6. fejezet

~Molly szemszöge~

-1, 2 húzzatok a kocsiba mindannyian!!- ordított ránk Maia, amire nagy nehezen felálltunk a földről kezünkben a több tonna táskákkal. Néhány bőrönd be is szorult az ajtóba, de ez nem csoda hiszen egy egész nyárig tartó holmit kell cipelnünk szó szerint egész Európán keresztül. Mire ez a hirtelen kapkodás? Néhány napja sikerült eldöntenünk, hogy először a hörcsög-labdát próbáljuk ki (köszönöm a kommenteket-a szerk.) a bakancslistáról vagyis irány a Balaton!Csak pár napig maradunk ott aztán spontán jöhet a következő cél. Ebben a néhány napban találtunk szállást, ki"google"ztuk a többi információt és ez idő alatt a nyári szerelem is kiforrott hála egy Shih Tzu-nak. Maia és Jake nagyon sok időt töltöttek egymással, ezért egy srác is felünk tart az úton.

(Jake)

Barátnőnk sietettő kiabálásának az oka, hogy az apja elvisz minket a Balatonra, de mivel még sok elintézni valója volt csak kitesz minket, puszi és indul is haza. Azonban így moderálni kellett magunkat a nagy autóban bár 7 idiótával ez nehéz feladat plusz Budapesten megkellet állnunk, mert Katyt és visszük. A táskákat nagy nehezen begyűrtük a csomagtartó bár ezen csodálkoztunk is, majd beültünk, öveket becsatoltuk és indultunk is. Ahogy megszólalt a motor mindenki automatikusan a fülébe helyezte a fülhallgatót és maxra tette a zenét. Páran közösen hallgattuk a dalokat hisz vannak köztünk közös kedvencek pl. én Macyval a Hooliganset hallgattam. Elég lassan telt így az idő, mivel ha valaki megszólal akkor a többinek se áll be a szája és ezt nem a szigorú apuka előtt akartuk folytatni. Útközben hangos ricsajra lettünk figyelmesek a csomagtartóból.
-Mi volt ez a hang?-kérdezte Maia apukája, aki majdnem le is állította motort de mi nem hagytuk.
-Semmi!!-vágtuk rá mindannyian ártatlanul, ami úgy tűnt be is vált. A nagy zaj oka a "pár" üveg ital miatt volt ugyanis elrelytettünk néhányat a bőröndökbe, de a bukkanóra szerintem el is törtek. Kétségbe esetten néztünk egymásra, majd nagy röhögésben törtünk ki, mert legalább ezért nem fog fájni a fejünk. Erre a pozitív hozzáállásra Maia apukája csak egy "fiatalságbolondság" fejet vágott. Ezután Budapestig nem is szólaltunk meg többet. Amikor megérkeztünk sikerült eltévednünk a rengeteg utcának hála, de csupán fél órányi késés után megtaláltuk Katyt, aki szintén egy egész háznyi táskával jött. Mivel nem fértek el a bőröndjei a csomagtartóban, ezért az autó tetejére rögzítettük a cuccokat. Persze ezzel is ment az idő végül újra útnak indultunk. Borzasztó volt a melegben utazni a tűző napsütésben, de hősiesen kibírtuk és végre megláttuk a Balaton csillogó, kék vizét. Nagy kíváncsisággal bámultam ki az ablakon a tájban gyönyörködve ugyanis most láttam először Magyarország "tengerét". Amikor megérkeztünk a panzióhoz mindenki kirohant a kocsiból, mint egy süllyed hajóból...Sophie pedig szó szerint a nyított ablakon távozott, amiből pofára esés lett a vége. Először mi is a földre estünk a röhögéstől, de aztán felsegítettük. Maia apukája maradt pár percre, hogy kiszedje a táskáinkat, de utána gyorsan elköszönt lányától és tőlünk, majd haza is indult.
-Melyik panziót foglaltátok le?-kérdezte Adél, ahogy körbenéztünk a sok ház láttán.
-Öh...szerintem az a nagy fehér lesz!-mutattam az egyikre bár ez hülye megállapítás volt, mert nagy fekete betűkkel ráírták, hogy "Panzió".
-Na nem mondod?!-néztek rám a többiek.
-Jó, csak később vettem észre a feliratott!-mentegetőztem. Mindannyian kezünkbe vagy épp a szánkba vettük a táskákat és bementünk a nagy fehér házba, ahol szerencsére kellemes hüvős levegő fogadott minket.Nagyon jó szállást fogtunk ki, mert csak pár méterre volt a part, modern és divatos helyiség, mi kell még?! A recepciónál egy mosolygós néni ült, akihez rögtön oda is mentünk.
-Jónapot! 3 szobát fogaltunk itt az interneten 8 személyre-mondtam a nőnek, aki egyből a számítógéphez fordult és elkezdett gépelni valamit. Először megkérdezte a nevünket és mivel minden stimmelt én előre ki is fizettem a szállást, majd a kulcsokat átvéve  felrohantunk az emeletre birtokba véve a szobánkat. Így osztottuk szét magunkat 3 felé: a két szerelmest az első szobába, Adélt,Rebekát és Sophiet a második szobába, engem, Macyt és Katyt pedig a harmadik szobába helyeztek el. Ahogy kinyítodótt az ajtó mindenki nagy lendülettel bedobta a táskáját, majd egy fejessel beugrott a szobába. Kapott mindenki 1 és fél órát, hogy kipakoljon és kipihenje magát utána pedig lemegyünk a partra nézelődni. Katy, Macy és én persze csak az ágyig jutottunk el.
-Kikéne pakolni...valaki nem csinálná meg helyettem?-kérdezte lustán Macy.
-Nem!-vágtuk rá egyszerre.
-Kaptok érte pénzt-tette fel az ajánlatát.,amire Katyvel kiugrottunk az ágyból és elkezdtünk kipakolni. A kemény munka után elgondolkodva lehet, hogy nem érte meg ez az üzlet. 1 óráig elvoltunk a táskákkal, majd a kis pihenés után elővettük a tiszta ruhákat. Én egy ilyet választottam a kedvenc tépett nadrágommal:

Macyé, aki imádja a szoknyákat és a fiatalságot:

és a Katy összeállítása vagány stílusban:

Pontosan egy időben léptünk ki az ajtón a többiekkel, majd így 8 elindult a parthoz. Közeledett az este, ezért csak egy-két ember úszott a vízben, a járdán vidám gyerekek bicikliztek és eközben a velünk egykorúak indultak a bulikba. Szerencsénkre a panziónk körül sok club helyezkedett el szóval ma este nem a gép előtt fogunk kockulni. A parton sétálva a csajokkal elkezdtünk hülyülni, énekeltük kedvenceink dalait, próbáltuk a másikat belelökni a vízbe, ami Rebekánál sikerült is volna. Eközben tőlünk kicsit lemaradva Maia és Jake kéz a kézben sétáltak és látszólag jól érezték magukat, mert sokszor felnevettek.

-Figyi csajok, mi leülünk ide ti csak menjetek, jó szórakozást!-mondta Maia, majd barátjával leültek egy padra és bámulták a vörösen izzó, lemenő napot. Erre mindannyian vetettünk egy féltékeny arcot.

-Áh nekünk miért nincsen ilyen jó palink?-sírt föl Katy.

-Pedig itt a nyár és ááh...-folytatta a nyavajgást Sophie.

-Én nem panaszkodok, mert ott van nekem Zsolti!-jelentette ki boldogan Macy, amire mi csak a "jajmármegintaszőke!" fejünket mutattuk.

-Jaj Macy, ennyire hiányzik?-veregettem a hátát.

-Nagyon...és olyan jó lenne újra látni-szomorodott el.

-Nyugi. Lehet, hogy itt fog elfutni mellettünk kezében a gitárral-biztatta Adél bár mindannyian tudtuk, hogy ez lehetetlen.

-Persze és aztán megkéri a kezemet, mi?!-mondta Macy viccesen. Ezután még tovább bonyolítottuk ezt az elképzelt sztorit, amitől jókat nevettünk, de ekkor kicsit lejebb vettünk a hangerőt, mert egy futó közeledett felénk. Furcsa sportoló lehetet, aki bakancsban, farmerben, fekete pólóban és egy Green day-es mellényben sprintelt. Amikor jobban szemügyre vettük szinte kiesett a szemünk látva, hogy ez tényleg Zsolti volt csak gitár nélkül.

-Szisztok lányok!-köszönt nekünk miközben lihegve futott tovább. Ahogy eltünt a hallótávolságunkból rögtön kitörtünk nagy nevetésben és "úristenem ezt nem hiszem el" felszólalásokban. Ekkor Macyval egyszerre eszünkbe jutott, hogy kövessük így mind a 6-an elindultunk a szőke után. Szerencsénkre nem ment túl messzire sőt...a mellettünk lévő clubba sietett olyan nagyon mi meg csöndesen a bejárathoz lopakodtunk. Amikor bement mi kiegyenesedtünk a buvóhelyünkről és a biztonságiőr felé indultunk, aki gyorsan elállta az utunkat.

-Sajnálom, de kiskorúaknak tilos a belépés!-mondta szigorúan.

-Mindannyian betöltöttük a 18-at-válaszoltunk higadtan.

-Akkor pedig 2 ezer lesz a belépő egy főnek- ekkor egy kicsit bepánikoltunk, mert nem voltunk benne biztosak, hogy van nálunk annyi pénz. Mindenki előkotort a zsebéből pár forintot, aztán akinél több volt az kölcsönadott a másiknak végül szerencsére megvolt a pénz csak csupa apróban. A pénzt odaadtam az oldalt ülő pénztáros fiúnak, aki bosszúsan nézett a maroknyi apró pénzre, de mielőtt bármi rossz szót mondhatott volna ránk,sietve befutottunk a clubba. Az egész helyiség fénylet a sok színes fénytánctól és bűzlött a piától és a "furcsa" illatoktól. 

-Szerintetek hol lehet Zsolti?-kérdezte Katy hangosan ugyanis eközben ment a zene.

-Én csak tippelek, de szerintem az a nagy tömeg megmagyaráz mindent-mutatott az emberekre Rebeka. 

-Menjünk gyorsan!-sietetett minket Macy, majd előrefurakodtunk, amit persze a tömeg nem jó szemmel nézett. A 2. sorig eljutottunk, ahol láttunk a színpadon dobot, mikrofont..szóval koncert lesz pontosabban Hooligans koncert! Pár perc múlva a fiúk sétáltak fel a miniszínpadra, majd elfoglalták a széküket és elsőzör nekikezdtek egy lightosabb dalnak. Én, Katy és Macy persze maradtunk a tömegben, de a többiek gondolom hátra mentek és isznak egy-két pohárral...koncert végén vihetjük haza a részgeket, de jó lesz. Zsoltin még mindig látszottak verejték cseppek (gondolom) a futás miatt, de most is sokszor ránk nézett és hülye fejeket vágott, de ezeket inkább Macynak szánta. Persze a fiúk most is remek koncertet adtak a kis hely ellenére, de sajnos az előadás rövidebb ideig tartott, mint a szokásos. Ahogy a  dalnak vége lett és a banda lelépett a színpadról a közönség, amelynek a fele kiütőtte magát elindult hazafelé vagy a bárpultott vette célba. Mi hárman a fiúk után indultunk és sikerült is nyakon csípni Endit, de ahogy mondta még várjunk egy kicsit, amíg "felfrissülnek" az öltözőjükben. Nem tettünk mást, ezért vártunk és vártunk...20 perc múlva:

-Na jó én elmegyek inni valamit, ti kértek?!-kérdezte Katy amire mi igent bolintottunk.Az szinte mindegy, hogy milyet hoz. Macy és én még fél órát álltunk és vártunk az öltöző előtt, de se a fiúk se a szomjas barátnőnk nem jött. Ekkor megtört a csend és először Zsolti lépett ki az ajtón kezében egy szál cigivel és öngyújtóval.

-Szia Zsolti!-köszöntünk a szőkének.

-Sziasztok csajok!-mondta, majd először nekem adott egy puszit aztán láthatóan lágyat Macy arcára és egy édes mosolyt.

-Köhöm...többiek?-zavartam meg az idilt, ekkor válaszként kinyílt az ajtó és Tibi, utána Endi lépett ki, akik szintén köszöntek. Minden jól ment, beszélgettünk és amikor az ember azt hinné, hogy nem lehet baj... Hirtelen valaki nekem esett és, ahogy felismertem Katyt persze részegen rögtön utána kaptam nehogy a padlón kössön ki.

-Úristenem, jól vagy?-kérdezte kétségbeesve Macy.

-Kitűnően!-mosolygott.

-Azt látjuk..és hol van a mi italunk?-vontam fel a szemöldököm.

-Öh..azt megittam-válaszolt ártatlanul, majd tekintete Tibi felé kalandozott. -Juj, ki ez a cuki fiú? Hmm- mosolygott perverzül a gitársnak.

-Túl fiatal vagy!-nézett végig Tibi barátnőnkön megválaszolva Katy további kérdéseit.

-Te meg öreg!-vágott vissza lazán,amire mindannyian elmosolyodtunk egy "kicsit."

-Na jó most hazamegyünk!-mondtam, majd vállamra vettem Katyt. 

-Macynak is mennie kell?-kérdezte kicsit bizonytalanul Zsolti, amire említett barátnőm reménykedve rámnézett.

-Felőlem maradhatsz, de én hazaviszem a lányokat.

-Oks, majd én is megyek-mondta Macy. Őszintén kicsit furta a szívem barátnőm nagy szerencséje, hogy Zsoltival ilyen jól összejöttek, de próbáltam leplezni az arcomon az érzést.

-Mivan, csak nem Csipáért vagy ilyen durci, hogy nem láttad?-kérdezte Katy, amire elmosolyodtam.

-Te részegen is a fejembe látsz...- végül a még 3 iszákos csajt megtalálva a panzióba vettük az irányt. Nagy nehezen elbotladoztak a szobákba, bedobtam őket az ágyukba és mindenki aludt is kivéve Macyt, aki még mindig nem jött vissza a clubból.

-Másnap reggel-

Furcsa, de az este olyan jól és édesen aludtam, hogy mindent megadtam volna azért, hogy még csak egy percig aludjak, de ezt Univerzum ezt nem hagyta. Pontosabban a barátok nem hagyták. Valamenyik hülye elkezdett hangosan kopogni az ajtónkon és mivel Katy és Macy, aki úgy tűnik hazatalált még mélyen aludt így nekem kellett kimásznom az ágyból. Az ajtóban Rebeka állt egy szál pizsiben.

-Mivan?-kérdeztem kicsit dühösen.

-Nyugi nehogy leharapd a fejem! Csak annyi, hogy elfelejtettünk valamit-mondta.

-Bocsi csak álmos vagyok. Na és mit?

-Éhesek vagyunk és nem vettünk tegnap semmi kaját a boltban!

-Igen, mert valakik tegnap jól berúgtak...nem akarok ujjal mutogatni-viccelődtem, de azért csak Rebekára mutattam.

-Nem szép dolog célozgatni! Ha azt egy kis pénzt nem is zavarlak és Adélal lemegyünk bevásárolni mindenkinek-mondta mire én visszamentem a pénztárcámhoz és adtam neki egy 5 ezrest.

-Megfelel?

-Öm...megteszi-aztán Rebeka visszament a szobájába. Gondoltam én még visszaalszok pár percet, de Katyék már ébredeztek.

-Jóreggelt everybodri!-köszöntem a felkelőknek.

-Na hagyjál!-dölt is vissza az ágyba Macy.

-Áh szétmegy a fejem-nyavajgott Katy.

-Csodálkozol? Rebekáék lemennek kaját venni, reggelizünk aztán megyünk a parthoz!-soroltam fel a mai teendőket.

-Minek megyünk mi a parthoz?-kérdezték egyszerre.

-Szerintetek mit szervezgettünk napok óta? 11-kor megyünk kipróbálni a hörcsög-labdát-emlékeztettem őket, amire mind a ketten a fejükhöz csaptak. Amíg a reggelinkre vártunk addig lezuhanyoztunk és persze a tévét néztük. 

-Amúgy mi történt tegnap este veled és Zsoltival?-kérdeztem sunyi mosollyal Macyt.

-Csak beszélgettünk...-adta az ártatlant.

-Ha ti ezt beszélgetésnek nevezitek akkor gratulálok neked- majd átöleltem barátnőmet. Nemsokára Adél kopogtatott az ajtón, majd szó szerint bedobott egy szatyornyi kaját. Sok édesség volt benne, de az alján lapult egy nagy darab kalács, amit reggelire meg is ettünk. Jóllakottan indultunk el mind a 8-an, hogy belekezdjünk a bakancslistába. Szerencsére nem volt túl messze az a hely, ahol kilehetett próbálni a Hörcsög-labdát ugyanis késésben voltunk. Amikor megérkeztünk egy középkorú férfi állt egy fabódé előtt, mellette 5 átlátszó gömb.

-Jónapot! Jöttünk kipróbálni ezt..az izét..-szólalt meg Jake a nagy eszével. [;)]

-A pénztárnál fizessetek, aztán odaadom a mentő mellényeteket-válaszolt a férfi. 

-Ti vegyétek fel én kifizetem-mondtam, majd odamentem a fabodéhoz. -Jónapot, 8 fő lenne fél órára- a pénztáros néni szó nélkül adott egy kis papírt én pedig a pénzt adtam. Mindenki készen állt és kiválasztotta a saját gömbjét, de mivel kevés volt kitéve így a férfi még a faház mögött pakolgatott, majd hozott még 3 labdát. Mondott pár dolgott, hogy mire figyeljünk oda, de persze ilyenkor mint a kisgyerekek csak a játékra tudtunk a figyelni aztán be is mászhattunk a gömbbe. Elég bonyolult dolog volt azon a kis nyíláson bejutni, volt aki 10 percig azzal vacakolt, de végül mindannyian bent voltunk Mielőtt elindultunk egy hosszú madzaggal kikötöttek minket nehogy a Balaton közepén kössünk ki. Egy nagy csatakiáltás és a száraföldet magunk mögött hagyva futottunk a vízbe. Vicces látvány volt, ahogy a többiek "megpróbáltak" talpra állni bár én sem voltam jobb. Például Sophienak és Adélnak sikerült is pár másodpercig egyhelyben állnia, de aztán egy hatalmasat estek hátra, amin mi csak nagyot nevettünk.

Fél óra múlva még egy fél órás menetet fizettünk be és mégegyszer megtettük volna csak jöttek az emberek és mivel nem volt több gömb nekünk kellett távoznunk. Ahogy kiléptünk a hörcsög-labdából mindenkire rájött a hányinger miközben mintha a világ körül forogtunk volna. Pár perc múlva kijózanodva mentünk vissza a szállásra, hogy megebédeljünk aztán lemenjünk a partra fürödni. A recepciónál még mindig ott ült szoborként a mosolygós néni, majd ahogy felmentünk a szobáinkhoz előkotortuk a táskákból a szobakulcsokat...de furcsa módon a 3 kulcsból egyet sem találtunk...

Kicsit rejtélyesen legyen vége a 6. fejezetnek, remélem tetszett és bocsi a hibákért csak nagyon kivagyok fáradva...xD Kommenteljetek, mert most már nem kell bejelentkezni, hogy megjegyzést írjatok!;) A kövi részig jó nyarat és tombolást mindenkinek.:*