2. fejezet

 ~Macy szemszöge~

Ma megkaptuk a bizonyítványt és este megyünk bulizni. Ahogy beléptem a lakásba anya elém ugrott én meg majdnem hátra estem.
-Na milyen lett?-támadott le hirtelen.
-Először: neked is szia, másodszor: nézd meg te-majd felényújtottam a bizonyítványt. Izgatottan belelapozott, majd a jegyeket meglátva visítva elkezdett ugrálni. Hát igen nagyon tudok.;) Kicsit vártam amíg anya lenyugszik, de már 1 teljes perce ezt csinálja.
-Anya...te hülye vagy-mondtam halál komoly tekintettel mire megsértődve abbahagyta az ünneplést, visszaadta a bizit és szó nélkül bement a konyhába. Ilyen egy átlagos napom itthon. Ezután én is bementem a szobámba, ledobtam magam az ágyra és bekapcsoltam a notebook-ot. Megnéztem pár videót utána a facen cseteletem barátokkal, amikor Molly rámírt, hogy jó hírei vannak: "Ma biziosztáson még reggelt nekem és elfelejtettem mondani hogy milliomosok lettünk!! xD :D Am vasárnap Hooligans koncert lesz Budapesten, menjünk?!" Először azt hittem, hogy csak hülyéskedik velem, de  ahogy ismerem Molly minden komoly dolgot ilyen lazán mond el. A koncertre meg persze, hogy elmegyünk főleg mert ott lesz legjobb Hooli barátunk Katy, akit már másfél éve nem láttunk. De jó lesz megint örülten tombolni a szőke Zsolti előtt...de ha még ma abbahagynám az álmodozást neki kéne kezdenem az esti készülődésnek. Kinyítottam a szekrényemet, amit olyan 5 másodpercnyi gyorsasággal ki is ürítettem, majd a legalján talált pólót és nadrágot kikészítettem az ágyra. Választottam még pár kiegészítőt a teljes buli szerkómhoz.

Csórtam egy spirált anyától, majd bementem a fürdőszobába elintézni a szépítkezést és felöltözni. Eléggé sok ideig tartott elkészülnöm, de az eredmény magáért beszél. Amint kiléptem az ajtón pont anya sétált el előttem, aki persze megállt egy szóra.
-Wow nagyon "pofi" lettél! De 2 órán át ezért voltál bent?-nézett rám furccsán.
-Ez komplikált dolog...-válaszoltam érett, komoly hanggal.
-Idegenszavak szótárát ettél? Amúgy szerintem elindulhatnál,mert 30 perc múlva 7 óra. Ja és vegyél fel egy kabátot!-mondta gondoskodóan anya. Gyorsan magamhoz kaptam a táskámat, egy kabátot, puszi és rohantam is, mert nem akarok elkésni. Lementem a villamosmegállóhoz, de csak az időmet húztam vele így gyalog indultam el a sötétben bár elég furcsa volt. hogy már 7 órakkor szinte teljes sötétség van...Útközben gondoltam levágom az utat így a főutca helyett betértem egy csendes környékre. Csak az a néhány villanyoszlop zaja hallatszott, egy-két ember előbukkant a házak mögül de legalább itt nyugi van. Csípős, hideg szél támadt fel, ami a hajamat összeborzolta így semmit se láttam egy másodpercig. Ahogy újra visszakaptam a látásom egy férfira lettem figyelmes az út túloldalán, aki rémesen ismerős volt nekem. Csak a sötét alakját láttam, de ahogy elhaladt a villanyoszlop alatt szőke haja azonnal kiszúrta a szemem.
-Ez hogy lehet?..-tátottam el a számat és pont ekkor egy pillanatra hátra is fordult az említet. A szívem a torkomban dobogott, mert most mégbiztosabb lettem a feltételezésemben. Csak álltam tétován de a sötét alak a sarkon el is tűnt.
-Áh, biztos megint beleittam a pálinkába...-hesegettem el a rózsaszín felhőt, majd tovább folytattam az utamat. Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Halló?-vettem fel.
-Te meg hova tűntél? Már 20 perce várunk rád!-szólt bele (azt hiszem) Maia.
-Majd elmagyarázom, de két perc múlva ott is vagyok!
-Gyere!-majd letette a telót. Gyorsan elkedztem futni és pár perc múlva már a disconál voltam. A bejáratnál álltak a többiek.
-Szia. Mi történt, amit el akarsz magyarázni?-kérdezte Maia.
-Hááát..hülyének néznétek, ha azt mondom, hogy láttam Zsoltit?!-mondtam félénken.
-Azt a Zsoltit?-csodálkozott Adél.
-Aha-erre mindenki elmosolyodott és odajött hozzám egy vállveregetésre kivéve Mollyt.
-Én hiszek neked csak tudod ez itt Miskolc és nem hinném, hogy turné időben ide jönne főleg, mert jelenleg az ország másik felén koncerteznek...-mondta megértően barátnőm.
-Igaz...na mindegy látszik, hogy nagyon várom a vasárnapot! Menjünk be- majd a biztonságiőrökön átjutva bent is voltunk. Első látásra megszerettük ezt a helyet, mert nagyon modern, extrém és tele volt jobbnál jobb pasikkal. ;) Először leültünk a bárpulthoz rendelni egy kis "bemelegítőt".
-Na ki mit kér?-kérdezte Molly.
-Whisky-t!!!-kiálltottuk egyszerre kivéve Adélt, mert ő nem bírja a piát így csak ásványvizet iszik.
-Igyunk a gimi végére és a nagy betűs életre!-szólalt fel Rebeka és az italokat az égbe emelve koccintottunk, majd egy húzásra kiittuk a pohár teljes tartományát.
-Wáá jöhet még!-kiálltottam fel és követeltük a következő kört a pultostól. Pár pohár után, mint a diliházból szabadultak úgy viselkedtünk bár ez ital nélkül is megy. Szerintem itt csak Adél fog józan mradni, de ha rajtunk múlik akkor nem. Az ivászat után berobbantunk táncolni. A zene nagyon jó volt így esztelenül tomboltunk, élveztük a pillanatot...az ilyet nem is tudnám leírni szavakba ezt érezni kell! Ekkor leállították a zenét.
-Na jól érzitek magatokat?-szólt bele a mikrofonba a Dj, amire mindenki nagyot kiálltott. -Lesz ez jobb is! Elérkezett az idő vagyis akit kiválaszt a reflekto fénye az kérhet egy dalt!-erre mind fellelkesültünk. A fényoszlop jobbra-balra ment a helyiségben, majd megállt középen...persze rajtunk. Mind az 5-en egymásra néztünk és pár másodperc alatt el is döntöttük a dal címét.
-Mit  kérnek a hölygek?-kérdezte a Dj.
-Pocsolyába léptem!!-kiálltottuk egyszerre.
-Rendben akkor szóljon!-és elindult a dal. Nem egy party song de már évek óta szeretjük. A refrént persze síkítva énekeltük:"Pocsolyába léptem sáros lett az új cípőm, hiába keféltem elhagyott a nőm." Perverzeknek!;)

A kívánt dalunk után fáradtan ültünk vissza a bárpulthoz és kértünk egy-egy korsó sört majd egymás felé fordultunk kezünkben az itallal.
-Jaj annyira szeretlek titeket!-mondta Maia.
-Tudjuk :)-mosolyodott el "szőkén" Rebeka.
-Ezt az egoista társaságot...szeretlek titket-érzékenyültem el amire mind egyszerre öleltük meg egymást csak elfelejtettüka sört...két pohár kiömlött egyenes rá a ruhánkra. Nem nyafogtunk csak sírtunk a röhögéstől. A pillanatot megzavarva egy idegen alak ütközött nekünk.
-Héé nem látsz a szemedtől?-kiabálltt rá Molly.
-Bo-bocsi...-sajnálkozott a látszólag részeg csaj, de itt nagyobb baj lehetett mert a sminkje elfolyt a sírástól.
-Öh jól vagy?-kérdezte Adél.
-Jah, soha jobban..-mondta a még mindig idegen lány, de ezután rögtön a szájához kapott, majd esztelenül elrohant a mosdó felé. Nem tudom miért de felálltam a székről és utána rohantam, Mollyval együtt. Amint beléptünk az ajtón szegény éppen a wc-be hányt, amire rögtön odamentünk hozzá barátnőm felfogta hosszú barna haját, én meg előkotortam egy kendőt. Amint abbahagyta odaadtam neki a zsebit.
-Bocsi az előbbiért. Jól vagy?-nézett aggódva Molly rá.
-Jaj, semmi baj..hukk..csak kicsit leittam magam-mondta lehajtott fejjel.
-Előfordul, mi se vagyunk tiszták ;) Amúgy én Macie vagyok de szólíts csak Macynak, ő meg barátnőm Molly-mutatkoztunk be.
-Én Sophie vagyok. Nagyon köszi a segítséget, de nem kellet volna.
-És ha megkérdezhetjük mi volt az oka, hogy ennyire összetörtél?-kérdezte Molly.
-Csak..a férfiak..-vallota be szerelmi bánatát Sophie.
-Na mesélj!-mondtuk egyszerre barátnőmmel, majd egy újabb mesét hallgatunk végig. Tényleg nem értem, de ez a lány nagyon szimpi volt nekem és úgy látom Mollyank is. 10 perc alatt könnyen össze is barátkoztunk és nemsokára csak nevettünk az egészen. Már mosolyogva vissza is mentünk a többiekhez, akik csak nézték, hogy "ezek meg mit szívtak?"  Úgy tűnik még egy bolonddal bővült a kis csapatunk, ennek megünneplésére rendeltünk még pár koktélt. Persze a csajok rámhagyták az összes üveg szállítását így telikézzel fordult meg, amikor valakibe belebotlottam...
-Nee, a piám!!-sírtam fel, mert az összes ital kiömlött egy embernek köszönhetően.
-Oh bocsi! De ha ez biztat finom ez a koktél...-nyalta le a pólójáról az italom kiöntője.-.- De ez a hang...
-Úristenem!!-tátottam el a számat.
-Ő is itt van?-hülyéskedett az illető.
-Te Zsolti vagy? A Hooligans Zsolti?!-kapkodtam a levegőhöz.
-Nem, én az ikertesója vagyok.-adta az ártatlant, de ennyire hülye még nem vagyok.
-Aha én meg az angol királynő!-vágtam vissza.
-Üdvözlöm felsége!-hajolt meg előttem mint egy lovag és egy puszit nyomott a kezemre. -Elnézést őfelsége de nekem mennem kell!-majd szó nélkül el is tűnt egy barátjával. Én még mindig a sokk hatása alatt voltam így csak percekig álltam mint egy bábú, amikor odajöttek hozzám a lányok.
-Macy?! Hol van a pia??-ez volt az első kérdése Rebekának.
-Mi történt?-kérdezték mindannyian.
-Zso-Zsolti..-dadogtam a szőke hercegem nevét.

1. fejezet

~Molly szemszöge~

- Nos kérjük húzzon egy tételt -mondta komor hanggal az egyik tanár. Nem tudtam melyiket válasszam, de már úgyis mindegy mert már a kezemben volt a papír. Remegő kézzel nyitottam ki bízva, hogy valami könnyű témáról kell beszélnem. Persze ilyenkor pofára esik az ember, mert pont a legnehezebbet választottam.
- Rendben. Most pedig fáradj vissza a helyedre. Kapsz 30 percet, hogy leírd a gondolataidat- nyomta a kezembe a papírt a másik tanár, majd elbotladoztam a padomhoz.
- Na most mi legyen? - kérdeztem magamtól, mert ez a kérdés annyira idegen volt, hogy már az is eszembe jutott, hogy átaludtam azt az órát. Elkezdtem valamit írni, majd meglátjuk mit fogok beszélni fél óráig. Nehéz dolog az ÉRETSÉGI.
- A szóbeli után-

Ennek is vége lett, mint ahogy az érettségeinek, így már nagy levegőt vehetek. Kiléptem a teremből, de a folyosón már csak pár szülő volt és az én bolondjaim, akik megvártak engem.
- Mi van Molly ennyire ideges voltál?-mutatott az izzadság cseppjeimre a legjobb barátnőm Macie, de nekünk csak Macy.
- Nem, de azért szerelhettek volna egy klímát a terembe...-mérgelődtem, mert ebben a 40 fokban csak döglődni lehet (xD)
- És neked? - kérdezte a másik barátnőm Maia.
- Eléggé vacakul...- szomorodtam el.
- Nyugi ügyes vagy, neked minden tökéletesen sikerül- szólalt fel Adél, akitől ilyet még sosem hallottam. Nem csak én csodálkoztam hanem kb. mindenki egyszerre nézett rá, hogy „Te meg miről beszélsz?”- Bocs, csak megpróbáltam felvidítani.
- Sikerült, de egy kis...fagyi jobban esne- célozgattam.
- Oks. Menjünk! Mindenkit meghívok, ha visszafizetitek- „gonoszkodott” Rebeka, de így szeretjük.
- Már nem is kívánom azt a fagyit- mondtam.
- Menjünk haza? Én már nagyon fáradt vagyok- mondta Macy, amivel mind együtt éreztünk. Rebekával és egy megállóig Adéllal mentem haza, a többiek sajna a másik irányban laknak. Fél óra villamosozás után fáradtan dobtam le magam a kanapéra és kapcsoltam be a TV-t. Anya még nem ért haza, apa meg … már nem velünk lakik. Órákig csak ültem és bámultam magam elé ( még az ünneplő is rajtam maradt), amikor az időre pillantottam. Már 7 óra van szóval biztos fent vannak az eredmények. Előkotortam a laptopot és bekapcsoltam. A szívem a torkomban dobogott az izgalomtól. Ezek az én pontszámaim? ..mit csináltam?! A látványtól óvatosan leguroltam a kanapéról és magzat pózban elkezdtem sírni a földön. Ekkor kinyitódott az ajtó és anya lépett be, aki a munkából érkezett haza.
-Úristen mi történt?? -térdelt le mellém ijedten. könnyes szemel, de mosolyogva fordultam felé.
-Szinte tökéletes lett az érettségim- szipogtam mire anyai könnyei is ki akartak szökni miközben hangosan felnevetett amire én is így tettem.
- Most már bánod, hogy nem engedtél dráma szakkörre?- mondtam.
- Nagyon, mert most halálra rémisztettél- majd anya felsegített a földről és megmutattam az eredményeket.
- Nagyon büszke vagyok rád- simogatta meg a fejemet.
- Felhívhatom apát? - kérdeztem mire anya bólintott. Gyorsan előkaptam a mobilom és tárcsászam.
- Szia Molly, hogy vagy? -vette fel apa.
-Szia,megvannak az eredmények...(hatásszünet) ...tökéletes lett- ordítottam.
-Köszönöm..- csak ennyit tudott mondani.
-Örülsz?
-Nagyon! És már tudom is mit kapsz/kaptok ezért! Nyáron a csajokkal mentek valahova?-ettől a kérdéstől felcsillant a szemem.
- Áh nem... miért?
- Mivel jövőre fősuliba mész az ország másik felére és ha jól tudom ez lesz az utolsó közös nyarad a barátokkal...kiélvezhetnétek ezt a pár hónapot- célozgatott apa.
-Pontosan mire gondolsz?
-Emlékszel az amerikai nagybátyádra, McLeodra? A múlt héten hirtelen szívrohamot kapott és csak most értesítettek. Tudjuk, hogy milliomos volt és mivel mi vagyunk az egyetlen családtagja ..a pénz ránk maradt- amint ezt befejezte, majdnem leejtettem a telót, mert elkezdtem visítani, de rájöttem,hogy ez nagyon morbid volt.
-Ennyire ne örülj, mert a temetésre is el kell mennünk- csillapított apa.
-De apaa! Ne egy temetéssel kezdjem a nyarat meg amúgy se szerettem annyira...-próbálkoztam, majd pár másodperc múlva apa elengedett erről az amerikai útról. A beszélgetés után rögtön felmentem facere, hogy elmeséljem a fantasztikus híreket a csajoknak, de hirtelen rám tört a fáradtság és a „ Minden percben elvarázsolsz teljesen ..” volt az utolsó dallam a fülemben. Csodákra képes ez a dal, mint ahogy az együttes is...
-Másnap reggel-

„ Péntek az én napom a kedvemet az estére hangolom” Minden pénteken ez a dal ébreszt fel, de úgy tűnik, hogy max hangerőn hagytam, mert fél fülre megsüketültem.
-Áúú, a nyakam- emeltem fel a fejem a laptopról. Este hamar elaludtam mert ki sem jelentkeztem a Fb-ról, aztán a billentyű nyoma is ott maradt az arcomon. Mint a mosott rongy úgy csoszogtam el a fürdőszobába, utána megreggeliztem az asztalon hagyott kalácsból és csak ezután néztem az órára. 1 óra múlva ott kell lennem a gimiben a bizonyítván osztáson. Szerencsére a matrózblúz még mindig rajtam volt így már csak a szénakazalt kell rendbe szednem a fejemen. Egy kis smink, igazítás és már jobban néztem ki. Gyors köszönés anyának majd rohantam a villamoshoz. Fél óra után már szomorú, de egyben vidám osztályomhoz csatlakozta. Volt ott aki sírt és aki, „ugrált” mert vége lett ennek a szakasznak. Először Maiát vettem észre, majd a többieket.
-Sziasztok! Izgultok?-csatlakoztam.
-Kicsit...este megyünk az új discoba a városba. Eljössz?- kérdezte Macy.
- Hülye nem vagyok,még szép!!- majd megbeszéltük a buliról a részleteket, de félbeszakítottak, mert elkezdődött a bizi osztás. Az osztályfőnökünk vagy fél óráig beszélt és a könnyeivel küzdött, amire a mi szemünk is tele lett emlékkel. Nehéz lesz hisz 6 évig együtt voltunk, majd mától kezdve mindenki külön fog boldogulni, még mi is 5-en 6 felé megyünk. Ekkor vége lett a hosszas beszédnek és névsor szerint szólították a diákokat. Én a legvégén voltam így várhattam, de hamar a kezemben foghattam az érettségimet. Az osztás végén mindenki boldogan dobta fel a kezében lévő tárgyat( volt aki egy gyereket dobott fel) és őrülten kiabáltunk. A tombolás után elbúcsúztunk, de mi nem sírtunk.
-7-re ti is eljöttök a buliba?- kérdezte Maia Rebekát és Adélt.
-Persze. Addig is sziasztok- majd hazafelé vettük az irányt. Nem is gondoltam bele, hogy mik fognak várni ma minket este...