8.fejezet

Az este elég mozgalmasan telt főleg, mert egy percet se aludtunk ugyanis Csipával töltöttük az időt a kocsmában. Amikor egészen jól elmélyedtünk a beszélgetésben a csajokkal sunyiban az asztal alatt küldtünk egy SMS-t a szintén huligán Katynek, hogy kapjon magára valamit és siessen ide. 3 perc múlva a pirosra égett barátnőnk futott be hozzánk, amire Csipa kicsit meglepődött a hívatlan vendég láttára, de úgy döntött most gyerek napot tart a rajongóknak. Teltek az órák és láthatóan nem csak mi nem tudtunk rendesen megállni a lábunkon az alkoholtól. Homályosan emlékszem a történtekre, de később a 3 banda tag is csatlakozott hozzánk,aminek vinnyogva örültünk. Macy szó szerint Zsolti nyakába ugrott és már rögtön adták egymásnak a puszit...úgy éreztük sok mindenről lemaradtunk. A fiúk is rendeltek maguknak italt, de ők még tudtak egyenesen járni. Nemsokára bezárt a kocsma így udvariasan kitessékeltek minket. Az udvaron még "eltáncolgattunk" és még az énekléssel is próbálkoztunk. Csipa is eleven kedvében volt főleg, amikor gondolt egyet, a falhoz támasztott biciklire pattant és elindult az úton. Ekkor az igazi tulajdonos pattant fel a földről és szidkozódva futott utána mire a tolvajunk többször hátra nézett és azt kiáltotta "Úgyse kapsz el (ördögi nevetése)". Hát pedig sikerült, mert egyszer csak BENG! és eldölt a bicikli. Futottunk hozzá és közben sírva nevettünk. Semmi baja nem lett. Ezután kicsit visszajött a józan eszünk, mert hazafelé vettük az irányt és sajnos elérkezett a búcsú ideje. A fiúk kocsija már csak rájuk várt szóval gyors búcsú volt. Mindenki kapott puszit, ölelést sőt...Katy még egy segre pacsit is kapott a Tibitől, de hát erre képes az ital. (Bocsiiii :'D-a szerk.) Ahogy elindult a kocsi mi is haza mentünk és bedöltünk az ágyba bár nemsokáig ugyanis már kelt fel a nap. Plusz este megint buliba megyünk, hogy megünnepeljük Kiráhékat, mert itt vannak velünk. Ezután se lesz unalom, mert másnap ejtőernyőzni megyünk!

-Aznap este-
Csak egy órája ébredtünk fel az is úgy, hogy Rebekáék leöntöttel vízzel minket. Hajszárítás után jöhetett a gyors, de sosem eltúlzott smink és a csinos ruha. Ahogy végzett mindenki a bejáratnál megvártuk egymást. Utolsónak jöttem le és első pillantásra nekem az Adél és a Maia ruhája tetszett meg.

 Adél ruhája

 Maia ruhája

Mindenki dögösen nézett ki, Jake meg boldogan feszített csinos párja mellett. Elindultunk a part vonalán, majd útközben Kirhát és Rafajt is megtaláltuk. Barátnőmön látszott a másnaposság jelei és még a sminkje se tudta ezt elrejteni. Nemsokára megérkeztünk ugyanabba a clubba, ahol nemrég a Hooligans koncertet tartották, de most nem volt gond a biztiőrökkel.Ahogy beléptünk újból elbüvölt minket a hely, majd a gyönyörködés után a két pár indult is táncolni. Mi pedig a szinglik vagyis inkább a jelenleg pár nélküliek csak lestük, ahogy Jake megforgatta Maiát vagy, ahogy Kirha jóízűen nevetett bolondos párja mozdulatain. Ekkor Rebeka csak halálos villámokat szórt, de előtte lenyugtattam.

-Ne legyél féltékeny, ez olyan gyerekes dolog!-intettem le.

-Lehet, de neked hogy esne ha Csipát látnád egy szép szőkével táncolni és...-az és után az említettekre néztünk, akik épp leálltak a tánccal és egymás szájában kerestek valamit...-csókolózni?!

-Hát...áh igazad van, de ez az ő magánügye. Van nála jobb srác is-próbáltam bíztatni.

-Jó akkor bizonyítsd be!

-Mi van?-néztem rá értetlenül.

-Mutass be egy jó srácnak és ha tényleg jobb Rafajnál megnyugszom-közölte Rebeka halál komoly fejjel. Nem tudtam, hogy röhögjek ezen a nagy hülyeségen vagy inkább kezdjek is hozzá a kutatáshoz.

-Halljátok csajok, Rebekának palit kell keresni!-kiáltottam a többieknek, akik szintén értetlen fejet vágtak.

-Igen! És lécci ti is segítsetek keresni-nézett ártatlan szemekkel a többiekre Rebeka. A csajok még mindig nem tudták, hogy mivan, de intettem nekik, hogy inkább menjünk és engedelmeskedjünk.

-Most mit kell csinálnunk?-kérdezte Katy, ahogy egyre távolodtunk.

-Az van, hogy keresünk neki egy pasit, aki jobb Rafajnál és Rebeka boldog lesz-válaszoltam.

-És szerinteteket találunk olyat?-kételkedett Macy.

-Nem, de idegen palikat idegesíthetünk-mondtam hülye vigyorral.

-Oké én benne vagyok!-lelkesedett Sophie. Végül a többiek is belementek ebbe a hülyeségbe szóval indulhatott a "szerezzpasitRebekának" hadművelet. Azokat a srácokat, akik szerintünk megfelelő lenne barátnőnknek rögtön le is támadtuk.

-Szia, van egy  barátnőm Rebeka, aki nagyon szép, szereti a hokit és szerintem pont hozzád illene. Ott ül és szeretne veled megismerkedni. Benne lennél?-kérdeztem meg kb. 15 fiút ezzel a szöveggel, de a többsége vagy azt mondta, hogy "egy perce is ugyan ezt kérdezték" vagy "bocsi, de nekem nem jön be". Nagyon nem kerestek kifogást...Több mint fél óra kutatás után egyikünk se talált senkit viszont vicces volt mindenki csak hülyén nézett ránk.

-Itt nem fogunk jó palit találni Rebekának-mondtam kicsit csalódottan.

-Lehet, de nekem adtak 500 Ft-ot!-mutatta büszkén a pénzét Sophie.

-Miért adtak neked pénzt?-kérdezte  Adél.

-Megsajnáltak...-válaszolt. Az 500 Ft-tal együtt visszamentünk Rebekához és közöltük, hogy semmi eredményt nem értünk el. Viszont amíg mi távol voltunk ő szorgosan itta a kemény italokat, de kicsit nyugodtak voltunk, mert tudtuk, hogy jól bírja a piát. Inkább maradtunk ülve és csatlakoztunk hozzá, de egy idő után mi is a táncparketre mentünk. Bár Rebekát már megkellett tartani, mert ide-oda dülöngélt és a szokásosnál is nagyobb hülyeségeket beszélt. Élvezet volt így a zenére tombolni miközben ő részegen nekünk jött vagy éppen másnak, de csak jót nevettünk ezen. Azonban ebből elég rossz következmény szövődött. Kirah és Rafaj épp mellettünk táncoltak el, amikor barátnőnk persze véletlenül nekik mnet. Ez rendben is volt, de ahogy Rafaj közelébe került egy gyors mozdulattal szó szerint az ajkaira támadt és úgy tűnt a hokis srác sem ellenkezett.. Mindannyian ledöbbenve bámultunk.Teltek a másodpercek, de még mindig nem szakadtak el egymástól, ezért közbe szólt Kirah, aki szó szerint letépte Rebekát barátjáról. Ahogy leszedte egy nem is brutális, nem is gyenge jobb egyenessel gyomorszájon ütötte barátnőnket. Ekkor egy pillanatra néma csönd lett, de csak egy pillanatra, mert ugye Rebeka se hadja magát ilyenkor.

Még részegen is jól tud célozni, mert pont Kirah orrát találta el viszont ez keményebb ütés volt. Mielőtt Éjjel.-nappal Budapest féle verekedésbe ment volna át a dolog közbe avatkozott Rafaj és és a másik lovag Jake. Sikerült szétszedni őket viszont ezután nem szóltak be egymásnak hanem csak lihegve néztek a másikat. A biztonság kedvéért lefogtuk a kezüket és nyugtattuk mindkettőjüket, de egyszer csak gondolt egyet Kirah és kézen fogta Rafajt, majd távoztak. Én utána rohantam.

-Mi volt ez?-kérdeztem.

-Nem tudom és nem is érdekel-válaszolta keményen szinte mér a könnyeivel küszködve.

-Héé, nyugi- nyugtattam, majd más szöveg helyet átöleltem barátnőmet, aki rögtön viszonozta az ölelést.-Gyertek vissza,mert meg kell ezt beszélni! Csak részeg, ne haragudj senkire!

-Rendben...-szipogta. Visszamentünk a többiekhez, ahol sértődött és dühös arcal ült Rebeka.

-Legyetek már felnőttek, mert ez nevetséges!-mondta szigort követelve Maia a két lánynak. Az egyik fél megse szólalt a másik pedig majdnem leesett a székről úgy szédült.

-Szerintem ezt holnap beszéljétek meg-ajánlottaKaty.

-Szerintem is, de most menjünk, mert erre tart a biztonsági őr!-riasztott minket Macy, majd mindenki, aki tanúja volt az esetnek futott a kijárat felé...

-Másnap reggel-

"Hétfő reggel a város újra felkel míg érzed, hogy tele vagy szenvedéllyel..." Őszintén fogalmam sem volt arról, hogy milyen nap van csak annyit tudtam, hogy szól az ébresztőm a Csak egy perc dallal, amit Csipa énekel. Reggel van és szívesen visszaaludnék, de nem lehet most lustálkodni, mert ma indulunk ejtőernyőzni! A maxon hagyott dal hallatán Katy és Macy is morcosan ébredt fel az ágyból. 

-Jóreggelt-szólalt meg először Macy, aki abban a pillanatban le is esett az ágyról, amin csak jó nevettünk.

-Szegény gyereket fejre ejtették-viccelődött Katy.

-Az normális, hogy azt álmodtam az este, hogy Rebeka és Kirah egymásnak estek?-kérdeztem ugyanis ilyenkor nem vagyok benne biztos, hogy álmodtam vagy tényleg megtörtént.

-Igen, mert tényleg megtörtént-válaszolt Katy.

-Szerintetek elfelejtették a tegnapot vagy megölik egymást ugrás közben!?-mondta a még mindig földön fekvő Macy.

-Reméljük igen, mert nem szép látvány két zuhanó hulla!-jegyeztem meg. Ezután a szobában lévő mini hűtőből kiszedtünk reggeleinek valót és jól bezabáltuk. Magunkra kaptunk egy hétköznapi ruhát, sminkkel szinte nem is bajlódtunk, majd indulásra készen vártuk a többieket a bejáratnál. Az volt az érzésünk, hogy ők még mindig az ágyban lustálkodtak, de 2 perc múlva mindenki megjelent.

-Jóreggelt Miss Pasifaló!-köszöntöttük külön Rebekát.

-He? Bocsi semmire sem emlékszem, aludni se tudtam rendesen, mert Sophie horkolt!-mondta komoly fejjel.

-Én nem is horkolok!-szólt közbe felháborodottan az említett.

-Pedig igen...de Rebeka szerintem nem ez volt az egyetlen oka...-csatlakozott Adél.

-Jól van Adél megvagy jegyezve! Ja és amúgy igen...

-Elmondaná valaki, hogy miről van szó? Tudom, hogy tegnap kicsit berúgtam meg talán volt valami, de nagyon homályos-mondta Rebeka.

-Majd útközben beszélünk, de most indulnunk kell a buszhoz!-szóltam közbe, majd végre mindannyian elindultunk megállóba ugyanis azért utazunk, mert itt valószínűleg a vízben landolnánk. A busze nemsokára meg is érkezett, mindenki vett jegyet, majd a végállomásig utaztunk addig felvilágosítottunk Rebekát. Mesélés közben a homályos emlékezésből tiszta múlt lett a számára és párszor még a fejét is az ablakba verte, hogy hogy lehet ennyire gyerekes. Pár perc múlva megérkeztünk egy repülőtérre, aminek a bejáratánál már várt minket Rafaj és Kirah, akin látszottak a düh jelei. Lassan odasétáltunk hozzájuk, de előtte jeleztünk Attilának, hogy fogja le a barátnőjét.

-Sziasztok!-köszönt a hokis míg barátnője fújtatott.

-Hali! Rebeka akarna valamit mondani neked-közölte Maia Kiráhval, majd  az említettet előrébb toltuk.

-Oké...gyere velem-fogta meg a kezét, de előtte rájuk szóltunk, hogy semmi bunyót ne csináljanak. Bár Rebeka józanon jobban megtudja magát védeni szóval inkább Kirah miatt aggódok. Pár méterrel arrább mentek tőlünk és elsőre nézve békés beszélgetésnek tűnt. Nagyon szorítottunk értük és sikerült is mert 10 perc múlva barátként ölelték meg egymást, majd mosolyogva tértek vissza.

-Nah szent a béke?-kérdeztük egyszerre.

-Igen!-válaszoltak boldogan.

-Oké akkor induljnuk ugrani!!-kiáltottam, majd mindenki adott egy csata kiáltást. Bár kíváncsi lennék, hogy hogyan sikerült nekik ezt megbeszélni, de most nem akarom újra felhozni szóval inkább boldogan mentünk ugratni. Mielőtt a ruhánkba öltöztünk volna és már a több méterről ugortunk volna még elmagyaráztak pár nagyon fontos dolgot és megmutatták, hogy mit hogy kell használni mivel a két fiún kívül csak mi nem ugrottunk még sosem. Maia és Kirah kivételével mi külön oktatóval párban ugrottunk. A vezető szerint 3000 méterből fogunk ugrani, majd a szám hallatán mindenkinek tátva maradt a szája és kezdődött a pánik, de az igazi csak fent fog kitörni. Először belemásztunk a speckó ruhákba, amihez hozzáteszem nagyon jól állt rajtunk, majd felszállás előtt csináltunk pár képet is. Ahogy a repülőgépbe léptem már elkezdett remegni a lábam. Nemsokára a motorok is elindultak aztán éreztük, ahogy a gép feljebb és feljebb emelkedik az égben. Hogy ne agyaljon senki a magasságon elkezdtünk másik témáról beszélgetni, nevetni amit a vezető furcsánaik is talált, mert megszoktak a sírást, nyavajgást. Szóltak, hogy mindjárt az ugró pont felett vagyunk és készülődjünk, de előtte mindenkinek mégegyszer ellenőrizték a felszerelését nehogy bajok legyenek. Egyszer csak lassan kinyílt a repülő hátsó bejárata és a lámpa zöldre váltott. Senki se mert elsőnek kilépni szóval a pasi gyorsan rábökött Maiára és Jakere, akik viszlátott integettek, majd szabadon beleugrottak a nagy semmibe. Utánuk Macy következett, aki már kicsit pánikult, de ahogy ugrottak idáig lehetett hallani a síkítását. Következett Sophie mögötte én és amíg várta a lámpa zöldjét elmondta nekem a végrendeletét. Sajna nem jegyeztem meg, mert alig hallottam, de remélem nem is lesz rá szükség. Én következtem...gyorsan elmotyogtam egy imát és a mögöttem lévőnek vagyis Katynek magyaráztam el a temetésem menetét, de szerintem ő sem figyelt.Eljött a pillanat és pirosról zöldre váltott a lámpa. A velem ugró srác felhajtotta fejem, majd egy sima lendülettel leugrottunk. Egész idő alatt a hámomba kapaszkodtam, de nem sokáig, mert a pali megfogta a kezeim és mutatta, hogy tártsam szét őket mintha szárnyaim lennének és tényleg.

Én is sikítottam és élveztem, ahogy szabadon szárnyalunk vagyis inkább zuhanunk. Akkor minden rossz gondolat távozott az agyamból és élveztem az adrenalin hatását. Viszont nem tartott sok időig, amit szerettem volna, mert kinyítodótt az ejtőernyő én meg megijedtem a hirtelen vissza felé csapódástól. Mielőtt landoltunk volna megkértem a srácot, hogy én irányítsam az ernyő irányát. Húztam a jobb és a bal oldalit, de nem olyan könnyen fordultunk meg. Élveztem. Eközben hallottam, ahogy Sophie épp földte ért és azt kiáltotta "Élek!!!". Nemsokára én is földet értem, majd én is csatlakoztam a kiáltáshoz.Láttuk, ahogy egymás után jönnek a többiek legvégén Kirah és Rafaj. Megvártunk mindenkit és ahogy újra együtt volt a kis csapat csináltunk még egy képet, ami bizonyítja, hogy túléltük!

-Ejtőernyőzés....PIPA!-jelentettük ki, hogy teljesítve a 2. pont a listánkon. Mindenki boldogan sztorizgatott a másikkal, halálfélelmét mesélve, amikor hallottam, hogy Rafaj azt mondta Kiráhnak "Beszélhetnénk kettesben?", majd kézen fogta és arrébb álltak.

7. fejezet

A recepciónál még mindig ott ült szoborként a mosolygós néni, majd ahogy felmentünk a szobáinkhoz előkotortuk a táskákból a szobakulcsokat...de furcsa módon a 3 kulcsból egyet sem találtunk... Először még nyugodtan, de aztán már kapkodva öntöttük ki a táskák tartalmát miközben a többiek hajcsattal próbálták kinyítni az ajtót. Pár percnyi kutatás után sikeresen megtaláltam mind a 3 kulcsot egybe akasztva. Én örültem, de a csajok halálos pillantást vetettek rám és ekkor Sophie felém ugrott, hogy kivegye a kezemből a kulcsokat ám mindkettőnk kezéből kicsúszott így a mellettünk lévő teli kukában landolt az ajtónyító.
-Tessék most örülsz?-mondtam mérgesen barátnőmnek.
-Én nem szedem ki. mozog benne valami!-nyafogott.
-Mindketten szedjétek ki!-kiáltott ránk az egész társaság.
-Oké...-adtunk meg magunkat, majd engedelmesen elkezdtünk kukázni. Pechünkre a kulcsok a szemetes aljára süllyedtek. Furcsa, hogy egy panzió kukája szinültig tele volt nyálkás "dolgokkal"...megtaláltuk ennek a helynek is a sötét oldalált. Végül kikukáztuk a kulcsokat, de gyorsan odaadtuk a többieknek addig Sophieval elrohantunk egy mosdóba. A tisztálkodás után mindenki átöltözött, majd kerestünk a parton egy falatózót, ahol rendesen meg is ebédeltünk. Szinte kipukkadtunk a sok kajától így inkább visszamentünk a panzióba, de most nem volt gond a kulcsokkal. Mivel nagyon meleg volt, ezért csak lustálkodtunk a Tv előtt és élveztük a légkondi létét. Azonban egy rendes filmet se tudtunk megnézni ugyanis mindenkinek különböző ízlése van így csak kapkodtuk a csatornákat végül egy mese csatornán maradtunk. Pár óra múlva mindenemet elfeküdtem, ezért kimásztam a kanapéból.
-Nem akar valaki lejönni fürödni?-kérdeztem nyújtózkodva, de semmi választ nem kaptam ugyanis mindenki a Tv-t bámulta kerek szemekkel. Vagy 3-szor is megkérdeztem aztán odáig jutottam, hogy kikapcsoltam a Tv így barátaim visszatértek a hipnózisból.
-Szóval ki akar jönni fürödni?-újra megkérdeztem.
-Éééén!-síkítottak fel egyszerre mindannyian sőt még Jake is,akinek a "lánytutánzó" vicces hangja jobban kiemelkedett a többiek közt, amire mi csak jót nevettünk.
-Jakeben nagyobb a lelkesedés...akkor vegyétek fel a fürdőruhát és mehetünk is!-utasítottam a kis csapatot aztán mindenki eltünt a saját szobájába átöltözni. 5 perc múlva mindenki a panzió bejáratánál állt teljes felszerelésben, kezünkben egy-egy vízipisztollyal. Úgy néztünk ki mint a katonák, akik komoly vízes háborúba indulnának lassított felvételben.
-Na jó ilyen tempóban sosem érünk oda!-bosszankodott Macy így elkezdtünk futni a part felé. Gyorsan ledobtuk a törülközőket, kistáskákat és célba vettük a vizet. Senki se maradt szárazon...Körülöttünk volt pár kisgyerek, akik csak figyelték a nagylányokat, akik 6 éves szinten öntötték nyakon és fullasztották meg egymást a vízben.

Például volt, amikor Katyt mindannyian megfogtuk a lábánál, karjánál és nagy gyorsasággal bedobtuk a hangsúlyzom sekély vízbe (Nati csak a te kedvedért..;D-a szerk.) , de a többiek se maradtak ki ennek az élményéből. Közben próbáltunk kézen állni vagy inkább látványos mint mutatványokat csinálni bár ez a mi kis profi szinkronúszónknak, Adélnak könnyebben ment.Néha visszatértünk a vízipisztolyozáshoz, amikor Maia és Jake inkább a nyugalmas száraföldre tért. A csatában persze most is engem vettek célba és hiába próbáltam én is visszaadni nem sikerült így hátráltam. Kicsit tartottam attól, hogy valakinek nekimegyek, de reménykedtem valami jó pasinak és egy idő után ez be is következett...csak nem pontosan így. Ahogy hátráltam megéreztem valakit, de mielőtt bármit is tehettem volna valamelyik barátnőm jól az arcomba fröcskölt így pánikszerűen estem rá az idegenre, aki pedig arcon landolt. Amikor kiemeltem a fejem a vízből hallottam, ahogy drága barátaim is fulladoznak a röhögéstől sőt még a parton is elmosolyodott pár ember. Ilyenkor nem tehetek mást csak nevetek magamon viszont az alattam lévő személy nem volt vicces kedvében.
-Leszállnál rólam?!-förmedt rám az ideges lány.
-Persze-teljesítettem kérését.
-Máskor figyelj oda, most tiszta iszap lett az arcom!-szedte le magáról a sarat a hosszú és már piszkos szőke hajú lány.
-Bocsi, bocsi ez az ő hibájuk!-mutattam egyenesen a lányokra, akik ártatlanul visszaintegettek.
-Ja, de mégis te landoltál rajtam!-végre sikerült leszednie magáról a koszt és, ahogy rámnézett furcsa gondolat csapott meg.
-Ismerjük egymást?-kérdeztem.
-Remélem nem...-ekkor mintha őt is különös gondolat csapott volna arcon- de lehet, hogy mégis.
-Kirah??
-Molly??-mondta, majd egyszerre szó szerint egymás nyakába ugrottunk onnan pedig újra a vízbe.
-Elmagyaráznátok, hogy mi folyik itt?-kérdezte értetlenül Rebeka.
-Csajok ő itt az általánosból a legjobb barátnőm, Kirah!-mutattam be nekik régi ismerősömet.

Ahogy kimondtam a nevét Sophie mint, akit puskából lőttek ki úgy futott neki Kiráhnak így megint a vízben landoltak.
-Jaj hagyjatok már, a hajam tönkre megy!-nyafogott a szőke, de a barnát különösebben ez nem érdekelte pedig ő is érzékeny a hajára.
-Nagyon hiányoztál, miért mentél el?-támadta le Sophie kérdésekkel.
-Miről is van szó?-kérdezte Macy.
-Még én sem értem-csatlakoztam.
-Magyarázatott!-kövtelte Adél és Rebeka.
-Na jó, de akkor menjünk ki a partra, mert párom nemsokára visszajön-mondta Kirah, amire én kicsit meglepődtem.
-Hűha akkor elég sokat kell mesélned-jegyeztem meg. Nemsokára ki is másztunk a vízből, majd elmentünk a cuccainkért, ahol a két szerelmes pár épp a hasát sütette. Leterítettünk pár törülközőtt és körbeültünk, majd barátnőm bele is kezdett a sztoriba. Elmesélte, hogy Sophiet már 4 éve ismeri, mert évfolyam társak voltak a gimiben és jó barátok aztán elmagyarázta a 2.kérdés válaszát a "miért mentél el?"-t vagyis a gimiből ugyanis a 4. évben elment. Azt mondta azért, mert a szüleivel elköltöztek, de láttam rajta, hogy ez nem teljesen így van. A gyanakvást férre téve most mi meséltük el az eddig kalandjainkat, a bakancslistát és a tegnapi koncertet. A mesemondás közben egy szépen kigyúrt, barna hajú srác közeledett felénk, majd Kirhát átölelte és adott az arcára egy puszit.Viszont a srác borzasztóan ismerős volt és úgy tűnt nem csak nekem, mert egyszerre fordultunk Rebeka felé, aki tátott szájjal figyelte a párt.
-Tényleg, beszeretném nektek mutatni a fiúmat: ő Attila.-mutatott Kirha barátjára.
-Sziasztok-köszönt a srác.
-Te...te Rafaj Attila vagy?-dadogta Rebeka.
-Igen, a Jegesmaciknál hokyzok-mutatkotott be mire barátnőnk teljesen lefagyott az örömtől mivel Attila a kedvence a csapatból már 6 éve. Mindig is arról álmodott, hogy egyszer összejönnek, de úgy űnik ez egy ideig nem fog összejönni...Rebeka mosolyán látszott is a csalódás árnya.

-Szerintem menjünk vissza a szobákba már sötétedik-zavartam meg a kínos csöndet.

-Ja már éhes is vagyok-tette hozzá Katy.

-Már megint? Na jó én is...-mondtam, majd mindenki összeszedte a holmiját és visszamentünk a panzióba. Kiráhék se mentek messzebb, mert Attilának van egy nyaralója a közelben így még tudunk találkozni. Mielőtt szétválltunk megkértem barátnőmet, hogy este találkozzunk, mert szeretnék vele találkozni aztán bele is ment. Megakarom kérdezni tőle, hogy valójában mi történt az utolsó évben na meg személyesen is szeretnék beszélgetni vele. Addig a csajok a panzióban fognak szenvedni ugyanis Sophie, Katy és Adél szépen leégtek, ezért a többiek őket fogják ápolni.

Pár óra múlva a parton találkoztam barátnőmmel aztán bementünk egy kocsmába beszélgetni. Először kaját kértünk, mert még mindig nem ettem mellé egy-egy korsó sört.

-Amúgy, azért akartam veled beszélgetni, mert bocsi, de nekem furcsának tűnik ez a mese, hogy elköltöztetek...mi történt?-kérdeztem komoly fejjel.

-Ez történt igazából. Nem értem miért nem hiszel nekem...

-Persze nekem meg van egy balerina focista pasim. Na mondjad!-erre kicsit elmosolyodott.

-Na jó. Valójában nem költöztünk el hanem csak én mentem el otthonról. Tudok már régebb óta voltak rossz húzásaim apáéknál és ez újból és újból megtörtént és elegük lett belőlem én meg gyorsan összepakoltam a cuccaimat és elindultam a városban. Csak sírtam és sírtam még hozzád se tudtam menni, mert akkor épp elutaztatok és ekkor futottam össze Attilával, aki segített rajtam. Vele maradtam és fél év után bemutattam őt a szüleimnek, de ettől csak jobban kibuktak rám így látni se akartak-ekkor egy krokodil könny úszott végig az arcán- és mivel most nyár van így Attilának nincs  munkája, ezért inkább itt töltjük a nyarat vagy még külföldre is megyünk párszor.

-Héé fel a fejjel és nehogy mégegyszer elkezdj sírni! Nekem szólhattál volna, mert itt vagyok/vagyunk neked. Szóval akkor nincs éretségid? Most jut eszembe ha ráértek holnap tarthatnánk egy bulis estét!?-mondtam.

-Hát nincs.Persze benne lennénk! Amúgy Rebeka miért volt olyan szomorú?

-Tudod nagyon szereti Rafajt, ő a legnagyobb kedvence és ő akart volna a barátnője lenni, de szerintem túléli...És nem szeretnéd megírni az éretségit?

-Oh hát ez ciki. Még nem tudom mit akarok...de azt tudom, hogy ki fog idejönni hozzánk-mondta Kirah mire hátranéztem. Épp Macy közeledett felénk mosolyogva.

-Hát te?!-kérdetük egyszerre.

-Megkerestelek titeket, mert unatkozok és szomjas vagyok.

-Hozok neked egy sört, rendben?-ajánlottam fel a "jószívűségem."

-Oh igazán nem kellene, de azért hozhatod-mondta viccesen. Felálltam, majd a pultoshoz mentem kifizetni a mi kajánkát és vettem egy korsó sört Macynak. Épp, amikor felemeltem az üveget akkor jött a pulthoz a következő vendég.

-Biztos megtudod inni ezt a sok italt egyedül?-kérdezte az ismerős hang és ahogy megfordultam a pohár is majdnem kiesett a kezemből.

-Csipa?!? Úristenem!-akadt el a léledzetem, mert annyira örültem, hogy itt látom, de nem akartam ugrálni, mert akkor kiömlik a sör...na jó meg azért is, hogy nehogy feltűnést keltek.

-Nem, én csak Csipa vagyok!-mondta azzal az édes mosollyal az arcán.

-Valahogy gondoltam...és te, hogy hogy itt vagy?-kérdeztem kíváncsian.

-A fiúkkal maradunk itt, de holnap reggel indulunk is.

-Értem. És ha nem tartanálak fel meghívhatunk a barátnőimmel egy sörre?-vetettem fel az ötletet félénken, mert biztos voltam , hogy egy "nem, mert sietnem kell"-el távozik, de tévedtem.

-Hát végül is oké csak ne alkoholt, mert vezetek-mondta halál komoly fejjel.

-Nem is tudsz vezetni csak biciklizni!-vágtam vissza.

-De tudja már valaki. Na jó akkor egy kis sör jöhet, de én fizetek!-erre a válaszra vártam már mióta. A csajoknak is elakadt a lélegzetük főleg Macynak, aki rögtön a szőke hollétéről faggatta Csipát. Nagyon jól eltudtunk beszélgetni, kellemes társaság volt, én pedig egész idő alatt mosolyogtam annyira boldog voltam. Évek óta imádom Csipát és néha reménykedtem, hogy pont vele rámtalál a szerelem, de mindig elkergettem a rózsaszín felhőket...vagy mégse kellene?

6. fejezet

~Molly szemszöge~

-1, 2 húzzatok a kocsiba mindannyian!!- ordított ránk Maia, amire nagy nehezen felálltunk a földről kezünkben a több tonna táskákkal. Néhány bőrönd be is szorult az ajtóba, de ez nem csoda hiszen egy egész nyárig tartó holmit kell cipelnünk szó szerint egész Európán keresztül. Mire ez a hirtelen kapkodás? Néhány napja sikerült eldöntenünk, hogy először a hörcsög-labdát próbáljuk ki (köszönöm a kommenteket-a szerk.) a bakancslistáról vagyis irány a Balaton!Csak pár napig maradunk ott aztán spontán jöhet a következő cél. Ebben a néhány napban találtunk szállást, ki"google"ztuk a többi információt és ez idő alatt a nyári szerelem is kiforrott hála egy Shih Tzu-nak. Maia és Jake nagyon sok időt töltöttek egymással, ezért egy srác is felünk tart az úton.

(Jake)

Barátnőnk sietettő kiabálásának az oka, hogy az apja elvisz minket a Balatonra, de mivel még sok elintézni valója volt csak kitesz minket, puszi és indul is haza. Azonban így moderálni kellett magunkat a nagy autóban bár 7 idiótával ez nehéz feladat plusz Budapesten megkellet állnunk, mert Katyt és visszük. A táskákat nagy nehezen begyűrtük a csomagtartó bár ezen csodálkoztunk is, majd beültünk, öveket becsatoltuk és indultunk is. Ahogy megszólalt a motor mindenki automatikusan a fülébe helyezte a fülhallgatót és maxra tette a zenét. Páran közösen hallgattuk a dalokat hisz vannak köztünk közös kedvencek pl. én Macyval a Hooliganset hallgattam. Elég lassan telt így az idő, mivel ha valaki megszólal akkor a többinek se áll be a szája és ezt nem a szigorú apuka előtt akartuk folytatni. Útközben hangos ricsajra lettünk figyelmesek a csomagtartóból.
-Mi volt ez a hang?-kérdezte Maia apukája, aki majdnem le is állította motort de mi nem hagytuk.
-Semmi!!-vágtuk rá mindannyian ártatlanul, ami úgy tűnt be is vált. A nagy zaj oka a "pár" üveg ital miatt volt ugyanis elrelytettünk néhányat a bőröndökbe, de a bukkanóra szerintem el is törtek. Kétségbe esetten néztünk egymásra, majd nagy röhögésben törtünk ki, mert legalább ezért nem fog fájni a fejünk. Erre a pozitív hozzáállásra Maia apukája csak egy "fiatalságbolondság" fejet vágott. Ezután Budapestig nem is szólaltunk meg többet. Amikor megérkeztünk sikerült eltévednünk a rengeteg utcának hála, de csupán fél órányi késés után megtaláltuk Katyt, aki szintén egy egész háznyi táskával jött. Mivel nem fértek el a bőröndjei a csomagtartóban, ezért az autó tetejére rögzítettük a cuccokat. Persze ezzel is ment az idő végül újra útnak indultunk. Borzasztó volt a melegben utazni a tűző napsütésben, de hősiesen kibírtuk és végre megláttuk a Balaton csillogó, kék vizét. Nagy kíváncsisággal bámultam ki az ablakon a tájban gyönyörködve ugyanis most láttam először Magyarország "tengerét". Amikor megérkeztünk a panzióhoz mindenki kirohant a kocsiból, mint egy süllyed hajóból...Sophie pedig szó szerint a nyított ablakon távozott, amiből pofára esés lett a vége. Először mi is a földre estünk a röhögéstől, de aztán felsegítettük. Maia apukája maradt pár percre, hogy kiszedje a táskáinkat, de utána gyorsan elköszönt lányától és tőlünk, majd haza is indult.
-Melyik panziót foglaltátok le?-kérdezte Adél, ahogy körbenéztünk a sok ház láttán.
-Öh...szerintem az a nagy fehér lesz!-mutattam az egyikre bár ez hülye megállapítás volt, mert nagy fekete betűkkel ráírták, hogy "Panzió".
-Na nem mondod?!-néztek rám a többiek.
-Jó, csak később vettem észre a feliratott!-mentegetőztem. Mindannyian kezünkbe vagy épp a szánkba vettük a táskákat és bementünk a nagy fehér házba, ahol szerencsére kellemes hüvős levegő fogadott minket.Nagyon jó szállást fogtunk ki, mert csak pár méterre volt a part, modern és divatos helyiség, mi kell még?! A recepciónál egy mosolygós néni ült, akihez rögtön oda is mentünk.
-Jónapot! 3 szobát fogaltunk itt az interneten 8 személyre-mondtam a nőnek, aki egyből a számítógéphez fordult és elkezdett gépelni valamit. Először megkérdezte a nevünket és mivel minden stimmelt én előre ki is fizettem a szállást, majd a kulcsokat átvéve  felrohantunk az emeletre birtokba véve a szobánkat. Így osztottuk szét magunkat 3 felé: a két szerelmest az első szobába, Adélt,Rebekát és Sophiet a második szobába, engem, Macyt és Katyt pedig a harmadik szobába helyeztek el. Ahogy kinyítodótt az ajtó mindenki nagy lendülettel bedobta a táskáját, majd egy fejessel beugrott a szobába. Kapott mindenki 1 és fél órát, hogy kipakoljon és kipihenje magát utána pedig lemegyünk a partra nézelődni. Katy, Macy és én persze csak az ágyig jutottunk el.
-Kikéne pakolni...valaki nem csinálná meg helyettem?-kérdezte lustán Macy.
-Nem!-vágtuk rá egyszerre.
-Kaptok érte pénzt-tette fel az ajánlatát.,amire Katyvel kiugrottunk az ágyból és elkezdtünk kipakolni. A kemény munka után elgondolkodva lehet, hogy nem érte meg ez az üzlet. 1 óráig elvoltunk a táskákkal, majd a kis pihenés után elővettük a tiszta ruhákat. Én egy ilyet választottam a kedvenc tépett nadrágommal:

Macyé, aki imádja a szoknyákat és a fiatalságot:

és a Katy összeállítása vagány stílusban:

Pontosan egy időben léptünk ki az ajtón a többiekkel, majd így 8 elindult a parthoz. Közeledett az este, ezért csak egy-két ember úszott a vízben, a járdán vidám gyerekek bicikliztek és eközben a velünk egykorúak indultak a bulikba. Szerencsénkre a panziónk körül sok club helyezkedett el szóval ma este nem a gép előtt fogunk kockulni. A parton sétálva a csajokkal elkezdtünk hülyülni, énekeltük kedvenceink dalait, próbáltuk a másikat belelökni a vízbe, ami Rebekánál sikerült is volna. Eközben tőlünk kicsit lemaradva Maia és Jake kéz a kézben sétáltak és látszólag jól érezték magukat, mert sokszor felnevettek.

-Figyi csajok, mi leülünk ide ti csak menjetek, jó szórakozást!-mondta Maia, majd barátjával leültek egy padra és bámulták a vörösen izzó, lemenő napot. Erre mindannyian vetettünk egy féltékeny arcot.

-Áh nekünk miért nincsen ilyen jó palink?-sírt föl Katy.

-Pedig itt a nyár és ááh...-folytatta a nyavajgást Sophie.

-Én nem panaszkodok, mert ott van nekem Zsolti!-jelentette ki boldogan Macy, amire mi csak a "jajmármegintaszőke!" fejünket mutattuk.

-Jaj Macy, ennyire hiányzik?-veregettem a hátát.

-Nagyon...és olyan jó lenne újra látni-szomorodott el.

-Nyugi. Lehet, hogy itt fog elfutni mellettünk kezében a gitárral-biztatta Adél bár mindannyian tudtuk, hogy ez lehetetlen.

-Persze és aztán megkéri a kezemet, mi?!-mondta Macy viccesen. Ezután még tovább bonyolítottuk ezt az elképzelt sztorit, amitől jókat nevettünk, de ekkor kicsit lejebb vettünk a hangerőt, mert egy futó közeledett felénk. Furcsa sportoló lehetet, aki bakancsban, farmerben, fekete pólóban és egy Green day-es mellényben sprintelt. Amikor jobban szemügyre vettük szinte kiesett a szemünk látva, hogy ez tényleg Zsolti volt csak gitár nélkül.

-Szisztok lányok!-köszönt nekünk miközben lihegve futott tovább. Ahogy eltünt a hallótávolságunkból rögtön kitörtünk nagy nevetésben és "úristenem ezt nem hiszem el" felszólalásokban. Ekkor Macyval egyszerre eszünkbe jutott, hogy kövessük így mind a 6-an elindultunk a szőke után. Szerencsénkre nem ment túl messzire sőt...a mellettünk lévő clubba sietett olyan nagyon mi meg csöndesen a bejárathoz lopakodtunk. Amikor bement mi kiegyenesedtünk a buvóhelyünkről és a biztonságiőr felé indultunk, aki gyorsan elállta az utunkat.

-Sajnálom, de kiskorúaknak tilos a belépés!-mondta szigorúan.

-Mindannyian betöltöttük a 18-at-válaszoltunk higadtan.

-Akkor pedig 2 ezer lesz a belépő egy főnek- ekkor egy kicsit bepánikoltunk, mert nem voltunk benne biztosak, hogy van nálunk annyi pénz. Mindenki előkotort a zsebéből pár forintot, aztán akinél több volt az kölcsönadott a másiknak végül szerencsére megvolt a pénz csak csupa apróban. A pénzt odaadtam az oldalt ülő pénztáros fiúnak, aki bosszúsan nézett a maroknyi apró pénzre, de mielőtt bármi rossz szót mondhatott volna ránk,sietve befutottunk a clubba. Az egész helyiség fénylet a sok színes fénytánctól és bűzlött a piától és a "furcsa" illatoktól. 

-Szerintetek hol lehet Zsolti?-kérdezte Katy hangosan ugyanis eközben ment a zene.

-Én csak tippelek, de szerintem az a nagy tömeg megmagyaráz mindent-mutatott az emberekre Rebeka. 

-Menjünk gyorsan!-sietetett minket Macy, majd előrefurakodtunk, amit persze a tömeg nem jó szemmel nézett. A 2. sorig eljutottunk, ahol láttunk a színpadon dobot, mikrofont..szóval koncert lesz pontosabban Hooligans koncert! Pár perc múlva a fiúk sétáltak fel a miniszínpadra, majd elfoglalták a széküket és elsőzör nekikezdtek egy lightosabb dalnak. Én, Katy és Macy persze maradtunk a tömegben, de a többiek gondolom hátra mentek és isznak egy-két pohárral...koncert végén vihetjük haza a részgeket, de jó lesz. Zsoltin még mindig látszottak verejték cseppek (gondolom) a futás miatt, de most is sokszor ránk nézett és hülye fejeket vágott, de ezeket inkább Macynak szánta. Persze a fiúk most is remek koncertet adtak a kis hely ellenére, de sajnos az előadás rövidebb ideig tartott, mint a szokásos. Ahogy a  dalnak vége lett és a banda lelépett a színpadról a közönség, amelynek a fele kiütőtte magát elindult hazafelé vagy a bárpultott vette célba. Mi hárman a fiúk után indultunk és sikerült is nyakon csípni Endit, de ahogy mondta még várjunk egy kicsit, amíg "felfrissülnek" az öltözőjükben. Nem tettünk mást, ezért vártunk és vártunk...20 perc múlva:

-Na jó én elmegyek inni valamit, ti kértek?!-kérdezte Katy amire mi igent bolintottunk.Az szinte mindegy, hogy milyet hoz. Macy és én még fél órát álltunk és vártunk az öltöző előtt, de se a fiúk se a szomjas barátnőnk nem jött. Ekkor megtört a csend és először Zsolti lépett ki az ajtón kezében egy szál cigivel és öngyújtóval.

-Szia Zsolti!-köszöntünk a szőkének.

-Sziasztok csajok!-mondta, majd először nekem adott egy puszit aztán láthatóan lágyat Macy arcára és egy édes mosolyt.

-Köhöm...többiek?-zavartam meg az idilt, ekkor válaszként kinyílt az ajtó és Tibi, utána Endi lépett ki, akik szintén köszöntek. Minden jól ment, beszélgettünk és amikor az ember azt hinné, hogy nem lehet baj... Hirtelen valaki nekem esett és, ahogy felismertem Katyt persze részegen rögtön utána kaptam nehogy a padlón kössön ki.

-Úristenem, jól vagy?-kérdezte kétségbeesve Macy.

-Kitűnően!-mosolygott.

-Azt látjuk..és hol van a mi italunk?-vontam fel a szemöldököm.

-Öh..azt megittam-válaszolt ártatlanul, majd tekintete Tibi felé kalandozott. -Juj, ki ez a cuki fiú? Hmm- mosolygott perverzül a gitársnak.

-Túl fiatal vagy!-nézett végig Tibi barátnőnkön megválaszolva Katy további kérdéseit.

-Te meg öreg!-vágott vissza lazán,amire mindannyian elmosolyodtunk egy "kicsit."

-Na jó most hazamegyünk!-mondtam, majd vállamra vettem Katyt. 

-Macynak is mennie kell?-kérdezte kicsit bizonytalanul Zsolti, amire említett barátnőm reménykedve rámnézett.

-Felőlem maradhatsz, de én hazaviszem a lányokat.

-Oks, majd én is megyek-mondta Macy. Őszintén kicsit furta a szívem barátnőm nagy szerencséje, hogy Zsoltival ilyen jól összejöttek, de próbáltam leplezni az arcomon az érzést.

-Mivan, csak nem Csipáért vagy ilyen durci, hogy nem láttad?-kérdezte Katy, amire elmosolyodtam.

-Te részegen is a fejembe látsz...- végül a még 3 iszákos csajt megtalálva a panzióba vettük az irányt. Nagy nehezen elbotladoztak a szobákba, bedobtam őket az ágyukba és mindenki aludt is kivéve Macyt, aki még mindig nem jött vissza a clubból.

-Másnap reggel-

Furcsa, de az este olyan jól és édesen aludtam, hogy mindent megadtam volna azért, hogy még csak egy percig aludjak, de ezt Univerzum ezt nem hagyta. Pontosabban a barátok nem hagyták. Valamenyik hülye elkezdett hangosan kopogni az ajtónkon és mivel Katy és Macy, aki úgy tűnik hazatalált még mélyen aludt így nekem kellett kimásznom az ágyból. Az ajtóban Rebeka állt egy szál pizsiben.

-Mivan?-kérdeztem kicsit dühösen.

-Nyugi nehogy leharapd a fejem! Csak annyi, hogy elfelejtettünk valamit-mondta.

-Bocsi csak álmos vagyok. Na és mit?

-Éhesek vagyunk és nem vettünk tegnap semmi kaját a boltban!

-Igen, mert valakik tegnap jól berúgtak...nem akarok ujjal mutogatni-viccelődtem, de azért csak Rebekára mutattam.

-Nem szép dolog célozgatni! Ha azt egy kis pénzt nem is zavarlak és Adélal lemegyünk bevásárolni mindenkinek-mondta mire én visszamentem a pénztárcámhoz és adtam neki egy 5 ezrest.

-Megfelel?

-Öm...megteszi-aztán Rebeka visszament a szobájába. Gondoltam én még visszaalszok pár percet, de Katyék már ébredeztek.

-Jóreggelt everybodri!-köszöntem a felkelőknek.

-Na hagyjál!-dölt is vissza az ágyba Macy.

-Áh szétmegy a fejem-nyavajgott Katy.

-Csodálkozol? Rebekáék lemennek kaját venni, reggelizünk aztán megyünk a parthoz!-soroltam fel a mai teendőket.

-Minek megyünk mi a parthoz?-kérdezték egyszerre.

-Szerintetek mit szervezgettünk napok óta? 11-kor megyünk kipróbálni a hörcsög-labdát-emlékeztettem őket, amire mind a ketten a fejükhöz csaptak. Amíg a reggelinkre vártunk addig lezuhanyoztunk és persze a tévét néztük. 

-Amúgy mi történt tegnap este veled és Zsoltival?-kérdeztem sunyi mosollyal Macyt.

-Csak beszélgettünk...-adta az ártatlant.

-Ha ti ezt beszélgetésnek nevezitek akkor gratulálok neked- majd átöleltem barátnőmet. Nemsokára Adél kopogtatott az ajtón, majd szó szerint bedobott egy szatyornyi kaját. Sok édesség volt benne, de az alján lapult egy nagy darab kalács, amit reggelire meg is ettünk. Jóllakottan indultunk el mind a 8-an, hogy belekezdjünk a bakancslistába. Szerencsére nem volt túl messze az a hely, ahol kilehetett próbálni a Hörcsög-labdát ugyanis késésben voltunk. Amikor megérkeztünk egy középkorú férfi állt egy fabódé előtt, mellette 5 átlátszó gömb.

-Jónapot! Jöttünk kipróbálni ezt..az izét..-szólalt meg Jake a nagy eszével. [;)]

-A pénztárnál fizessetek, aztán odaadom a mentő mellényeteket-válaszolt a férfi. 

-Ti vegyétek fel én kifizetem-mondtam, majd odamentem a fabodéhoz. -Jónapot, 8 fő lenne fél órára- a pénztáros néni szó nélkül adott egy kis papírt én pedig a pénzt adtam. Mindenki készen állt és kiválasztotta a saját gömbjét, de mivel kevés volt kitéve így a férfi még a faház mögött pakolgatott, majd hozott még 3 labdát. Mondott pár dolgott, hogy mire figyeljünk oda, de persze ilyenkor mint a kisgyerekek csak a játékra tudtunk a figyelni aztán be is mászhattunk a gömbbe. Elég bonyolult dolog volt azon a kis nyíláson bejutni, volt aki 10 percig azzal vacakolt, de végül mindannyian bent voltunk Mielőtt elindultunk egy hosszú madzaggal kikötöttek minket nehogy a Balaton közepén kössünk ki. Egy nagy csatakiáltás és a száraföldet magunk mögött hagyva futottunk a vízbe. Vicces látvány volt, ahogy a többiek "megpróbáltak" talpra állni bár én sem voltam jobb. Például Sophienak és Adélnak sikerült is pár másodpercig egyhelyben állnia, de aztán egy hatalmasat estek hátra, amin mi csak nagyot nevettünk.

Fél óra múlva még egy fél órás menetet fizettünk be és mégegyszer megtettük volna csak jöttek az emberek és mivel nem volt több gömb nekünk kellett távoznunk. Ahogy kiléptünk a hörcsög-labdából mindenkire rájött a hányinger miközben mintha a világ körül forogtunk volna. Pár perc múlva kijózanodva mentünk vissza a szállásra, hogy megebédeljünk aztán lemenjünk a partra fürödni. A recepciónál még mindig ott ült szoborként a mosolygós néni, majd ahogy felmentünk a szobáinkhoz előkotortuk a táskákból a szobakulcsokat...de furcsa módon a 3 kulcsból egyet sem találtunk...

Kicsit rejtélyesen legyen vége a 6. fejezetnek, remélem tetszett és bocsi a hibákért csak nagyon kivagyok fáradva...xD Kommenteljetek, mert most már nem kell bejelentkezni, hogy megjegyzést írjatok!;) A kövi részig jó nyarat és tombolást mindenkinek.:*