7. fejezet

A recepciónál még mindig ott ült szoborként a mosolygós néni, majd ahogy felmentünk a szobáinkhoz előkotortuk a táskákból a szobakulcsokat...de furcsa módon a 3 kulcsból egyet sem találtunk... Először még nyugodtan, de aztán már kapkodva öntöttük ki a táskák tartalmát miközben a többiek hajcsattal próbálták kinyítni az ajtót. Pár percnyi kutatás után sikeresen megtaláltam mind a 3 kulcsot egybe akasztva. Én örültem, de a csajok halálos pillantást vetettek rám és ekkor Sophie felém ugrott, hogy kivegye a kezemből a kulcsokat ám mindkettőnk kezéből kicsúszott így a mellettünk lévő teli kukában landolt az ajtónyító.
-Tessék most örülsz?-mondtam mérgesen barátnőmnek.
-Én nem szedem ki. mozog benne valami!-nyafogott.
-Mindketten szedjétek ki!-kiáltott ránk az egész társaság.
-Oké...-adtunk meg magunkat, majd engedelmesen elkezdtünk kukázni. Pechünkre a kulcsok a szemetes aljára süllyedtek. Furcsa, hogy egy panzió kukája szinültig tele volt nyálkás "dolgokkal"...megtaláltuk ennek a helynek is a sötét oldalált. Végül kikukáztuk a kulcsokat, de gyorsan odaadtuk a többieknek addig Sophieval elrohantunk egy mosdóba. A tisztálkodás után mindenki átöltözött, majd kerestünk a parton egy falatózót, ahol rendesen meg is ebédeltünk. Szinte kipukkadtunk a sok kajától így inkább visszamentünk a panzióba, de most nem volt gond a kulcsokkal. Mivel nagyon meleg volt, ezért csak lustálkodtunk a Tv előtt és élveztük a légkondi létét. Azonban egy rendes filmet se tudtunk megnézni ugyanis mindenkinek különböző ízlése van így csak kapkodtuk a csatornákat végül egy mese csatornán maradtunk. Pár óra múlva mindenemet elfeküdtem, ezért kimásztam a kanapéból.
-Nem akar valaki lejönni fürödni?-kérdeztem nyújtózkodva, de semmi választ nem kaptam ugyanis mindenki a Tv-t bámulta kerek szemekkel. Vagy 3-szor is megkérdeztem aztán odáig jutottam, hogy kikapcsoltam a Tv így barátaim visszatértek a hipnózisból.
-Szóval ki akar jönni fürödni?-újra megkérdeztem.
-Éééén!-síkítottak fel egyszerre mindannyian sőt még Jake is,akinek a "lánytutánzó" vicces hangja jobban kiemelkedett a többiek közt, amire mi csak jót nevettünk.
-Jakeben nagyobb a lelkesedés...akkor vegyétek fel a fürdőruhát és mehetünk is!-utasítottam a kis csapatot aztán mindenki eltünt a saját szobájába átöltözni. 5 perc múlva mindenki a panzió bejáratánál állt teljes felszerelésben, kezünkben egy-egy vízipisztollyal. Úgy néztünk ki mint a katonák, akik komoly vízes háborúba indulnának lassított felvételben.
-Na jó ilyen tempóban sosem érünk oda!-bosszankodott Macy így elkezdtünk futni a part felé. Gyorsan ledobtuk a törülközőket, kistáskákat és célba vettük a vizet. Senki se maradt szárazon...Körülöttünk volt pár kisgyerek, akik csak figyelték a nagylányokat, akik 6 éves szinten öntötték nyakon és fullasztották meg egymást a vízben.

Például volt, amikor Katyt mindannyian megfogtuk a lábánál, karjánál és nagy gyorsasággal bedobtuk a hangsúlyzom sekély vízbe (Nati csak a te kedvedért..;D-a szerk.) , de a többiek se maradtak ki ennek az élményéből. Közben próbáltunk kézen állni vagy inkább látványos mint mutatványokat csinálni bár ez a mi kis profi szinkronúszónknak, Adélnak könnyebben ment.Néha visszatértünk a vízipisztolyozáshoz, amikor Maia és Jake inkább a nyugalmas száraföldre tért. A csatában persze most is engem vettek célba és hiába próbáltam én is visszaadni nem sikerült így hátráltam. Kicsit tartottam attól, hogy valakinek nekimegyek, de reménykedtem valami jó pasinak és egy idő után ez be is következett...csak nem pontosan így. Ahogy hátráltam megéreztem valakit, de mielőtt bármit is tehettem volna valamelyik barátnőm jól az arcomba fröcskölt így pánikszerűen estem rá az idegenre, aki pedig arcon landolt. Amikor kiemeltem a fejem a vízből hallottam, ahogy drága barátaim is fulladoznak a röhögéstől sőt még a parton is elmosolyodott pár ember. Ilyenkor nem tehetek mást csak nevetek magamon viszont az alattam lévő személy nem volt vicces kedvében.
-Leszállnál rólam?!-förmedt rám az ideges lány.
-Persze-teljesítettem kérését.
-Máskor figyelj oda, most tiszta iszap lett az arcom!-szedte le magáról a sarat a hosszú és már piszkos szőke hajú lány.
-Bocsi, bocsi ez az ő hibájuk!-mutattam egyenesen a lányokra, akik ártatlanul visszaintegettek.
-Ja, de mégis te landoltál rajtam!-végre sikerült leszednie magáról a koszt és, ahogy rámnézett furcsa gondolat csapott meg.
-Ismerjük egymást?-kérdeztem.
-Remélem nem...-ekkor mintha őt is különös gondolat csapott volna arcon- de lehet, hogy mégis.
-Kirah??
-Molly??-mondta, majd egyszerre szó szerint egymás nyakába ugrottunk onnan pedig újra a vízbe.
-Elmagyaráznátok, hogy mi folyik itt?-kérdezte értetlenül Rebeka.
-Csajok ő itt az általánosból a legjobb barátnőm, Kirah!-mutattam be nekik régi ismerősömet.

Ahogy kimondtam a nevét Sophie mint, akit puskából lőttek ki úgy futott neki Kiráhnak így megint a vízben landoltak.
-Jaj hagyjatok már, a hajam tönkre megy!-nyafogott a szőke, de a barnát különösebben ez nem érdekelte pedig ő is érzékeny a hajára.
-Nagyon hiányoztál, miért mentél el?-támadta le Sophie kérdésekkel.
-Miről is van szó?-kérdezte Macy.
-Még én sem értem-csatlakoztam.
-Magyarázatott!-kövtelte Adél és Rebeka.
-Na jó, de akkor menjünk ki a partra, mert párom nemsokára visszajön-mondta Kirah, amire én kicsit meglepődtem.
-Hűha akkor elég sokat kell mesélned-jegyeztem meg. Nemsokára ki is másztunk a vízből, majd elmentünk a cuccainkért, ahol a két szerelmes pár épp a hasát sütette. Leterítettünk pár törülközőtt és körbeültünk, majd barátnőm bele is kezdett a sztoriba. Elmesélte, hogy Sophiet már 4 éve ismeri, mert évfolyam társak voltak a gimiben és jó barátok aztán elmagyarázta a 2.kérdés válaszát a "miért mentél el?"-t vagyis a gimiből ugyanis a 4. évben elment. Azt mondta azért, mert a szüleivel elköltöztek, de láttam rajta, hogy ez nem teljesen így van. A gyanakvást férre téve most mi meséltük el az eddig kalandjainkat, a bakancslistát és a tegnapi koncertet. A mesemondás közben egy szépen kigyúrt, barna hajú srác közeledett felénk, majd Kirhát átölelte és adott az arcára egy puszit.Viszont a srác borzasztóan ismerős volt és úgy tűnt nem csak nekem, mert egyszerre fordultunk Rebeka felé, aki tátott szájjal figyelte a párt.
-Tényleg, beszeretném nektek mutatni a fiúmat: ő Attila.-mutatott Kirha barátjára.
-Sziasztok-köszönt a srác.
-Te...te Rafaj Attila vagy?-dadogta Rebeka.
-Igen, a Jegesmaciknál hokyzok-mutatkotott be mire barátnőnk teljesen lefagyott az örömtől mivel Attila a kedvence a csapatból már 6 éve. Mindig is arról álmodott, hogy egyszer összejönnek, de úgy űnik ez egy ideig nem fog összejönni...Rebeka mosolyán látszott is a csalódás árnya.

-Szerintem menjünk vissza a szobákba már sötétedik-zavartam meg a kínos csöndet.

-Ja már éhes is vagyok-tette hozzá Katy.

-Már megint? Na jó én is...-mondtam, majd mindenki összeszedte a holmiját és visszamentünk a panzióba. Kiráhék se mentek messzebb, mert Attilának van egy nyaralója a közelben így még tudunk találkozni. Mielőtt szétválltunk megkértem barátnőmet, hogy este találkozzunk, mert szeretnék vele találkozni aztán bele is ment. Megakarom kérdezni tőle, hogy valójában mi történt az utolsó évben na meg személyesen is szeretnék beszélgetni vele. Addig a csajok a panzióban fognak szenvedni ugyanis Sophie, Katy és Adél szépen leégtek, ezért a többiek őket fogják ápolni.

Pár óra múlva a parton találkoztam barátnőmmel aztán bementünk egy kocsmába beszélgetni. Először kaját kértünk, mert még mindig nem ettem mellé egy-egy korsó sört.

-Amúgy, azért akartam veled beszélgetni, mert bocsi, de nekem furcsának tűnik ez a mese, hogy elköltöztetek...mi történt?-kérdeztem komoly fejjel.

-Ez történt igazából. Nem értem miért nem hiszel nekem...

-Persze nekem meg van egy balerina focista pasim. Na mondjad!-erre kicsit elmosolyodott.

-Na jó. Valójában nem költöztünk el hanem csak én mentem el otthonról. Tudok már régebb óta voltak rossz húzásaim apáéknál és ez újból és újból megtörtént és elegük lett belőlem én meg gyorsan összepakoltam a cuccaimat és elindultam a városban. Csak sírtam és sírtam még hozzád se tudtam menni, mert akkor épp elutaztatok és ekkor futottam össze Attilával, aki segített rajtam. Vele maradtam és fél év után bemutattam őt a szüleimnek, de ettől csak jobban kibuktak rám így látni se akartak-ekkor egy krokodil könny úszott végig az arcán- és mivel most nyár van így Attilának nincs  munkája, ezért inkább itt töltjük a nyarat vagy még külföldre is megyünk párszor.

-Héé fel a fejjel és nehogy mégegyszer elkezdj sírni! Nekem szólhattál volna, mert itt vagyok/vagyunk neked. Szóval akkor nincs éretségid? Most jut eszembe ha ráértek holnap tarthatnánk egy bulis estét!?-mondtam.

-Hát nincs.Persze benne lennénk! Amúgy Rebeka miért volt olyan szomorú?

-Tudod nagyon szereti Rafajt, ő a legnagyobb kedvence és ő akart volna a barátnője lenni, de szerintem túléli...És nem szeretnéd megírni az éretségit?

-Oh hát ez ciki. Még nem tudom mit akarok...de azt tudom, hogy ki fog idejönni hozzánk-mondta Kirah mire hátranéztem. Épp Macy közeledett felénk mosolyogva.

-Hát te?!-kérdetük egyszerre.

-Megkerestelek titeket, mert unatkozok és szomjas vagyok.

-Hozok neked egy sört, rendben?-ajánlottam fel a "jószívűségem."

-Oh igazán nem kellene, de azért hozhatod-mondta viccesen. Felálltam, majd a pultoshoz mentem kifizetni a mi kajánkát és vettem egy korsó sört Macynak. Épp, amikor felemeltem az üveget akkor jött a pulthoz a következő vendég.

-Biztos megtudod inni ezt a sok italt egyedül?-kérdezte az ismerős hang és ahogy megfordultam a pohár is majdnem kiesett a kezemből.

-Csipa?!? Úristenem!-akadt el a léledzetem, mert annyira örültem, hogy itt látom, de nem akartam ugrálni, mert akkor kiömlik a sör...na jó meg azért is, hogy nehogy feltűnést keltek.

-Nem, én csak Csipa vagyok!-mondta azzal az édes mosollyal az arcán.

-Valahogy gondoltam...és te, hogy hogy itt vagy?-kérdeztem kíváncsian.

-A fiúkkal maradunk itt, de holnap reggel indulunk is.

-Értem. És ha nem tartanálak fel meghívhatunk a barátnőimmel egy sörre?-vetettem fel az ötletet félénken, mert biztos voltam , hogy egy "nem, mert sietnem kell"-el távozik, de tévedtem.

-Hát végül is oké csak ne alkoholt, mert vezetek-mondta halál komoly fejjel.

-Nem is tudsz vezetni csak biciklizni!-vágtam vissza.

-De tudja már valaki. Na jó akkor egy kis sör jöhet, de én fizetek!-erre a válaszra vártam már mióta. A csajoknak is elakadt a lélegzetük főleg Macynak, aki rögtön a szőke hollétéről faggatta Csipát. Nagyon jól eltudtunk beszélgetni, kellemes társaság volt, én pedig egész idő alatt mosolyogtam annyira boldog voltam. Évek óta imádom Csipát és néha reménykedtem, hogy pont vele rámtalál a szerelem, de mindig elkergettem a rózsaszín felhőket...vagy mégse kellene?