9.fejezet

 ~Kirah szemszöge~

-Beszélhetnénk kettesben?-kérdezte tőlem Rafaj mire bólintottam, majd kézen fogott és arrébb álltunk a többiektől. Furcsa, hogy nem mások előtt akar velem beszélni szóval biztos komoly téma lesz. De mi? Már azon gondolkodtam, hogy mit csesztem el, amikor villám csapott a fejembe...
-Mit szeretnél mondani?-kérdeztem Rafajt, amikor térde ereszkedett.
-Kirah, mondanom kell valamit...-"Nekem is" mondtam magamban-Nagyon rég ismerjük egymást és szinte egy angyal lettél számomra pontosabban egy szőke angyal...tudom még korai, de, de...hozzám jönnél?
-Úristenem!-nem tudtam mit mondani. Majdnem a nyakába ugrottam a boldogságtól, de ehelyett ezerrel agyaltam, hogy elmondjam-e vagy se?!
-Hahó, ugye élsz még?-zökkentett ki a gondolatomból, majd döntöttem.
-Élek még csak...mielőtt válaszolnék elkell mondanom valamit -nagy levegőt vettem- nem kezdhetek komolyabb kapcsolatba így, mert nem voltam mindig hű hozzád.
-Tessék?!-vágott értetlen fejtet a hokis srác.
-Tudod tavaly szilveszterkor a barátokkal kicsit eldurvult a helyzett. És kicsit elittam magam aztán ott volt Erik...-tovább nem akartam folytatni és remélem ennyiből is leesett neki a dolog. Legszívesebben elsüllyedtem volna annyira szégyelltem magam, hogy most közlöm ezt vele.
-Mi? Te lefeküdtél az egyik haverommal? Miért?-támadott le egyszerre a kérdésekkel.
-Igen, de nagyon, nagyon sajnálom!
-Már késő...és pont most kellett elmondanod?-vágta hozzám, amikor páran kíváncsian felénk jöttek.
-Minden rendben?-kérdezte Macy.
-Nem, nincs rendben...-mondta Rafaj, majd ezzel a mondattal ott hagyott minket és elindult kifelé. Eközben  egy könnycsepp szántotta végig arcomat és lassan minden megvilágosult, hogy ezzel elvágtam magam tőle.

~Rebeka szemszöge~

Pár órája, hogy visszatértünk az ejtőernyőzésből, ami igazából fantasztikus volt csak a vége őszintén engem is meglepett. Nem leszek gonosz és most nem kezdek el örülni, hogy így összevesztek vagy talán már szakítottak?! Pillanatnyilag mindenki itt van a panzióban és a tv-t nézik viszont én nem tudtam nyugodtan heverészni, ezért magamhoz vettem egy kis pénzt és lement a kocsmába. Csak unatkoztam meg gondolkoztam ivás közben, amikor egy ismerős hang köszönt.
-Szia hát te?-ült le mellém Rafaj.
-Csak iszogatok..és te?-kérdeztem.
-Gondoltam valamivel elterelem a gondolataimat. Segítesz?-mondta, amit kicsit meglepődve hallottam.
-Megpróbálom és mit tegyek?
-Csókolj meg mielőtt megint berúgsz-a kéréstől, majdnem leestem a székről.
-Nagyon vicces! És miért is?-ahogy ezt kimondtam azonnal kézen fogott és szó szerint kirángatott a helyiségből. Kicsit még hagytam is magam, mert nem mindennapi dolog, hogy a kedvencem kirángat azért hogy adjon egy csókot. Amikor kiértünk mélyen a szemembe nézett és a maga huncut módján mosolygott rám.
-Gondolom ezt csak, azért akarod, hogy elfelejtsd Kiráht-mondtam pimaszul.
-Nem, majd megtudod- aztán megcsókolt.

Először vonakodtam a dologtól, de kezdtem megérteni ezt az egészet, mert éreztem valamit: pillangókat a hasamban.Ahogy elváltunk egymástól Rafajnak fülig ért a szája és látszott rajta az elégedettség. 

-Most már érted?

-Igen...

-Másnap (Molly szemszöge)-

Ma mindenkinek hamarabb kellett kellnie ugyanis tegnap lusták voltunk összepakolni így ma reggel kell ezt elintéznünk. Rebeka az este eltünt,de aztán éjfél körül haza talált. Eközben Kirah teljesen összetört és a nyár többi részét velünk tölti Rafaj meg megy amerre csak akar. Következő állomásunk Budapest volt, ahol szintén megpihenünk és teljesítjük következő pontunkat a :kísértett házat és nekem a gitározást, amiben Katy lesz a mesterem. Sok időbe telt, mire mindenki bepakolta a rengetek cuccát a kicsi táskákba, de aztán felpakolva szálltunk is fel a Pestre induló vonatra. Útközben valaki bambán bámult, beszélgetett a tükörképének vagy zenét hallgatott. Kb. másfél óra utazás után újból a Keletiben lehettünk. Szerencsénkre a szállás nem volt messze ugyanis elég lelombozó dolog 40 fokban többszáz táskát cipelni a beton dzsungelben. Ahogy megérkeztünk és megkaptuk a szobánkat mindenki a bőröndöket az ajtóban hagyva futott, hogy elfoglalja az ágyát és lepihenjen. Elég nagy szoba volt szóval mind a 9-en befértünk, de csak egy fürdőszobát kaptunk. A nap további részében szökőkút pancsolást terveztünk, nem is a strandot, mert az "unalmas" lenne...Szóval miután mindenki kezdett éledezni mi csajok felvettünk egy bikini felsőt meg egy rövid farmert és az egytelen úriemberünk csak egy fürdőruha alsóval beérte, de szerinte 'így is túl keveset mutat az isteni testéből.' Nem hagytuk Jaket, hogy lejjebb öltözzön, mert nem nudista strandra megyünk. Szóval törülköző nélkül elindultunk a városban, majd a sok eltévedés után rátaláltunk egy tökéletes szökőkútra, ahol csak özönlöttek a kisgyerekek és most megérkeztek a nagy gyerekek.

Mindenki futott a klóros vízbe, hogy lehűtse magát és, ahogy a hideg a bőrünkhöz ért hálát adtunk ennek a szökőkútnak. Persze most is elhülyültünk ez nem is volt kérdés. Sok vizet is nyeltünk aztán, hogy senki se maradjon ki mindenkit két oldalról lefogtunk, majd eldobtuk és mivel lejtett a tér mintha csúszdán lettünk volna. A vizes élvezet után hazafelé vettük az irányt miközben a napon meg is száradtunk. Amikor a szállásra értünk megint ledobtuk magunkat az ágyra és ment a kockulás meg a sztorizgatás a mai mutatványainkról a szökőkútnál. Este eljött a zuhanyzás ideje...

-Én leszek az első, én hamarabb voltam itt!-jelentette ki Maia a fürdőszobáért harcolva.

-Dehogyis! Én büdösebb vagyok szóval én megyek!-mondta Rebeka, amikor egy hirtelen mozdulattal véletlenül arcon ütötte a háta mögött lévő Katyt.

-Nah jó ha háború akkor legyen háború!-ezzel a mondatátval Katy az ellensége nyakába ugrott és ki is tört a világháború. Nagy csodával engem is bevettek a csatába szóval én se maradtam ki Sophie harapásaiból.

-Üljetek már le a p*csátokra!!!-szólalt meg elég hangosan Jake, de legalább csend lett. Az alkalmat kihasználva a gentleman előre furakodott és bement elsőként a fürdőszobába.

-Máskor nem hagyjuk, hogy ő menjen be elsőnek!-szólalt meg Adél, amire mindenki bólintott. Amikor mindenki végzett a zuhanyzással még elalvás előtt persze megnéztünk egy horrort bár lehet, hogy nem kellett volna...de aztán nagy nehezen elaludtunk.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki esztelenül ráncigál ki az ágyból a nevemet kiabálva.

-Mi van?-néztem rá durcásan és, ahogy láttam Kirah állt előttem kezében egy csomó ruhával.

-Na végre, jó reggelt! Szerinted melyiket vegyem fel ma?-mutatta meg egyesével az összes pólóját. Válaszként csak hozzávágtam a párnámat, majd visszadőltem aludni, de nem hagyta szóval újra kirángatott.

-Szóval melyik legyen?

-Ez és ez-mutattam rá, ami első megteccet.

-Köszi!-ölelt állt Kirah. Ahhoz képest, hogy most szakított elég vidámnak tűnik és ez jó is, mert hamar túllép a dolgokon. 5 perc múlva újra előttem termett,de most már a teljes szerelésben:

-Jó lesz az. Na, de most készülődjünk mi is-kértem Kiráht, hogy segítsen a többieket is kiverni az ágyból, mert nemsokára a város másik végében kell lennünk a kísértett háznál. Miután megreggeliztünk mindannyian fogtuk a cuccunkat és indultunk a metróhoz amivel eljutottunk a bakancslista következő pontjához. Ahogy beléptünk és megláttuk a véres. rozsdás ajtót, ami előtt egy nő állt rögtön kiült az arcunkra a félelem.  Az egyik falon nagy kidülledő betűkkel felirták, hogy "Tűnj el!" amin néhány testi rész is lelógott véresen. Páran vissza is akartak fordulni a kijárat felé, de nem hagytuk, mert ezt végig kell csinálni! Az ajtó előtt álló nő elmagyarázta a tudni valókat, hogy mi vár ott bent minket és a feladatunkat. Ugyanis csak fél órára zártak be minket, de ha hamarbb akarunk kijutni akkor megkell keresnünk 3 kulcsot, amivel a kijáratot tudjuk kinyítni. Ha letelik a 30 perc mindenkit visznek a "vágóhídra". Szóval az ajtó nyikorogva kinyílt, Sophiet nagyon nehezen sikerült berángatni, mert elkezdett hiszitzni, de amikor mindenki bent volt a vak sötét szobában az ajtó végleg bezárodót. Mielőtt mindenki síkítva ment volna össze-vissza megeggyeztünk, hogy "kisvonatban" megyünk mindenhova. Persze ez a taktika nem jött be szóval mint az egerek futottunk. Egy idő után inkább lenyugodtunk, mert csak egymásnak mentünk neki, de aztán a többi tárgyat is megérintettük. Macy épp előre halaft, amikor megtalált egy függönyt és, ahogy elhúzta valami hirtelen a kezére csapott és láncok csörögtek.

Iszonyúan elkezdett síkítani. Nem volt egyedül, mert én felborítottam egy vödröt, amiben valamilyen nyálkás lé volt...

-Na jó így sosem találjuk meg a kulcsokat!-szólalt meg a távolból Maia.

-Próbáljatok keresni valami lámpát-ajánlottam. Én elindultam egy szekrény felé, amiben elkezdtem kutatni a fiókaiban. Az elsőben semmi, a másodikban...nyálkás belsőrészek?! És most én síkítottam teli torokból. Megtörültem a kezem a pólómban aztán a harmadikban műkezeket találtam és, ahogy egyre a mélyére kerültem egy igazi kéz nyúlt a csuklómhoz. Hát ekkora adrenalin elég volt egy életre. Viszont, ahogy elengedett találtam kicsi zseblámpát. Szerencsére működött is szóval volt fény is aztán mindenki azonnal elkérte tőlem.Pá perc múlva boldogan megszólal Rebeka, hogy megtalálta a kulcsot. Már csak kettő kell. Kutatás közben sokszor megszólalt egy hang, hogy "Meghaltok!", de próbáltunk higgadtak maradni hiszen ezek csak jó színészek. Azonban az idegesített, hogy folyton bökdöstek és ijeszgettek. Később Katynek hála a második kulcs is meglett bár, ezért a cipője szenvedte meg, mert ráment egy kis művér. Eközben kintröl a nő folyamatosan mondta az időt és már csak 3 percünk maradt hátra. Nagyon nagy volt a szoba és ezer féle helyre tehettek egy kis kulcsot. Kitört a pánik vagyis Sophie a sarokban sírt és kérte, hogy keressünk gyorsabban ám a kulcs még mindig nem volt meg. A lámpánk is lemerült szóval megint sötét lett és már csak 1 teljes perc maradt hátra. Ekkor megszólalt Jake, hogy megtalálta a harmadik kulcsot, de az egyik zombi nyakába volt fűzve és ha hozzáértünk mint egy láncravert állat elkezdett kapdosni a kezeivel sőt még harapni is. Eközben kintről hangosan számoltak vissza és márcsak 30 másodperc maradt. Nem tudtunk mit csinálni szóval páran lefogták a kapálodzó hullát és villámgyorsasággal Jake lekapta a kulcsot. Elhangzott a 10 másodperc szóval az élő hallottak lábra álltak és utánunk jöttek, hogy elraboljanak és elvigyenek a másvilágra. Jaken múlott az "életünk"...hallottam, ahogy remegő kézzel próbálja kinyítni az ajtót először az első, majd a második kulccsal, amikor a 2 másodperc is elhangzott. Idegtépő pillanat volt, amikor kezébe vette a harmadikat, kattant a zár és kinyílt az ajtó. Mintha átszakadt volna egy gát úgy futottunk ki aztán gyorsan be is zártuk az ajtót.

-Úristenem, ide se jövünk többet!-jelentettem ki.

-Soha!!!-helyeselték. Mindannyian a földre ültünk és csak kapkodtunk a levegő után, amikor láttuk, hogy megérkezett a következő csoport.

-Nagyon ijesztő ott bent?-kérdezte egy selymes hang, amire Kirah villámgyorsan felkapta a fejét.

-Erik?-kérdezte.