtan, de aztán már kapkodva öntöttük ki a táskák tartalmát miközben a többiek hajcsattal próbálták kinyítni az ajtót. Pár percnyi kutatás után sikeresen megtaláltam mind a 3 kulcsot egybe akasztva. Én örültem, de a csajok halálos pillantást vetettek rám és ekkor Sophie felém ugrott, hogy kivegye a kezemből a kulcsokat ám mindkettőnk kezéből kicsúszott így a mellettünk lévő teli kukában landolt az ajtónyító.
-Tessék most örülsz?-mondtam mérgesen barátnőmnek.
-Én nem szedem ki. mozog benne valami!-nyafogott.
-Mindketten szedjétek ki!-kiáltott ránk az egész társaság.
-Oké...-adtunk meg magunkat, majd engedelmesen elkezdtünk kukázni. Pechünkre a kulcsok a szemetes aljára süllyedtek. Furcsa, hogy egy panzió kukája szinültig tele volt nyálkás "dolgokkal"...megtaláltuk ennek a helynek is a sötét oldalált. Végül kikukáztuk a kulcsokat, de gyorsan odaadtuk a többieknek addig Sophieval elrohantunk egy mosdóba. A tisztálkodás után mindenki átöltözött, majd kerestünk a parton egy falatózót, ahol rendesen meg is ebédeltünk. Szinte kipukkadtunk a sok kajától így inkább visszamentünk a panzióba, de most nem volt gond a kulcsokkal. Mivel nagyon meleg volt, ezért csak lustálkodtunk a Tv előtt és élveztük a légkondi létét. Azonban egy rendes filmet se tudtunk megnézni ugyanis mindenkinek különböző ízlése van így csak kapkodtuk a csatornákat végül egy mese csatornán maradtunk. Pár óra múlva mindenemet elfeküdtem, ezért kimásztam a kanapéból.
-Nem akar valaki lejönni fürödni?-kérdeztem nyújtózkodva, de semmi választ nem kaptam ugyanis mindenki a Tv-t bámulta kerek szemekkel. Vagy 3-szor is megkérdeztem aztán odáig jutottam, hogy kikapcsoltam a Tv így barátaim visszatértek a hipnózisból.
-Szóval ki akar jönni fürödni?-újra megkérdeztem.
-Éééén!-síkítottak fel egyszerre mindannyian sőt még Jake is,akinek a "lánytutánzó" vicces hangja jobban kiemelkedett a többiek közt, amire mi csak jót nevettünk.
-Jakeben nagyobb a lelkesedés...akkor vegyétek fel a fürdőruhát és mehetünk is!-utasítottam a kis csapatot aztán mindenki eltünt a saját szobájába átöltözni. 5 perc múlva mindenki a panzió bejáratánál állt teljes felszerelésben, kezünkben egy-egy vízipisztollyal. Úgy néztünk ki mint a katonák, akik komoly vízes háborúba indulnának lassított felvételben.
-Na jó ilyen tempóban sosem érünk oda!-bosszankodott Macy így elkezdtünk futni a part felé. Gyorsan ledobtuk a törülközőket, kistáskákat és célba vettük a vizet. Senki se maradt szárazon...Körülöttünk volt pár kisgyerek, akik csak figyelték a nagylányokat, akik 6 éves szinten öntötték nyakon és fullasztották meg egymást a vízben.
Például volt, amikor Katyt mindannyian megfogtuk a lábánál, karjánál és nagy gyorsasággal bedobtuk a hangsúlyzom sekély vízbe (Nati csak a te kedvedért..;D-a szerk.) , de a többiek se maradtak ki ennek az élményéből. Közben próbáltunk kézen állni vagy inkább látványos mint mutatványokat csinálni bár ez a mi kis profi szinkronúszónknak, Adélnak könnyebben ment.Néha visszatértünk a vízipisztolyozáshoz, amikor Maia és Jake inkább a nyugalmas száraföldre tért. A csatában persze most is engem vettek célba és hiába próbáltam én is visszaadni nem sikerült így hátráltam. Kicsit tartottam attól, hogy valakinek nekimegyek, de reménykedtem valami jó pasinak és egy idő után ez be is következett...csak nem pontosan így. Ahogy hátráltam megéreztem valakit, de mielőtt bármit is tehettem volna valamelyik barátnőm jól az arcomba fröcskölt így pánikszerűen estem rá az idegenre, aki pedig arcon landolt. Amikor kiemeltem a fejem a vízből hallottam, ahogy drága barátaim is fulladoznak a röhögéstől sőt még a parton is elmosolyodott pár ember. Ilyenkor nem tehetek mást csak nevetek magamon viszont az alattam lévő személy nem volt vicces kedvében.
-Leszállnál rólam?!-förmedt rám az ideges lány.
-Persze-teljesítettem kérését.
-Máskor figyelj oda, most tiszta iszap lett az arcom!-szedte le magáról a sarat a hosszú és már piszkos szőke hajú lány.
-Bocsi, bocsi ez az ő hibájuk!-mutattam egyenesen a lányokra, akik ártatlanul visszaintegettek.
-Ja, de mégis te landoltál rajtam!-végre sikerült leszednie magáról a koszt és, ahogy rámnézett furcsa gondolat csapott meg.
-Ismerjük egymást?-kérdeztem.
-Remélem nem...-ekkor mintha őt is különös gondolat csapott volna arcon- de lehet, hogy mégis.
-Kirah??
-Molly??-mondta, majd egyszerre szó szerint egymás nyakába ugrottunk onnan pedig újra a vízbe.
-Elmagyaráznátok, hogy mi folyik itt?-kérdezte értetlenül Rebeka.
-Csajok ő itt az általánosból a legjobb barátnőm, Kirah!-mutattam be nekik régi ismerősömet.
Ahogy kimondtam a nevét Sophie mint, akit puskából lőttek ki úgy futott neki Kiráhnak így megint a vízben landoltak.
-Jaj hagyjatok már, a hajam tönkre megy!-nyafogott a szőke, de a barnát különösebben ez nem érdekelte pedig ő is érzékeny a hajára.
-Nagyon hiányoztál, miért mentél el?-támadta le Sophie kérdésekkel.
-Miről is van szó?-kérdezte Macy.
-Még én sem értem-csatlakoztam.
-Magyarázatott!-kövtelte Adél és Rebeka.
-Na jó, de akkor menjünk ki a partra, mert párom nemsokára visszajön-mondta Kirah, amire én kicsit meglepődtem.
-Hűha akkor elég sokat kell mesélned-jegyeztem meg. Nemsokára ki is másztunk a vízből, majd elmentünk a cuccainkért, ahol a két szerelmes pár épp a hasát sütette. Leterítettünk pár törülközőtt és körbeültünk, majd barátnőm bele is kezdett a sztoriba. Elmesélte, hogy Sophiet már 4 éve ismeri, mert évfolyam társak voltak a gimiben és jó barátok aztán elmagyarázta a 2.kérdés válaszát a "miért mentél el?"-t vagyis a gimiből ugyanis a 4. évben elment. Azt mondta azért, mert a szüleivel elköltöztek, de láttam rajta, hogy ez nem teljesen így van. A gyanakvást férre téve most mi meséltük el az eddig kalandjainkat, a bakancslistát és a tegnapi koncertet. A mesemondás közben egy szépen kigyúrt, barna hajú srác közeledett felénk, majd Kirhát átölelte és adott az arcára egy puszit.Viszont a srác borzasztóan ismerős volt és úgy tűnt nem csak nekem, mert egyszerre fordultunk Rebeka felé, aki tátott szájjal figyelte a párt.
-Tényleg, beszeretném nektek mutatni a fiúmat: ő Attila.-mutatott Kirha barátjára.
-Sziasztok-köszönt a srác.
-Te...te Rafaj Attila vagy?-dadogta Rebeka.
-Igen, a Jegesmaciknál hokyzok-mutatkotott be mire barátnőnk teljesen lefagyott az örömtől mivel Attila a kedvence a csapatból már 6 éve. Mindig is arról álmodott, hogy egyszer összejönnek, de úgy űnik ez egy ideig nem fog összejönni...Rebeka mosolyán látszott is a csalódás árnya.
-Szerintem menjünk vissza a szobákba már sötétedik-zavartam meg a kínos csöndet.
-Ja már éhes is vagyok-tette hozzá Katy.
-Már megint? Na jó én is...-mondtam, majd mindenki összeszedte a holmiját és visszamentünk a panzióba. Kiráhék se mentek messzebb, mert Attilának van egy nyaralója a közelben így még tudunk találkozni. Mielőtt szétválltunk megkértem barátnőmet, hogy este találkozzunk, mert szeretnék vele találkozni aztán bele is ment. Megakarom kérdezni tőle, hogy valójában mi történt az utolsó évben na meg személyesen is szeretnék beszélgetni vele. Addig a csajok a panzióban fognak szenvedni ugyanis Sophie, Katy és Adél szépen leégtek, ezért a többiek őket fogják ápolni.
Pár óra múlva a parton találkoztam barátnőmmel aztán bementünk egy kocsmába beszélgetni. Először kaját kértünk, mert még mindig nem ettem mellé egy-egy korsó sört.
-Amúgy, azért akartam veled beszélgetni, mert bocsi, de nekem furcsának tűnik ez a mese, hogy elköltöztetek...mi történt?-kérdeztem komoly fejjel.
-Ez történt igazából. Nem értem miért nem hiszel nekem...
-Persze nekem meg van egy balerina focista pasim. Na mondjad!-erre kicsit elmosolyodott.
-Na jó. Valójában nem költöztünk el hanem csak én mentem el otthonról. Tudok már régebb óta voltak rossz húzásaim apáéknál és ez újból és újból megtörtént és elegük lett belőlem én meg gyorsan összepakoltam a cuccaimat és elindultam a városban. Csak sírtam és sírtam még hozzád se tudtam menni, mert akkor épp elutaztatok és ekkor futottam össze Attilával, aki segített rajtam. Vele maradtam és fél év után bemutattam őt a szüleimnek, de ettől csak jobban kibuktak rám így látni se akartak-ekkor egy krokodil könny úszott végig az arcán- és mivel most nyár van így Attilának nincs  munkája, ezért inkább itt töltjük a nyarat vagy még külföldre is megyünk párszor.
-Héé fel a fejjel és nehogy mégegyszer elkezdj sírni! Nekem szólhattál volna, mert itt vagyok/vagyunk neked. Szóval akkor nincs éretségid? Most jut eszembe ha ráértek holnap tarthatnánk egy bulis estét!?-mondtam.
-Hát nincs.Persze benne lennénk! Amúgy Rebeka miért volt olyan szomorú?
-Tudod nagyon szereti Rafajt, ő a legnagyobb kedvence és ő akart volna a barátnője lenni, de szerintem túléli...És nem szeretnéd megírni az éretségit?
-Oh hát ez ciki. Még nem tudom mit akarok...de azt tudom, hogy ki fog idejönni hozzánk-mondta Kirah mire hátranéztem. Épp Macy közeledett felénk mosolyogva.
-Hát te?!-kérdetük egyszerre.
-Megkerestelek titeket, mert unatkozok és szomjas vagyok.
-Hozok neked egy sört, rendben?-ajánlottam fel a "jószívűségem."
-Oh igazán nem kellene, de azért hozhatod-mondta viccesen. Felálltam, majd a pultoshoz mentem kifizetni a mi kajánkát és vettem egy korsó sört Macynak. Épp, amikor felemeltem az üveget akkor jött a pulthoz a következő vendég.
-Biztos megtudod inni ezt a sok italt egyedül?-kérdezte az ismerős hang és ahogy megfordultam a pohár is majdnem kiesett a kezemből.
-Csipa?!? Úristenem!-akadt el a léledzetem, mert annyira örültem, hogy itt látom, de nem akartam ugrálni, mert akkor kiömlik a sör...na jó meg azért is, hogy nehogy feltűnést keltek.
-Nem, én csak Csipa vagyok!-mondta azzal az édes mosollyal az arcán.
-Valahogy gondoltam...és te, hogy hogy itt vagy?-kérdeztem kíváncsian.
-A fiúkkal maradunk itt, de holnap reggel indulunk is.
-Értem. És ha nem tartanálak fel meghívhatunk a barátnőimmel egy sörre?-vetettem fel az ötletet félénken, mert biztos voltam , hogy egy "nem, mert sietnem kell"-el távozik, de tévedtem.
-Hát végül is oké csak ne alkoholt, mert vezetek-mondta halál komoly fejjel.
-Nem is tudsz vezetni csak biciklizni!-vágtam vissza.
-De tudja már valaki. Na jó akkor egy kis sör jöhet, de én fizetek!-erre a válaszra vártam már mióta. A csajoknak is elakadt a lélegzetük főleg Macynak, aki rögtön a szőke hollétéről faggatta Csipát. Nagyon jól eltudtunk beszélgetni, kellemes társaság volt, én pedig egész idő alatt mosolyogtam annyira boldog voltam. Évek óta imádom Csipát és néha reménykedtem, hogy pont vele rámtalál a szerelem, de mindig elkergettem a rózsaszín felhőket...vagy mégse kellene?

2013. július 10., szerda

6. fejezet

~Molly szemszöge~

-1, 2 húzzatok a kocsiba mindannyian!!- ordított ránk Maia, amire nagy nehezen felálltunk a földről kezünkben a több tonna táskákkal. Néhány bőrönd be is szorult az ajtóba, de ez nem csoda hiszen egy egész nyárig tartó holmit kell cipelnünk szó szerint egész Európán keresztül. Mire ez a hirtelen kapkodás? Néhány napja sikerült eldöntenünk, hogy először a hörcsög-labdát próbáljuk ki (köszönöm a kommenteket-a szerk.) a bakancslistáról vagyis irány a Balaton!Csak pár napig maradunk ott aztán spontán jöhet a következő cél. Ebben a néhány napban találtunk szállást, ki"google"ztuk a többi információt és ez idő alatt a nyári szerelem is kiforrott hála egy Shih Tzu-nak. Maia és Jake nagyon sok időt töltöttek egymással, ezért egy srác is felünk tart az úton.
(Jake)

Barátnőnk sietettő kiabálásának az oka, hogy az apja elvisz minket a Balatonra, de mivel még sok elintézni valója volt csak kitesz minket, puszi és indul is haza. Azonban így moderálni kellett magunkat a nagy autóban bár 7 idiótával ez nehéz feladat plusz Budapesten megkellet állnunk, mert Katyt és visszük. A táskákat nagy nehezen begyűrtük a csomagtartó bár ezen csodálkoztunk is, majd beültünk, öveket becsatoltuk és indultunk is. Ahogy megszólalt a motor mindenki automatikusan a fülébe helyezte a fülhallgatót és maxra tette a zenét. Páran közösen hallgattuk a dalokat hisz vannak köztünk közös kedvencek pl. én Macyval a Hooliganset hallgattam. Elég lassan telt így az idő, mivel ha valaki megszólal akkor a többinek se áll be a szája és ezt nem a szigorú apuka előtt akartuk folytatni. Útközben hangos ricsajra lettünk figyelmesek a csomagtartóból.
-Mi volt ez a hang?-kérdezte Maia apukája, aki majdnem le is állította motort de mi nem hagytuk.
-Semmi!!-vágtuk rá mindannyian ártatlanul, ami úgy tűnt be is vált. A nagy zaj oka a "pár" üveg ital miatt volt ugyanis elrelytettünk néhányat a bőröndökbe, de a bukkanóra szerintem el is törtek. Kétségbe esetten néztünk egymásra, majd nagy röhögésben törtünk ki, mert legalább ezért nem fog fájni a fejünk. Erre a pozitív hozzáállásra Maia apukája csak egy "fiatalságbolondság" fejet vágott. Ezután Budapestig nem is szólaltunk meg többet. Amikor megérkeztünk sikerült eltévednünk a rengeteg utcának hála, de csupán fél órányi késés után megtaláltuk Katyt, aki szintén egy egész háznyi táskával jött. Mivel nem fértek el a bőröndjei a csomagtartóban, ezért az autó tetejére rögzítettük a cuccokat. Persze ezzel is ment az idő végül újra útnak indultunk. Borzasztó volt a melegben utazni a tűző napsütésben, de hősiesen kibírtuk és végre megláttuk a Balaton csillogó, kék vizét. Nagy kíváncsisággal bámultam ki az ablakon a tájban gyönyörködve ugyanis most láttam először Magyarország "tengerét". Amikor megérkeztünk a panzióhoz mindenki kirohant a kocsiból, mint egy süllyed hajóból...Sophie pedig szó szerint a nyított ablakon távozott, amiből pofára esés lett a vége. Először mi is a földre estünk a röhögéstől, de aztán felsegítettük. Maia apukája maradt pár percre, hogy kiszedje a táskáinkat, de utána gyorsan elköszönt lányától és tőlünk, majd haza is indult.
-Melyik panziót foglaltátok le?-kérdezte Adél, ahogy körbenéztünk a sok ház láttán.
-Öh...szerintem az a nagy fehér lesz!-mutattam az egyikre bár ez hülye megállapítás volt, mert nagy fekete betűkkel ráírták, hogy "Panzió".
-Na nem mondod?!-néztek rám a többiek.
-Jó, csak később vettem észre a feliratott!-mentegetőztem. Mindannyian kezünkbe vagy épp a szánkba vettük a táskákat és bementünk a nagy fehér házba, ahol szerencsére kellemes hüvős levegő fogadott minket.Nagyon jó szállást fogtunk ki, mert csak pár méterre volt a part, modern és divatos helyiség, mi kell még?! A recepciónál egy mosolygós néni ült, akihez rögtön oda is mentünk.
-Jónapot! 3 szobát fogaltunk itt az interneten 8 személyre-mondtam a nőnek, aki egyből a számítógéphez fordult és elkezdett gépelni valamit. Először megkérdezte a nevünket és mivel minden stimmelt én előre ki is fizettem a szállást, majd a kulcsokat átvéve  felrohantunk az emeletre birtokba véve a szobánkat. Így osztottuk szét magunkat 3 felé: a két szerelmest az első szobába, Adélt,Rebekát és Sophiet a második szobába, engem, Macyt és Katyt pedig a harmadik szobába helyeztek el. Ahogy kinyítodótt az ajtó mindenki nagy lendülettel bedobta a táskáját, majd egy fejessel beugrott a szobába. Kapott mindenki 1 és fél órát, hogy kipakoljon és kipihenje magát utána pedig lemegyünk a partra nézelődni. Katy, Macy és én persze csak az ágyig jutottunk el.
-Kikéne pakolni...valaki nem csinálná meg helyettem?-kérdezte lustán Macy.
-Nem!-vágtuk rá egyszerre.
-Kaptok érte pénzt-tette fel az ajánlatát.,amire Katyvel kiugrottunk az ágyból és elkezdtünk kipakolni. A kemény munka után elgondolkodva lehet, hogy nem érte meg ez az üzlet. 1 óráig elvoltunk a táskákkal, majd a kis pihenés után elővettük a tiszta ruhákat. Én egy ilyet választottam a kedvenc tépett nadrágommal:
Macyé, aki imádja a szoknyákat és a fiatalságot:
és a Katy összeállítása vagány stílusban:
Pontosan egy időben léptünk ki az ajtón a többiekkel, majd így 8 elindult a parthoz. Közeledett az este, ezért csak egy-két ember úszott a vízben, a járdán vidám gyerekek bicikliztek és eközben a velünk egykorúak indultak a bulikba. Szerencsénkre a panziónk körül sok club helyezkedett el szóval ma este nem a gép előtt fogunk kockulni. A parton sétálva a csajokkal elkezdtünk hülyülni, énekeltük kedvenceink dalait, próbáltuk a másikat belelökni a vízbe, ami Rebekánál sikerült is volna. Eközben tőlünk kicsit lemaradva Maia és Jake kéz a kézben sétáltak és látszólag jól érezték magukat, mert sokszor felnevettek.
-Figyi csajok, mi leülünk ide ti csak menjetek, jó szórakozást!-mondta Maia, majd barátjával leültek egy padra és bámulták a vörösen izzó, lemenő napot. Erre mindannyian vetettünk egy féltékeny arcot.
-Áh nekünk miért nincsen ilyen jó palink?-sírt föl Katy.
-Pedig itt a nyár és ááh...-folytatta a nyavajgást Sophie.
-Én nem panaszkodok, mert ott van nekem Zsolti!-jelentette ki boldogan Macy, amire mi csak a "jajmármegintaszőke!" fejünket mutattuk.
-Jaj Macy, ennyire hiányzik?-veregettem a hátát.
-Nagyon...és olyan jó lenne újra látni-szomorodott el.
-Nyugi. Lehet, hogy itt fog elfutni mellettünk kezében a gitárral-biztatta Adél bár mindannyian tudtuk, hogy ez lehetetlen.
-Persze és aztán megkéri a kezemet, mi?!-mondta Macy viccesen. Ezután még tovább bonyolítottuk ezt az elképzelt sztorit, amitől jókat nevettünk, de ekkor kicsit lejebb vettünk a hangerőt, mert egy futó közeledett felénk. Furcsa sportoló lehetet, aki bakancsban, farmerben, fekete pólóban és egy Green day-es mellényben sprintelt. Amikor jobban szemügyre vettük szinte kiesett a szemünk látva, hogy ez tényleg Zsolti volt csak gitár nélkül.
-Szisztok lányok!-köszönt nekünk miközben lihegve futott tovább. Ahogy eltünt a hallótávolságunkból rögtön kitörtünk nagy nevetésben és "úristenem ezt nem hiszem el" felszólalásokban. Ekkor Macyval egyszerre eszünkbe jutott, hogy kövessük így mind a 6-an elindultunk a szőke után. Szerencsénkre nem ment túl messzire sőt...a mellettünk lévő clubba sietett olyan nagyon mi meg csöndesen a bejárathoz lopakodtunk. Amikor bement mi kiegyenesedtünk a buvóhelyünkről és a biztonságiőr felé indultunk, aki gyorsan elállta az utunkat.
-Sajnálom, de kiskorúaknak tilos a belépés!-mondta szigorúan.
-Mindannyian betöltöttük a 18-at-válaszoltunk higadtan.
-Akkor pedig 2 ezer lesz a belépő egy főnek- ekkor egy kicsit bepánikoltunk, mert nem voltunk benne biztosak, hogy van nálunk annyi pénz. Mindenki előkotort a zsebéből pár forintot, aztán akinél több volt az kölcsönadott a másiknak végül szerencsére megvolt a pénz csak csupa apróban. A pénzt odaadtam az oldalt ülő pénztáros fiúnak, aki bosszúsan nézett a maroknyi apró pénzre, de mielőtt bármi rossz szót mondhatott volna ránk,sietve befutottunk a clubba. Az egész helyiség fénylet a sok színes fénytánctól és bűzlött a piától és a "furcsa" illatoktól. 
-Szerintetek hol lehet Zsolti?-kérdezte Katy hangosan ugyanis eközben ment a zene.
-Én csak tippelek, de szerintem az a nagy tömeg megmagyaráz mindent-mutatott az emberekre Rebeka. 
-Menjünk gyorsan!-sietetett minket Macy, majd előrefurakodtunk, amit persze a tömeg nem jó szemmel nézett. A 2. sorig eljutottunk, ahol láttunk a színpadon dobot, mikrofont..szóval koncert lesz pontosabban Hooligans koncert! Pár perc múlva a fiúk sétáltak fel a miniszínpadra, majd elfoglalták a széküket és elsőzör nekikezdtek egy lightosabb dalnak. Én, Katy és Macy persze maradtunk a tömegben, de a többiek gondolom hátra mentek és isznak egy-két pohárral...koncert végén vihetjük haza a részgeket, de jó lesz. Zsoltin még mindig látszottak verejték cseppek (gondolom) a futás miatt, de most is sokszor ránk nézett és hülye fejeket vágott, de ezeket inkább Macynak szánta. Persze a fiúk most is remek koncertet adtak a kis hely ellenére, de sajnos az előadás rövidebb ideig tartott, mint a szokásos. Ahogy a  dalnak vége lett és a banda lelépett a színpadról a közönség, amelynek a fele kiütőtte magát elindult hazafelé vagy a bárpultott vette célba. Mi hárman a fiúk után indultunk és sikerült is nyakon csípni Endit, de ahogy mondta még várjunk egy kicsit, amíg "felfrissülnek" az öltözőjükben. Nem tettünk mást, ezért vártunk és vártunk...20 perc múlva:
-Na jó én elmegyek inni valamit, ti kértek?!-kérdezte Katy amire mi igent bolintottunk.Az szinte mindegy, hogy milyet hoz. Macy és én még fél órát álltunk és vártunk az öltöző előtt, de se a fiúk se a szomjas barátnőnk nem jött. Ekkor megtört a csend és először Zsolti lépett ki az ajtón kezében egy szál cigivel és öngyújtóval.
-Szia Zsolti!-köszöntünk a szőkének.
-Sziasztok csajok!-mondta, majd először nekem adott egy puszit aztán láthatóan lágyat Macy arcára és egy édes mosolyt.
-Köhöm...többiek?-zavartam meg az idilt, ekkor válaszként kinyílt az ajtó és Tibi, utána Endi lépett ki, akik szintén köszöntek. Minden jól ment, beszélgettünk és amikor az ember azt hinné, hogy nem lehet baj... Hirtelen valaki nekem esett és, ahogy felismertem Katyt persze részegen rögtön utána kaptam nehogy a padlón kössön ki.
-Úristenem, jól vagy?-kérdezte kétségbeesve Macy.
-Kitűnően!-mosolygott.
-Azt látjuk..és hol van a mi italunk?-vontam fel a szemöldököm.
-Öh..azt megittam-válaszolt ártatlanul, majd tekintete Tibi felé kalandozott. -Juj, ki ez a cuki fiú? Hmm- mosolygott perverzül a gitársnak.
-Túl fiatal vagy!-nézett végig Tibi barátnőnkön megválaszolva Katy további kérdéseit.
-Te meg öreg!-vágott vissza lazán,amire mindannyian elmosolyodtunk egy "kicsit."
-Na jó most hazamegyünk!-mondtam, majd vállamra vettem Katyt. 
-Macynak is mennie kell?-kérdezte kicsit bizonytalanul Zsolti, amire említett barátnőm reménykedve rámnézett.
-Felőlem maradhatsz, de én hazaviszem a lányokat.
-Oks, majd én is megyek-mondta Macy. Őszintén kicsit furta a szívem barátnőm nagy szerencséje, hogy Zsoltival ilyen jól összejöttek, de próbáltam leplezni az arcomon az érzést.
-Mivan, csak nem Csipáért vagy ilyen durci, hogy nem láttad?-kérdezte Katy, amire elmosolyodtam.
-Te részegen is a fejembe látsz...- végül a még 3 iszákos csajt megtalálva a panzióba vettük az irányt. Nagy nehezen elbotladoztak a szobákba, bedobtam őket az ágyukba és mindenki aludt is kivéve Macyt, aki még mindig nem jött vissza a clubból.

-Másnap reggel-
Furcsa, de az este olyan jól és édesen aludtam, hogy mindent megadtam volna azért, hogy még csak egy percig aludjak, de ezt Univerzum ezt nem hagyta. Pontosabban a barátok nem hagyták. Valamenyik hülye elkezdett hangosan kopogni az ajtónkon és mivel Katy és Macy, aki úgy tűnik hazatalált még mélyen aludt így nekem kellett kimásznom az ágyból. Az ajtóban Rebeka állt egy szál pizsiben.
-Mivan?-kérdeztem kicsit dühösen.
-Nyugi nehogy leharapd a fejem! Csak annyi, hogy elfelejtettünk valamit-mondta.
-Bocsi csak álmos vagyok. Na és mit?
-Éhesek vagyunk és nem vettünk tegnap semmi kaját a boltban!
-Igen, mert valakik tegnap jól berúgtak...nem akarok ujjal mutogatni-viccelődtem, de azért csak Rebekára mutattam.
-Nem szép dolog célozgatni! Ha azt egy kis pénzt nem is zavarlak és Adélal lemegyünk bevásárolni mindenkinek-mondta mire én visszamentem a pénztárcámhoz és adtam neki egy 5 ezrest.
-Megfelel?
-Öm...megteszi-aztán Rebeka visszament a szobájába. Gondoltam én még visszaalszok pár percet, de Katyék már ébredeztek.
-Jóreggelt everybodri!-köszöntem a felkelőknek.
-Na hagyjál!-dölt is vissza az ágyba Macy.
-Áh szétmegy a fejem-nyavajgott Katy.
-Csodálkozol? Rebekáék lemennek kaját venni, reggelizünk aztán megyünk a parthoz!-soroltam fel a mai teendőket.
-Minek megyünk mi a parthoz?-kérdezték egyszerre.
-Szerintetek mit szervezgettünk napok óta? 11-kor megyünk kipróbálni a hörcsög-labdát-emlékeztettem őket, amire mind a ketten a fejükhöz csaptak. Amíg a reggelinkre vártunk addig lezuhanyoztunk és persze a tévét néztük. 
-Amúgy mi történt tegnap este veled és Zsoltival?-kérdeztem sunyi mosollyal Macyt.
-Csak beszélgettünk...-adta az ártatlant.
-Ha ti ezt beszélgetésnek nevezitek akkor gratulálok neked- majd átöleltem barátnőmet. Nemsokára Adél kopogtatott az ajtón, majd szó szerint bedobott egy szatyornyi kaját. Sok édesség volt benne, de az alján lapult egy nagy darab kalács, amit reggelire meg is ettünk. Jóllakottan indultunk el mind a 8-an, hogy belekezdjünk a bakancslistába. Szerencsére nem volt túl messze az a hely, ahol kilehetett próbálni a Hörcsög-labdát ugyanis késésben voltunk. Amikor megérkeztünk egy középkorú férfi állt egy fabódé előtt, mellette 5 átlátszó gömb.
-Jónapot! Jöttünk kipróbálni ezt..az izét..-szólalt meg Jake a nagy eszével. [;)]
-A pénztárnál fizessetek, aztán odaadom a mentő mellényeteket-válaszolt a férfi. 
-Ti vegyétek fel én kifizetem-mondtam, majd odamentem a fabodéhoz. -Jónapot, 8 fő lenne fél órára- a pénztáros néni szó nélkül adott egy kis papírt én pedig a pénzt adtam. Mindenki készen állt és kiválasztotta a saját gömbjét, de mivel kevés volt kitéve így a férfi még a faház mögött pakolgatott, majd hozott még 3 labdát. Mondott pár dolgott, hogy mire figyeljünk oda, de persze ilyenkor mint a kisgyerekek csak a játékra tudtunk a figyelni aztán be is mászhattunk a gömbbe. Elég bonyolult dolog volt azon a kis nyíláson bejutni, volt aki 10 percig azzal vacakolt, de végül mindannyian bent voltunk Mielőtt elindultunk egy hosszú madzaggal kikötöttek minket nehogy a Balaton közepén kössünk ki. Egy nagy csatakiáltás és a száraföldet magunk mögött hagyva futottunk a vízbe. Vicces látvány volt, ahogy a többiek "megpróbáltak" talpra állni bár én sem voltam jobb. Például Sophienak és Adélnak sikerült is pár másodpercig egyhelyben állnia, de aztán egy hatalmasat estek hátra, amin mi csak nagyot nevettünk.
Fél óra múlva még egy fél órás menetet fizettünk be és mégegyszer megtettük volna csak jöttek az emberek és mivel nem volt több gömb nekünk kellett távoznunk. Ahogy kiléptünk a hörcsög-labdából mindenkire rájött a hányinger miközben mintha a világ körül forogtunk volna. Pár perc múlva kijózanodva mentünk vissza a szállásra, hogy megebédeljünk aztán lemenjünk a partra fürödni. A recepciónál még mindig ott ült szoborként a mosolygós néni, majd ahogy felmentünk a szobáinkhoz előkotortuk a táskákból a szobakulcsokat...de furcsa módon a 3 kulcsból egyet sem találtunk...

Kicsit rejtélyesen legyen vége a 6. fejezetnek, remélem tetszett és bocsi a hibákért csak nagyon kivagyok fáradva...xD Kommenteljetek, mert most már nem kell bejelentkezni, hogy megjegyzést írjatok!;) A kövi részig jó nyarat és tombolást mindenkinek.:*

2013. június 25., kedd

5. fejezet

~Molly szemszöge~

Ahogy Katyék házába értünk semmi erőnk nem maradt átöltözni nemhogy még lemosni magunkról az erős pia szagot. Csak ledobtuk a táskákat és a többi cuccot a sarokba, majd mind a hárman ledöltünk az ágyra és el is aludtunk. Mint minden más koncert után most is másnap hulla fáradtak voltunk, de még a felmosóronggyal is felvehettük volna a küzdelmet egy szépségversenyen. Viszont a laktató reggelinek hála felébredtünk, utána pedig a városba mentünk nézelődni na meg persze vásárolni. Elég sokat gyalogoltunk a tűző napon, de ha az ember ilyen jó barátokkal lehet akkor mindenért megéri. Sajnos hamar este lett így Macyval haza kellett mennünk. Katy ki is kísért minket a pályaudvarra, de egyikünk se számított az ott lévő nagy tömegre. Egyszerre csak ott termettek előttünk aztán a siető seregbő előbukkant egy pár éves, eleven kisbaba, aki a játékmotorjával egyenesen felénk tartott. Először csak mosolyogtunk az édesen, de amikor láttuk, hogy esze ágában sincs megállni eléggé lefagytunk. Egyenesen Macy felé száguldott és ha nem ugrik férre barátnőm akkor komoly bajok lettek volna. Persze a gyerek anyja is  nevetett az egészen.
-Vigyázz, mert ha elüt a kiskocsi mehetsz a kórházba!-nevettünk Katyvel mire Macy halálos pillantást vetett. Nemsokára a Miskolcra menő vonat is megérkezett így nehezen elbúcsúztunk aztán felszálltunk és elfoglaltuk a helyünket. Kicsit hiányozni fog a koncert na meg persze Katy, de megbeszéltük, hogy találkozunk a lista teljesítésekor, amibe pár nap múlva bele is kezdünk. Őszíntén azt se tudtuk melyik teendővel kezdjük először, de addig eldöntjük...
Egy újabb 2 órányi "megrázó" vonatozás után otthon voltunk. Ahogy leszálltunk megint egy nagy tömeg futott felénk viszont őket ismertük. Adél, Maia,Rebeka, Sophie egyből a nyakunkba ugrottak és letámadtak a "milyen volt? találkoztatok a fiúkkal?" kérdésekkel.
-Nektek is hello! Veletek meg mi történt, hogy így felvagytok pörögve, szívtatok?!-kérdezte Macy felvont szemöldökkel.
-Mi? Soha...-adták az ártatlant.
-Persze...És elfogunk mesélni mindent részletesen, de inkább egy óra múlva találkozzunk valahol-vetettem fel az ötlete.
-Ok, de hol?-kérdezte Rebeka.
-Emlékeztek, amikor kicsik voltunk minden este elmentünk arra a helyre, a régi játszótérre?! Még mindig megvan- mondta Adél, amire mind egymásra mosolyogtunk, mert egyszerre az összes emlék arcon ütött minket.
-Tökéletes! Akkor 1 óra múlva ott!-helyeseltem.
-Én pedig hozok pár üveg sört!- vigyorodott el Sophie mire Macy olyan arcot vágott, mint aki citromba harapott. -Mi a baj a sörrel?
-Már nem a kedvencem...ja és még mindig attól bűzlök!-mérgelődött erre Maia kutyaként közeledett és elkezdett szaglázni. (Igen mi ezeket halál komolyan gondoljuk)
-Fúj, tudod nemhiába találták ki a vízet és a szappant!-fogta az orrát Maia ugyanis a tegnap esti sör és vodka egyre bűdösebb lett a ruhánkon.
-Addig lezuhanyzunk. Viszont most menjünk, mert anya vár otthon! Sziasztok-köszöntem el a többieketől, majd mind hazafelé vettük az irányt, de páran együtt maradtak ugyanis nekik a haza és visszaút összesen 1 óra. Villamosra felszálltam és nemsokára otthon is lehettem. Ahogy beléptem az ajtón épp anya jött szemben velem, hogy megöleljen, de amikor megérezte a belőlem áradó szagot rögtön 2 lépést hátrált tőlem.
-Ez úgye nem pia szag?! Megmondtam, hogy ihatsz egy kicsit, de azt nem hogy öntsd is magadra!-kezdett el ordibálni velem.
-Én nem is ittam, csak pár pohárnyit. Ugyanis koncert közben pár részeg leöntött minket vodkával és sörrel-mentegetőztem.
-Rendben, de most lezuhanyzol! Mész még valahova?
-Igen kevesebb mint 1 óra múlva találkozok a csajokkal a régi játszótéren.
-Akkor kikészítek neked tiszta ruhát. És milyen volt a koncert?-kérdezte anya.
-Öh...fantasztikus-mondtam ugyanis csak  most jutott eszembe, hogy mik is történtek tegnap. A szép emlékektől gyorsabban vert a szívem és akaratlanul is elkezdtem mosolyogni, amire anya csak furcsán nézett. Bementem a fürdőszobába, levettem magamról az izadt ruhát, majd megengedtem a meleg vizet. A sok sampon fogyasztás után sikeresen leszedtem magamról a szagot utána törülközőben mentem be a szobábmba, ahol a ruhám az ágyon várt rám. Felvettem aztán az időre néztem és mivel volt még 20 percem gondoltam felteszem a képeket a Facere. A közösképet, amit Csipával csináltunk be is állítottam profilképnek. A fotók csodálásával el is ment az idő így gyorsan felkaptam a telefonom és indultam a játszótérre. Pár perc alatt odaértem, ahol a lányok a rudakon csüngtek (xD), mint a majmok. Nagy nehezen leszedtem ezeket az állatokat onnan, majd mind leültünk a hintákra, amik kör alakot alkottak. Először csak a nagy semmin röhögtünk és "ki tud a legmagasabbra menni?" versenyt tartottunk, de élveztük a nyári estéket, amikor senki sincs az utcákon, a meleg szellő kellmesen borzolja a hajunkat. Az érzés, hogy olyanokkal lehetsz, akik mellett szabad vagy és csak hátra hajtod a fejed és mosolyogsz a világba.
Ekkor Macyval eszünkbe jutott a koncert, ezért hozzá is kezdtünk a "kis" beszámolónkhoz, amit barátnőink nagy figyelemmel hallgattak. Sokat nevettünk aztán az alaptémától is eltértünk.
-Amúgy kész csoda, hogy még mindig megvan ez a játszótér!-nézett körbe Adél a régi és rozsdás, de még használható játékokon.
-Nem sokáig...-mondta szomorúan Maia.
-Miért?-vágtuk rá egyszerre.
-Pontosan nem tudodm, de a lényeg, hogy az új polgármesterhez van köze.
-Erről én is hallottam! Nemrég leváltották a régit és ez az új polgármester mindent megakar változtatni a városban. Azt hiszi, hogy ez a hely túl veszélyes a kicsiknek pedig itt egyszer se történt komoly probléma.Pff, Felnőttek...-mondta gúnyosan Rebeka.
-Pedig nemsokára mi is felnőttek leszünk-jutott eszembe a valós tény.
-Én nem akarok felnőni, én gyerek akarok maradni!!-vágta be a durcit Macy.
-Nektek legalább volt rendes gyerekkorotok..-motyogta sejtelmesen Sophie, amire mind egymásra néztük, mert nem értettük, hogy mi lehet a problémája, ezért inkább vidámabb témára váltottunk. Az időre nem gondolva sokat hülyültünk, a többiek újra a rúdra mentek csüngeni én addig hátra estem a hintán. Sajnos a talaj kemény fedésből készült...Ahogy az érzékeny hátsómat ápoltam furcsa mozgásra lettem figyelmes a hátam mögött. Ahogy hátrafordultam egy kissebb farkasféle közeledett felém, amire persze nagyon megijedtem, ezért próbáltam tartani a távolságot. Ahogy a kis élőlény is felfigyelt rám halk vakkantásokba kezdett bele, ami egyáltalán nem hangzott úgy, mint egy farkas. Az utcalámpa fénye megvilágította fehér bundáját, amin előfordult itt-ott barnás folt, óriási, fekete szeme megcsillant, amikor rámnézett. Ez egyáltalán nem vadállat volt hanem egy félénk kutya pontosabban egy Shih Tzu.
-Pssz-pssz-hívtam magamhoz,de csak jobban megijedt. Ekkor eszembe jutott, hogy még a múltkor ebbe a nadrágzsebembe tettem pár pogácsát ugyanis tele volt a kezem mindennel és csak oda tudtam tenni. Lassan belenyúltam a zsebembe és elővettem a kicsit megszáradt péksütit. Az étel láttára felemelte a fejét, majd felém közeldett. Mintha galambot hívogatnék csak ennek nincs szárnya. Végül hozzám merészkedett és gyorsan be is falta a pogit, utána elkezdte szagolgatni a kezem és még azt is hagyta, hogy ölbe vegyem.
-Csajok gyertek!-próbáltam nem túl hangosan szólni a többieknek, nehogy megijedjen a kiskutya. Szerencsémre mindenki rámfigyelt és, ahogy meglátták a fehér szőrmét a kezemben rohantak felém.
-Juj, de édes!
-De puha a bundája!
-Hol találtad?-kérdezték miközben mindenki sorba állt egy simagátsért.
-Nem tudom csak itt volt mögöttem-válaszoltam.
-Nincs rajta nyakörv? Vissza kell vinnünk a gazdájának-mondta Adél.
-De, de olyan cuki...-szomorodtam el.
-Nézzétek, itt van a gazdija telefonszáma!-mutatott Sophie a kutya nyakörvére.
-Nem lehetne, hogy megtartsuk?-bizakodtam.
-Ha te elveszíted a kutyádat jól esne ha a megtaláló nem adná vissza neked?-Macy.
-Igaz. Majd holnap felhívjuk a gazdáját addig lehetne nálam?-vetettem fel.
-Tudsz rá vigyázni?-Rebeka.
-Megpróbálom...de szerintem menjünk haza, elég késő van-néztem az időre. Mindenki hazafelé vette az irányt, de előtte elköszönte a kis Shih Tzutól. Úgy tűnt élvezi a kényesztetést. Amikor hazaértem anya már aludt így csöndben elosontam a szobámba. A sarokban talált szemetesből készítettem egy kis ágyat régi rontyokkal kitömve. Az éjjel nem is volt gond a kutyával, de reggel majd kiesett a szemem. Szétnéztem a szobám minden cúgában viszont a kis Shih Tzu eltűnt. Ekkor vakkantásokat hallotam kintről, ezért először a konyhába igyekeztem, ahol anya kényelmesen ült az asztalnál, kezében a vendéggel.
-Nekem nem akartál volna szólni?-vonta fel a szemöldökét.
-De, anya ez itt egy kiskutya és tegnap találtuk a játszótéren-magyarázkodtam röviden.
-És miért hoztad haza? Vidd el a gazdájának itt a telefonszáma-mutatott a nyakörvre anya.
-Azért, mert tegnap késő este jöttünk haza és nem hajnali órákban akartam hívni a tulajdonosát. Ha akarod most fel is hívom.
-Kérlek!-bólintott, majd bementem a szobámba a telefonomért. Bepötyögtem a számokat a nyakörv címkéjéről és tárcsázott is. Ahogy kicsöngött sok gondolat futott át rajtam, hogy mit tegyek azért hogy enyém legyen ez a kutya. Viszont késő volt, mert a vonal másik végén beleszóltak.
-Igen, tessék?-szólt bele egy álmos férfi hang.
-Szia, az én nevem Molly és tegnap este az egyik játszótéren találtam egy Shih Tzu kiskutyát. A nyakörvén lévő telefonszámból itélve gondolom te vagy a gazdája-mondtam.
-A hangodból itélve nem vagy túl idős a játszótérhez?-kérdezte az idegen pasi "viccesen", de én válaszként csak hallgattam, majd megpróbálta megtörni a csöndet -Amúgy igen biztos ő az enyém, mert 3 napja veszítettem el az én Picúromat.
-És te nem vagy egy kicsit lányos, hogy a kutyádat így nevezd el és még buzisan ejtsd a nevét?!-vágtam vissza, amire most ő maradt csöndben. -Hol laksz? Ha itt a városban akkor délután vissza is adom a te Picúrodat-direkt én is olyan hangsúllyal mondtam a kutya nevét.
-Igen én is itt lakok és nekem rendben. Mondjuk 2 kor a Városháztéren?
-Tökéletes! Addig szia-majd ki is nyomtam a telefont. Amint letettem rögtön apa hívott fel engem érdeklődve, hogy hogy vagyok? Elmeséltem neki az előbb történteken és, amikor meghallotta az "idegen srác" szót gyorsan rávágta, hogy egyedül nem mehetek el. Legalább egy erősebb barátnőm legyen ott melletem..Hosszas vita után se tudtam meggyőzni viszont az apával való beszélgetés után megint hívtak. (De híres lettem xD) Maia volt.
-Szija mizu?-szólt bele a telefonba barátnőm ekkor gondoltam megkérdem, hogy ráérne-e a délután. Mivel unatkozni nem akart otthon, ezért inkább eljött velem a találkozóra a kutya gazdijával.
-Délután:- Maiaval és a kis Picúrral a Városháztér felé mentünk és pont 2 óra volt. Elég sok ember járkállt a téren, de egyik se szokott ugrálva integetni felénk. Ekkor már tudtuk, hogy egy újabb pszihopatát kell megismernünk. Ahogy közeledtünk a fiú felé kirajzolódott a tulajdonságai, először is kb. velünk egyidős, hatalmas türkéz kék szemei felcsillantak a kutyája láttán vagyis Maia és Picúr érkezésésén már a szemei is könnyeztek...a nevetéstől. Ugyanis barátnőm kezébe adtam a pórázt, amikor egy galamb láttán a kutya úgy húzta Maiát, mint vadló a szekeret. Én csak futottam utánuk és, amikor a gazdihoz érkeztek mind a ketten lefagytak. A Shih Tzu tulajdonosa zavartában beletúrt aranybarna hajába miközben csábosan mosolygott barátnőmre és nagy csodálkozásomra Maia is mondhatnám "szerelmesen" nézett a srácra.
-Öh helló?! Éltek még?-integettem a kezemmel az orruk előtt, amire fel is ébredtek.
-Ja persze..öh..szia én Maia vagyok-mutatkozott be kicsit zavartan.
-Gyönyörű neved van! Én pedig Jake vagyok-nyújtotta a kezét felé, majd újra lefagytak.
-Hé én is itt vagyok!-szóltam közbe feldühődve.
-Te mióta vagy itt?-kérdezték tőlem egyszerre, ami őszintén nagyon megijesztett.
-F-f-félek tőletek...Amúgy itt van a kutyád és szívesen-adtam át a pórázt Jakenek.
-Oh köszönöm már nagyon hiányzott-hajolt le kutyájához. Így nézve nagyon aranyosak voltak, ahogy a kis Picúrt simogatta.
-Na és...mész ma valahova?-kérdezte félénken Maia és ez azért lepett meg, mert ő sosem szokott ennyire zavarba jönni fiúk előtt.
-Nem nagyon. Lenne kedved sétálni egy kicsit?-mondta Jake egy újabb szépfiús mosollyal. Barátnőm hirtelen odahajolt hozzám,adott egy ölelést és a fülembe súgta "Ne várj rám!". Bekövetkezett...a nyári szerelem.

Nagyon köszi, hogy elolvastad, de mielőtt elmennél kockulni a segítségedet kérném!:D A következő részben belekezdünk a bakancslistába viszont nem tudom eldönteni, hogy melyikkel kezdjem...ezért itt kommentbe írjátok le a választott számot a következő közül:
1. Ejtőernyőzés
2.Kísértettház
3.Hörcsög labada
4.Gitár tanulás (Molly)
(Gondolom páran a Hooligans koncertet választottátok volna, de azzal picit várjunk, mert nem szeretném összezsúfolni az eseményeket;)
Nagyon szeretlek titeket, puszi <3 :D

2013. június 16., vasárnap

4.fejezet

-Másnap reggel (Sophie szemszöge)-

Hétfő reggel 8 óra van és én még mindig az ágyamban bámulok magam elé egyedül. Csak a takaró és a párna kellemes melegsége vigasztalja összetört szívemet. Bár az a gondolat, hogy 3 napja találkoztam a buliban azokkal a kedves lányokkal, akik mostanra a barátnőim lettek sokkal jobban megnyugtat.  Főleg, mert pont a legjobbkor jöttek. Miért voltam berúgva péntek este? Mert ez volt az egyetlen jó megoldás, amit csak tehettem. Miért sírtam és törtem össze lelkileg? Elmesélem...
  2 éve, amikor gimnáziumba jártam nagyon sokat hülyéskedtem a barátaimmal. Imádtam azokat az örült időket és elég gyakran jártunk bulikba. Nemsokára szokássá vált, hogy minden 3. nap leittuk magunkat és ez még suli idúszakban történt. Mindegyikünk szülei elváltak, kevésbé foglalkoztak velünk így nem volt ki néha-néha adjon egy helyrerázó pofont. Egy júliusi napon új discoba igyekeztünk, ami csak 2 napja nyította ki kapuit. Brutál egy hely volt!
Tánc közben egy idegen alak lágyan átkulcsolta karjait a derekam körül, amiért én elgyengelütem és nem tiltakoztam. Lassúzás közben csak pár szót váltottunk mint pl.: hogy hívnak? hány éves vagy?. Fél óra múlva megfogta a kezem és kivezetett a helyiségből, mert "szüksége lenne egy kis fross levegőre." Szóltam a barátaimnak, hogy kimegyek, de különösebben nem figyeltek rám, mert épp vodkaivó versenyt tartottak. A hátsó ajtón mentünk ki a sötét utcára, hideg és csípős szél borzolta fel hosszú, barna hajam. Egyik kezével lassan az arcomat végigsimította, majd fokozatosan közelítve ajkai az enyéimhez tapadtak. Eközben a másik keze lejjebb csuszott aztán a dolgok felgyorsultak...(Sophie most 18 éves).  Nem tudtam miért, de éreztem, hogy ő lesz az igazi szerelmem mégha csak 1 órája ismerem. Én hiszek a szerelem első látásban. Mielőtt elváltunk telefonszámot cseréltünk. Másnap felhívott, hogy találkozzunk nála mire én persze igent mondtam hiszen boldog voltam. Megakartam mutatni a szeretetemet, ezért vettem neki egy tábla csokit a drágább fajtából. Ahogy beléptem a lakásába egyből odaadtam az ajándékomat, amit nagy gyorsasággal ledobott az asztalra. Teljes sötétség volt a házban és furcsa szag terjedt mindenfelé. Megpróbáltam beszélgetni vele, de ezt nem hagyta hanem durván beráncigált egy halványan kivilágított szobába. Aztán elkezdett fogdosni és már a ruha se volt rajtam, amikor egy villogó vörös pontra lettem figyelmes. Egy kamerát rejtett el a könyvek között, majd ahogy oldara néztem még kettő gép vette fel az eseményeket a dísznövény mögül. Elkezdtem vitázni vele, hogy miért csinálja ezt, de válaszként csak megfenyegetett hogyha nem folytatom az elkezdteket akkor az eddig felvett videót felteszi a netre és elküldi a barátaimnak. Bepánikoltam, ezért egy gyors mozdulattal összeszedtem a ruháimat, a csokit és távoztam.Nem beszéltem senkinek erről az esetről és reménykedtem, hogy nem fogja közzé tenni a videót és ez meg se történt...egészen mostanáig. Kb 1 hete újból felhívott és kérte, hogy "látogassam meg". Persze nem mentem bele, de erre elkezdett ordibálni velem és durva dolgokat vágott a fejemhez. Utoljára megint feltette a kérdést, mire én nem hagytam magam. Az utolsó mondatában ugyanazzal fenyegetett, mint 2 éve, majd kinyomta a telefont. Most se mertem szólni se a szüleimnek, se a rendőröknek, de péntek este elhatároztam, hogy beszélek a barátaimmal hátha megértenek. Épp az új discoban voltak így én is odamentem. Először megpróbáltam leplezni a szomorúságom így egy nagy, boldog öleléssel fogadtam őket, de viszonzás helyett ellöktek maguktól. Megvolt a sejtésem ennek az okára, de mindennél jobban reménykedtem, hogy ne valósuljon meg. Próbáltam szót érteni velük viszont egyikük se szólt hozzám sőt rám se néztek. Szinte sírva és ordibálva kérleltem aztén egyik barátnőm elmagyarázta a gondukat. Bekövetkezett a nem várt gondolatom, mert a videót közzé tették a neten pontosabban egy csoportba, amiben benne volt az össze voltiskolatársam és barátom. Egy pillanat alatt összetört bennem egy egész élet úgyanis így senki nem maradt, aki meghallgatná a magyarázatom.
Nem tudtam mit csinálni, ezért gyorsan befutottam a mosdóba, hogy ott kisírhassam magam viszont nagyon sokan várakoztak a wc előtt így a bárpult felé vettem az irányt. Az első pohár után jött a második, a harmadik és tovább nem is számoltam. Minden elhomályosult, inni se bírtam aztán felálltam a székről és elbotladoztam valamerre. A saját lábamon se tudtam megállni és így történt. hogy összeütköztem Velük...
  Ekkor a történet meséléséből a telefonom zökkentett ki. Mostanában minden ilyen hirtelen telefoncsörgéstől megijedek, de megvan rá az okom. Viszont most nyugodt lehettem, mert Maia hívott.
-Ha-halló?-ásítottam egy nagyot.
-Szia Sophie, lenne kedved ma 10 órakor talizni? Megyünk a plázába, jösz?-kérdezte boldogan.
-Persze, megyek! Akkor a pláza előtt 10 kor?!
-Igen. Amúgy jobban vagy? Még mindig nem magyaráztad el, hogy mi volt a baj pénteken-kíváncsiskodott.
-Már jobban vagyok és...öh...mondtam, hogy csak szerelmi bánat volt. 10 kor megyek, szia-és gyorsan ki is nyomtam a telefont ugyanis erről nem akarok beszélgetni. Elmondanám nekik ezt a sztorit csak még mindig nem ismerem őket teljesen így nem akarom, hogy a dolgok megismétlődjenek. Mivel volt még másfél órám gondoltam visszaalszok egy kicsit. Jól esett a nyugodt pihenés viszont ebből az lett, hogy fél 10-kor keltem fel vagyis ugrottam ki az ágyból. Gyorsan magamra kaptam a kedvenc ruháimat, sminknek egy gyors spirálozás és indultam is a villamoshoz. Kicsit késve, de odaértem a plázához, ahol Adál, Maia és Rebeka vártak.
-Bocsi, bocsi csak elaludtam-mentegetőztam.
-Gratu. Na mindegy menjünk be-mondta Rebeka, majd bementünk az épületbe. Kicsit hibásnak éreztem magam a késésért így megpróbáltam feloldani a hangulatot.
-Amúgy Rebeka téged, hogy lehetne becézni, mert nekem olyan hosszú ez a név?!-kérdeztem érdeklődve, amire válaszolt is volna, de megelőzték.
-Ribi!-vágták rá egyszerre Maia és Adél nevetve. Én is elmosolyodtam ezen az ötleten, de a név viselője halálos pillantást vetett ránk.
-Jóvan Ribikém nem kell mérgesnek lenni ezért-veregette hátba Adél.
-Na és a Rebi, hogy tetszene?-vetettem fel.
-Az meg olyan Debi -rendezte át a betűket Maia, amire csak gonoszan nevettünk.
-Most úgy leütnék mindenkit!-Rebeka komoly fenyegetésére mind a hárman szószerint elfutottunk előle, de csak az első sarkoig, mert az új bolt csábítóan vonzott minket. Amikor Rebeka is uténunk jött mindannyian berontottunk a ruhaboltba és minden egyes készletet bevittünk a próbafülkébe. Mind a négyen betömörültünk a kis öltözőbe, majd az embernagyságú tükör előtt elkezdtünk nézegetni magunkat a szebbnél-szebb ruhadarabokban. Vittünk be szoknyát, tűsarkút, kalapot, pólót meg sálat is. Kb. 1 órán keresztül elhülyéskedtünk, amikor az eladó bekopogott hozzánk, hogy minden rendben van-e? aztán szedjétek össze a holmikat és tűnjetek el! ugyanis pénz egyikünknél se volt. Ezután minden boltba bementünk, ahol lehetett venni cipőt, ruhát és ékszert. Egyre jobban megkedveltem ezeket a bolondokat. Délutánra már csak beszélgetni volt erőnk, ezért a plázában leültünk a padokra.
-Amúgy Molly és Macy mikor jönnek haza?-kérdeztem.
-Elvileg ma este. Phu, már nagyon várom a bakancslistát!-mondta lelkesen Adél mire én eléggé meglepődtem.
-A micsodát?
-Nem említették? Még szombaton összeállítottak egy 10 pontos bakancslistát, met tudod...ezen a nyáron látjuk utolsára egymást. Mindannyian külön fogjuk folytatni az életünket-látszott Adélon, hogy nagyon elszomorítja ez a tény.
-De csak tudtok még találkozni?!-mondtam.
-Nem nagyon...én a következő évet New Yorkban fogom tölteni, mert nagyon rég óta kiakartam jutni oda és találtam is egy jó iskolát, aztán Rebeka ő egyedül marad itt Miskolcon. Adél felköltözik Budapestre a szinkronúszás miatt, Macy Veszprémben fog tanulni és Molly pedig Ausztriában fog dolgozni -mesélte el szomorúan Maia.
-6 éve ismerjük egymást és mivel vége a giminek mindenki megy megvalósítani az álmát. Az én álmom itthon van, de ha nem jön össze én is elköltözöm-valotta be Rebeka, de ebből nem sok mindent értettem.
-Miért mi az álmod?-kérdeztem, mire a többiek kicsit elnevették magukat.
-Ne nevessetek! Igenis megtörténhet!-csítította le Rebeka a többieket.-Az én álmom, hogy megtanuljak rendesen hokyzni és a Jegesmedvék csapatából Rafaj Attilának legyek a barátnője!- erre már Maiáék nem bírták a röhögést.
-És szerinted ez megtörténhet?-kérdeztem.
-Hát...soha nem lehet tudni.
-Ez igaz. És amúgy...nem lenne baj ha én is csatlakoznék ehez a bakancslistához?-fetettem fel az ötletet félénken. Erre mind összenéztek és egyszerre egy igennel válaszoltak.
-De akkor repülőből kell kiugranod és elutaznod Athénba, Párizsba!?-figyelmeztettek, de engem ez nem izgatott. Nagyon örültem, hogy velük tölthetem a nyarat és nem az ágyamban kell sírnom...annyira örülök, hogy majd kiugrok az ablakon! (Csak az a baj, hogy a földszinten vagyunk...;)

2013. június 10., hétfő

Túl az 500-on!!

Ez a bejegyzés most nem a történethez kapcsólódik csak megakartam mindenkinek, aki olvassa a blogot köszönni, hogy a 3. fejezet után már az 500. kattintásnál tartunk. Tényleg jó érzés ha kommentelitek a fejezeteket és meg is ossztjátok a Facebookon így csak jobban inspiráltok a jobb, érdekesebb történetekre és, hogy minél hamarabb kikerüljön az új rész. Köszönetként csak nektek készítettünk Macyval egy rajzot. Nem egy Monalisa, de...reméljük megfelel! :D
Puszi: az író ^.^