8.fejezet

Az este elég mozgalmasan telt főleg, mert egy percet se aludtunk ugyanis Csipával töltöttük az időt a kocsmában. Amikor egészen jól elmélyedtünk a beszélgetésben a csajokkal sunyiban az asztal alatt küldtünk egy SMS-t a szintén huligán Katynek, hogy kapjon magára valamit és siessen ide. 3 perc múlva a pirosra égett barátnőnk futott be hozzánk, amire Csipa kicsit meglepődött a hívatlan vendég láttára, de úgy döntött most gyerek napot tart a rajongóknak. Teltek az órák és láthatóan nem csak mi nem tudtunk rendesen megállni a lábunkon az alkoholtól. Homályosan emlékszem a történtekre, de később a 3 banda tag is csatlakozott hozzánk,aminek vinnyogva örültünk. Macy szó szerint Zsolti nyakába ugrott és már rögtön adták egymásnak a puszit...úgy éreztük sok mindenről lemaradtunk. A fiúk is rendeltek maguknak italt, de ők még tudtak egyenesen járni. Nemsokára bezárt a kocsma így udvariasan kitessékeltek minket. Az udvaron még "eltáncolgattunk" és még az énekléssel is próbálkoztunk. Csipa is eleven kedvében volt főleg, amikor gondolt egyet, a falhoz támasztott biciklire pattant és elindult az úton. Ekkor az igazi tulajdonos pattant fel a földről és szidkozódva futott utána mire a tolvajunk többször hátra nézett és azt kiáltotta "Úgyse kapsz el (ördögi nevetése)". Hát pedig sikerült, mert egyszer csak BENG! és eldölt a bicikli. Futottunk hozzá és közben sírva nevettünk. Semmi baja nem lett. Ezután kicsit visszajött a józan eszünk, mert hazafelé vettük az irányt és sajnos elérkezett a búcsú ideje. A fiúk kocsija már csak rájuk várt szóval gyors búcsú volt. Mindenki kapott puszit, ölelést sőt...Katy még egy segre pacsit is kapott a Tibitől, de hát erre képes az ital. (Bocsiiii :'D-a szerk.) Ahogy elindult a kocsi mi is haza mentünk és bedöltünk az ágyba bár nemsokáig ugyanis már kelt fel a nap. Plusz este megint buliba megyünk, hogy megünnepeljük Kiráhékat, mert itt vannak velünk. Ezután se lesz unalom, mert másnap ejtőernyőzni megyünk!

-Aznap este-
Csak egy órája ébredtünk fel az is úgy, hogy Rebekáék leöntöttel vízzel minket. Hajszárítás után jöhetett a gyors, de sosem eltúlzott smink és a csinos ruha. Ahogy végzett mindenki a bejáratnál megvártuk egymást. Utolsónak jöttem le és első pillantásra nekem az Adél és a Maia ruhája tetszett meg.

 Adél ruhája

 Maia ruhája

Mindenki dögösen nézett ki, Jake meg boldogan feszített csinos párja mellett. Elindultunk a part vonalán, majd útközben Kirhát és Rafajt is megtaláltuk. Barátnőmön látszott a másnaposság jelei és még a sminkje se tudta ezt elrejteni. Nemsokára megérkeztünk ugyanabba a clubba, ahol nemrég a Hooligans koncertet tartották, de most nem volt gond a biztiőrökkel.Ahogy beléptünk újból elbüvölt minket a hely, majd a gyönyörködés után a két pár indult is táncolni. Mi pedig a szinglik vagyis inkább a jelenleg pár nélküliek csak lestük, ahogy Jake megforgatta Maiát vagy, ahogy Kirha jóízűen nevetett bolondos párja mozdulatain. Ekkor Rebeka csak halálos villámokat szórt, de előtte lenyugtattam.

-Ne legyél féltékeny, ez olyan gyerekes dolog!-intettem le.

-Lehet, de neked hogy esne ha Csipát látnád egy szép szőkével táncolni és...-az és után az említettekre néztünk, akik épp leálltak a tánccal és egymás szájában kerestek valamit...-csókolózni?!

-Hát...áh igazad van, de ez az ő magánügye. Van nála jobb srác is-próbáltam bíztatni.

-Jó akkor bizonyítsd be!

-Mi van?-néztem rá értetlenül.

-Mutass be egy jó srácnak és ha tényleg jobb Rafajnál megnyugszom-közölte Rebeka halál komoly fejjel. Nem tudtam, hogy röhögjek ezen a nagy hülyeségen vagy inkább kezdjek is hozzá a kutatáshoz.

-Halljátok csajok, Rebekának palit kell keresni!-kiáltottam a többieknek, akik szintén értetlen fejet vágtak.

-Igen! És lécci ti is segítsetek keresni-nézett ártatlan szemekkel a többiekre Rebeka. A csajok még mindig nem tudták, hogy mivan, de intettem nekik, hogy inkább menjünk és engedelmeskedjünk.

-Most mit kell csinálnunk?-kérdezte Katy, ahogy egyre távolodtunk.

-Az van, hogy keresünk neki egy pasit, aki jobb Rafajnál és Rebeka boldog lesz-válaszoltam.

-És szerinteteket találunk olyat?-kételkedett Macy.

-Nem, de idegen palikat idegesíthetünk-mondtam hülye vigyorral.

-Oké én benne vagyok!-lelkesedett Sophie. Végül a többiek is belementek ebbe a hülyeségbe szóval indulhatott a "szerezzpasitRebekának" hadművelet. Azokat a srácokat, akik szerintünk megfelelő lenne barátnőnknek rögtön le is támadtuk.

-Szia, van egy  barátnőm Rebeka, aki nagyon szép, szereti a hokit és szerintem pont hozzád illene. Ott ül és szeretne veled megismerkedni. Benne lennél?-kérdeztem meg kb. 15 fiút ezzel a szöveggel, de a többsége vagy azt mondta, hogy "egy perce is ugyan ezt kérdezték" vagy "bocsi, de nekem nem jön be". Nagyon nem kerestek kifogást...Több mint fél óra kutatás után egyikünk se talált senkit viszont vicces volt mindenki csak hülyén nézett ránk.

-Itt nem fogunk jó palit találni Rebekának-mondtam kicsit csalódottan.

-Lehet, de nekem adtak 500 Ft-ot!-mutatta büszkén a pénzét Sophie.

-Miért adtak neked pénzt?-kérdezte  Adél.

-Megsajnáltak...-válaszolt. Az 500 Ft-tal együtt visszamentünk Rebekához és közöltük, hogy semmi eredményt nem értünk el. Viszont amíg mi távol voltunk ő szorgosan itta a kemény italokat, de kicsit nyugodtak voltunk, mert tudtuk, hogy jól bírja a piát. Inkább maradtunk ülve és csatlakoztunk hozzá, de egy idő után mi is a táncparketre mentünk. Bár Rebekát már megkellett tartani, mert ide-oda dülöngélt és a szokásosnál is nagyobb hülyeségeket beszélt. Élvezet volt így a zenére tombolni miközben ő részegen nekünk jött vagy éppen másnak, de csak jót nevettünk ezen. Azonban ebből elég rossz következmény szövődött. Kirah és Rafaj épp mellettünk táncoltak el, amikor barátnőnk persze véletlenül nekik mnet. Ez rendben is volt, de ahogy Rafaj közelébe került egy gyors mozdulattal szó szerint az ajkaira támadt és úgy tűnt a hokis srác sem ellenkezett.. Mindannyian ledöbbenve bámultunk.Teltek a másodpercek, de még mindig nem szakadtak el egymástól, ezért közbe szólt Kirah, aki szó szerint letépte Rebekát barátjáról. Ahogy leszedte egy nem is brutális, nem is gyenge jobb egyenessel gyomorszájon ütötte barátnőnket. Ekkor egy pillanatra néma csönd lett, de csak egy pillanatra, mert ugye Rebeka se hadja magát ilyenkor.

Még részegen is jól tud célozni, mert pont Kirah orrát találta el viszont ez keményebb ütés volt. Mielőtt Éjjel.-nappal Budapest féle verekedésbe ment volna át a dolog közbe avatkozott Rafaj és és a másik lovag Jake. Sikerült szétszedni őket viszont ezután nem szóltak be egymásnak hanem csak lihegve néztek a másikat. A biztonság kedvéért lefogtuk a kezüket és nyugtattuk mindkettőjüket, de egyszer csak gondolt egyet Kirah és kézen fogta Rafajt, majd távoztak. Én utána rohantam.

-Mi volt ez?-kérdeztem.

-Nem tudom és nem is érdekel-válaszolta keményen szinte mér a könnyeivel küszködve.

-Héé, nyugi- nyugtattam, majd más szöveg helyet átöleltem barátnőmet, aki rögtön viszonozta az ölelést.-Gyertek vissza,mert meg kell ezt beszélni! Csak részeg, ne haragudj senkire!

-Rendben...-szipogta. Visszamentünk a többiekhez, ahol sértődött és dühös arcal ült Rebeka.

-Legyetek már felnőttek, mert ez nevetséges!-mondta szigort követelve Maia a két lánynak. Az egyik fél megse szólalt a másik pedig majdnem leesett a székről úgy szédült.

-Szerintem ezt holnap beszéljétek meg-ajánlottaKaty.

-Szerintem is, de most menjünk, mert erre tart a biztonsági őr!-riasztott minket Macy, majd mindenki, aki tanúja volt az esetnek futott a kijárat felé...

-Másnap reggel-

"Hétfő reggel a város újra felkel míg érzed, hogy tele vagy szenvedéllyel..." Őszintén fogalmam sem volt arról, hogy milyen nap van csak annyit tudtam, hogy szól az ébresztőm a Csak egy perc dallal, amit Csipa énekel. Reggel van és szívesen visszaaludnék, de nem lehet most lustálkodni, mert ma indulunk ejtőernyőzni! A maxon hagyott dal hallatán Katy és Macy is morcosan ébredt fel az ágyból. 

-Jóreggelt-szólalt meg először Macy, aki abban a pillanatban le is esett az ágyról, amin csak jó nevettünk.

-Szegény gyereket fejre ejtették-viccelődött Katy.

-Az normális, hogy azt álmodtam az este, hogy Rebeka és Kirah egymásnak estek?-kérdeztem ugyanis ilyenkor nem vagyok benne biztos, hogy álmodtam vagy tényleg megtörtént.

-Igen, mert tényleg megtörtént-válaszolt Katy.

-Szerintetek elfelejtették a tegnapot vagy megölik egymást ugrás közben!?-mondta a még mindig földön fekvő Macy.

-Reméljük igen, mert nem szép látvány két zuhanó hulla!-jegyeztem meg. Ezután a szobában lévő mini hűtőből kiszedtünk reggeleinek valót és jól bezabáltuk. Magunkra kaptunk egy hétköznapi ruhát, sminkkel szinte nem is bajlódtunk, majd indulásra készen vártuk a többieket a bejáratnál. Az volt az érzésünk, hogy ők még mindig az ágyban lustálkodtak, de 2 perc múlva mindenki megjelent.

-Jóreggelt Miss Pasifaló!-köszöntöttük külön Rebekát.

-He? Bocsi semmire sem emlékszem, aludni se tudtam rendesen, mert Sophie horkolt!-mondta komoly fejjel.

-Én nem is horkolok!-szólt közbe felháborodottan az említett.

-Pedig igen...de Rebeka szerintem nem ez volt az egyetlen oka...-csatlakozott Adél.

-Jól van Adél megvagy jegyezve! Ja és amúgy igen...

-Elmondaná valaki, hogy miről van szó? Tudom, hogy tegnap kicsit berúgtam meg talán volt valami, de nagyon homályos-mondta Rebeka.

-Majd útközben beszélünk, de most indulnunk kell a buszhoz!-szóltam közbe, majd végre mindannyian elindultunk megállóba ugyanis azért utazunk, mert itt valószínűleg a vízben landolnánk. A busze nemsokára meg is érkezett, mindenki vett jegyet, majd a végállomásig utaztunk addig felvilágosítottunk Rebekát. Mesélés közben a homályos emlékezésből tiszta múlt lett a számára és párszor még a fejét is az ablakba verte, hogy hogy lehet ennyire gyerekes. Pár perc múlva megérkeztünk egy repülőtérre, aminek a bejáratánál már várt minket Rafaj és Kirah, akin látszottak a düh jelei. Lassan odasétáltunk hozzájuk, de előtte jeleztünk Attilának, hogy fogja le a barátnőjét.

-Sziasztok!-köszönt a hokis míg barátnője fújtatott.

-Hali! Rebeka akarna valamit mondani neked-közölte Maia Kiráhval, majd  az említettet előrébb toltuk.

-Oké...gyere velem-fogta meg a kezét, de előtte rájuk szóltunk, hogy semmi bunyót ne csináljanak. Bár Rebeka józanon jobban megtudja magát védeni szóval inkább Kirah miatt aggódok. Pár méterrel arrább mentek tőlünk és elsőre nézve békés beszélgetésnek tűnt. Nagyon szorítottunk értük és sikerült is mert 10 perc múlva barátként ölelték meg egymást, majd mosolyogva tértek vissza.

-Nah szent a béke?-kérdeztük egyszerre.

-Igen!-válaszoltak boldogan.

-Oké akkor induljnuk ugrani!!-kiáltottam, majd mindenki adott egy csata kiáltást. Bár kíváncsi lennék, hogy hogyan sikerült nekik ezt megbeszélni, de most nem akarom újra felhozni szóval inkább boldogan mentünk ugratni. Mielőtt a ruhánkba öltöztünk volna és már a több méterről ugortunk volna még elmagyaráztak pár nagyon fontos dolgot és megmutatták, hogy mit hogy kell használni mivel a két fiún kívül csak mi nem ugrottunk még sosem. Maia és Kirah kivételével mi külön oktatóval párban ugrottunk. A vezető szerint 3000 méterből fogunk ugrani, majd a szám hallatán mindenkinek tátva maradt a szája és kezdődött a pánik, de az igazi csak fent fog kitörni. Először belemásztunk a speckó ruhákba, amihez hozzáteszem nagyon jól állt rajtunk, majd felszállás előtt csináltunk pár képet is. Ahogy a repülőgépbe léptem már elkezdett remegni a lábam. Nemsokára a motorok is elindultak aztán éreztük, ahogy a gép feljebb és feljebb emelkedik az égben. Hogy ne agyaljon senki a magasságon elkezdtünk másik témáról beszélgetni, nevetni amit a vezető furcsánaik is talált, mert megszoktak a sírást, nyavajgást. Szóltak, hogy mindjárt az ugró pont felett vagyunk és készülődjünk, de előtte mindenkinek mégegyszer ellenőrizték a felszerelését nehogy bajok legyenek. Egyszer csak lassan kinyílt a repülő hátsó bejárata és a lámpa zöldre váltott. Senki se mert elsőnek kilépni szóval a pasi gyorsan rábökött Maiára és Jakere, akik viszlátott integettek, majd szabadon beleugrottak a nagy semmibe. Utánuk Macy következett, aki már kicsit pánikult, de ahogy ugrottak idáig lehetett hallani a síkítását. Következett Sophie mögötte én és amíg várta a lámpa zöldjét elmondta nekem a végrendeletét. Sajna nem jegyeztem meg, mert alig hallottam, de remélem nem is lesz rá szükség. Én következtem...gyorsan elmotyogtam egy imát és a mögöttem lévőnek vagyis Katynek magyaráztam el a temetésem menetét, de szerintem ő sem figyelt.Eljött a pillanat és pirosról zöldre váltott a lámpa. A velem ugró srác felhajtotta fejem, majd egy sima lendülettel leugrottunk. Egész idő alatt a hámomba kapaszkodtam, de nem sokáig, mert a pali megfogta a kezeim és mutatta, hogy tártsam szét őket mintha szárnyaim lennének és tényleg.

Én is sikítottam és élveztem, ahogy szabadon szárnyalunk vagyis inkább zuhanunk. Akkor minden rossz gondolat távozott az agyamból és élveztem az adrenalin hatását. Viszont nem tartott sok időig, amit szerettem volna, mert kinyítodótt az ejtőernyő én meg megijedtem a hirtelen vissza felé csapódástól. Mielőtt landoltunk volna megkértem a srácot, hogy én irányítsam az ernyő irányát. Húztam a jobb és a bal oldalit, de nem olyan könnyen fordultunk meg. Élveztem. Eközben hallottam, ahogy Sophie épp földte ért és azt kiáltotta "Élek!!!". Nemsokára én is földet értem, majd én is csatlakoztam a kiáltáshoz.Láttuk, ahogy egymás után jönnek a többiek legvégén Kirah és Rafaj. Megvártunk mindenkit és ahogy újra együtt volt a kis csapat csináltunk még egy képet, ami bizonyítja, hogy túléltük!

-Ejtőernyőzés....PIPA!-jelentettük ki, hogy teljesítve a 2. pont a listánkon. Mindenki boldogan sztorizgatott a másikkal, halálfélelmét mesélve, amikor hallottam, hogy Rafaj azt mondta Kiráhnak "Beszélhetnénk kettesben?", majd kézen fogta és arrébb álltak.