Ahogy Katyék házába értünk semmi erőnk nem maradt átöltözni nemhogy még lemosni magunkról az erős pia szagot. Csak ledobtuk a táskákat és a többi cuccot a sarokba, majd mind a hárman ledöltünk az ágyra és el is aludtunk. Mint minden más koncert után most is másnap hulla fáradtak voltunk, de még a felmosóronggyal is felvehettük volna a küzdelmet egy szépségversenyen. Viszont a laktató reggelinek hála felébredtünk, utána pedig a városba mentünk nézelődni na meg persze vásárolni. Elég sokat gyalogoltunk a tűző napon, de ha az ember ilyen jó barátokkal lehet akkor mindenért megéri. Sajnos hamar este lett így Macyval haza kellett mennünk. Katy ki is kísért minket a pályaudvarra, de egyikünk se számított az ott lévő nagy tömegre. Egyszerre csak ott termettek előttünk aztán a siető seregbő előbukkant egy pár éves, eleven kisbaba, aki a játékmotorjával egyenesen felénk tartott. Először csak mosolyogtunk az édesen, de amikor láttuk, hogy esze ágában sincs megállni eléggé lefagytunk. Egyenesen Macy felé száguldott és ha nem ugrik férre barátnőm akkor komoly bajok lettek volna. Persze a gyerek anyja is nevetett az egészen.
-Vigyázz, mert ha elüt a kiskocsi mehetsz a kórházba!-nevettünk Katyvel mire Macy halálos pillantást vetett. Nemsokára a Miskolcra menő vonat is megérkezett így nehezen elbúcsúztunk aztán felszálltunk és elfoglaltuk a helyünket. Kicsit hiányozni fog a koncert na meg persze Katy, de megbeszéltük, hogy találkozunk a lista teljesítésekor, amibe pár nap múlva bele is kezdünk. Őszíntén azt se tudtuk melyik teendővel kezdjük először, de addig eldöntjük...
Egy újabb 2 órányi "megrázó" vonatozás után otthon voltunk. Ahogy leszálltunk megint egy nagy tömeg futott felénk viszont őket ismertük. Adél, Maia,Rebeka, Sophie egyből a nyakunkba ugrottak és letámadtak a "milyen volt? találkoztatok a fiúkkal?" kérdésekkel.
-Nektek is hello! Veletek meg mi történt, hogy így felvagytok pörögve, szívtatok?!-kérdezte Macy felvont szemöldökkel.
-Mi? Soha...-adták az ártatlant.
-Persze...És elfogunk mesélni mindent részletesen, de inkább egy óra múlva találkozzunk valahol-vetettem fel az ötlete.
-Ok, de hol?-kérdezte Rebeka.
-Emlékeztek, amikor kicsik voltunk minden este elmentünk arra a helyre, a régi játszótérre?! Még mindig megvan- mondta Adél, amire mind egymásra mosolyogtunk, mert egyszerre az összes emlék arcon ütött minket.
-Tökéletes! Akkor 1 óra múlva ott!-helyeseltem.
-Én pedig hozok pár üveg sört!- vigyorodott el Sophie mire Macy olyan arcot vágott, mint aki citromba harapott. -Mi a baj a sörrel?
-Már nem a kedvencem...ja és még mindig attól bűzlök!-mérgelődött erre Maia kutyaként közeledett és elkezdett szaglázni. (Igen mi ezeket halál komolyan gondoljuk)
-Fúj, tudod nemhiába találták ki a vízet és a szappant!-fogta az orrát Maia ugyanis a tegnap esti sör és vodka egyre bűdösebb lett a ruhánkon.
-Addig lezuhanyzunk. Viszont most menjünk, mert anya vár otthon! Sziasztok-köszöntem el a többieketől, majd mind hazafelé vettük az irányt, de páran együtt maradtak ugyanis nekik a haza és visszaút összesen 1 óra. Villamosra felszálltam és nemsokára otthon is lehettem. Ahogy beléptem az ajtón épp anya jött szemben velem, hogy megöleljen, de amikor megérezte a belőlem áradó szagot rögtön 2 lépést hátrált tőlem.
-Ez úgye nem pia szag?! Megmondtam, hogy ihatsz egy kicsit, de azt nem hogy öntsd is magadra!-kezdett el ordibálni velem.
-Én nem is ittam, csak pár pohárnyit. Ugyanis koncert közben pár részeg leöntött minket vodkával és sörrel-mentegetőztem.
-Rendben, de most lezuhanyzol! Mész még valahova?
-Igen kevesebb mint 1 óra múlva találkozok a csajokkal a régi játszótéren.
-Akkor kikészítek neked tiszta ruhát. És milyen volt a koncert?-kérdezte anya.
-Öh...fantasztikus-mondtam ugyanis csak most jutott eszembe, hogy mik is történtek tegnap. A szép emlékektől gyorsabban vert a szívem és akaratlanul is elkezdtem mosolyogni, amire anya csak furcsán nézett. Bementem a fürdőszobába, levettem magamról az izadt ruhát, majd megengedtem a meleg vizet. A sok sampon fogyasztás után sikeresen leszedtem magamról a szagot utána törülközőben mentem be a szobábmba, ahol a ruhám az ágyon várt rám. Felvettem aztán az időre néztem és mivel volt még 20 percem gondoltam felteszem a képeket a Facere. A közösképet, amit Csipával csináltunk be is állítottam profilképnek. A fotók csodálásával el is ment az idő így gyorsan felkaptam a telefonom és indultam a játszótérre. Pár perc alatt odaértem, ahol a lányok a rudakon csüngtek (xD), mint a majmok. Nagy nehezen leszedtem ezeket az állatokat onnan, majd mind leültünk a hintákra, amik kör alakot alkottak. Először csak a nagy semmin röhögtünk és "ki tud a legmagasabbra menni?" versenyt tartottunk, de élveztük a nyári estéket, amikor senki sincs az utcákon, a meleg szellő kellmesen borzolja a hajunkat. Az érzés, hogy olyanokkal lehetsz, akik mellett szabad vagy és csak hátra hajtod a fejed és mosolyogsz a világba.
-Amúgy kész csoda, hogy még mindig megvan ez a játszótér!-nézett körbe Adél a régi és rozsdás, de még használható játékokon.
-Nem sokáig...-mondta szomorúan Maia.
-Miért?-vágtuk rá egyszerre.
-Pontosan nem tudodm, de a lényeg, hogy az új polgármesterhez van köze.
-Erről én is hallottam! Nemrég leváltották a régit és ez az új polgármester mindent megakar változtatni a városban. Azt hiszi, hogy ez a hely túl veszélyes a kicsiknek pedig itt egyszer se történt komoly probléma.Pff, Felnőttek...-mondta gúnyosan Rebeka.
-Pedig nemsokára mi is felnőttek leszünk-jutott eszembe a valós tény.
-Én nem akarok felnőni, én gyerek akarok maradni!!-vágta be a durcit Macy.
-Nektek legalább volt rendes gyerekkorotok..-motyogta sejtelmesen Sophie, amire mind egymásra néztük, mert nem értettük, hogy mi lehet a problémája, ezért inkább vidámabb témára váltottunk. Az időre nem gondolva sokat hülyültünk, a többiek újra a rúdra mentek csüngeni én addig hátra estem a hintán. Sajnos a talaj kemény fedésből készült...Ahogy az érzékeny hátsómat ápoltam furcsa mozgásra lettem figyelmes a hátam mögött. Ahogy hátrafordultam egy kissebb farkasféle közeledett felém, amire persze nagyon megijedtem, ezért próbáltam tartani a távolságot. Ahogy a kis élőlény is felfigyelt rám halk vakkantásokba kezdett bele, ami egyáltalán nem hangzott úgy, mint egy farkas. Az utcalámpa fénye megvilágította fehér bundáját, amin előfordult itt-ott barnás folt, óriási, fekete szeme megcsillant, amikor rámnézett. Ez egyáltalán nem vadállat volt hanem egy félénk kutya pontosabban egy Shih Tzu.
-Csajok gyertek!-próbáltam nem túl hangosan szólni a többieknek, nehogy megijedjen a kiskutya. Szerencsémre mindenki rámfigyelt és, ahogy meglátták a fehér szőrmét a kezemben rohantak felém.
-Juj, de édes!
-De puha a bundája!
-Hol találtad?-kérdezték miközben mindenki sorba állt egy simagátsért.
-Nem tudom csak itt volt mögöttem-válaszoltam.
-Nincs rajta nyakörv? Vissza kell vinnünk a gazdájának-mondta Adél.
-De, de olyan cuki...-szomorodtam el.
-Nézzétek, itt van a gazdija telefonszáma!-mutatott Sophie a kutya nyakörvére.
-Nem lehetne, hogy megtartsuk?-bizakodtam.
-Ha te elveszíted a kutyádat jól esne ha a megtaláló nem adná vissza neked?-Macy.
-Igaz. Majd holnap felhívjuk a gazdáját addig lehetne nálam?-vetettem fel.
-Tudsz rá vigyázni?-Rebeka.
-Megpróbálom...de szerintem menjünk haza, elég késő van-néztem az időre. Mindenki hazafelé vette az irányt, de előtte elköszönte a kis Shih Tzutól. Úgy tűnt élvezi a kényesztetést. Amikor hazaértem anya már aludt így csöndben elosontam a szobámba. A sarokban talált szemetesből készítettem egy kis ágyat régi rontyokkal kitömve. Az éjjel nem is volt gond a kutyával, de reggel majd kiesett a szemem. Szétnéztem a szobám minden cúgában viszont a kis Shih Tzu eltűnt. Ekkor vakkantásokat hallotam kintről, ezért először a konyhába igyekeztem, ahol anya kényelmesen ült az asztalnál, kezében a vendéggel.
-Nekem nem akartál volna szólni?-vonta fel a szemöldökét.
-De, anya ez itt egy kiskutya és tegnap találtuk a játszótéren-magyarázkodtam röviden.
-És miért hoztad haza? Vidd el a gazdájának itt a telefonszáma-mutatott a nyakörvre anya.
-Azért, mert tegnap késő este jöttünk haza és nem hajnali órákban akartam hívni a tulajdonosát. Ha akarod most fel is hívom.
-Kérlek!-bólintott, majd bementem a szobámba a telefonomért. Bepötyögtem a számokat a nyakörv címkéjéről és tárcsázott is. Ahogy kicsöngött sok gondolat futott át rajtam, hogy mit tegyek azért hogy enyém legyen ez a kutya. Viszont késő volt, mert a vonal másik végén beleszóltak.
-Igen, tessék?-szólt bele egy álmos férfi hang.
-Szia, az én nevem Molly és tegnap este az egyik játszótéren találtam egy Shih Tzu kiskutyát. A nyakörvén lévő telefonszámból itélve gondolom te vagy a gazdája-mondtam.
-A hangodból itélve nem vagy túl idős a játszótérhez?-kérdezte az idegen pasi "viccesen", de én válaszként csak hallgattam, majd megpróbálta megtörni a csöndet -Amúgy igen biztos ő az enyém, mert 3 napja veszítettem el az én Picúromat.
-És te nem vagy egy kicsit lányos, hogy a kutyádat így nevezd el és még buzisan ejtsd a nevét?!-vágtam vissza, amire most ő maradt csöndben. -Hol laksz? Ha itt a városban akkor délután vissza is adom a te Picúrodat-direkt én is olyan hangsúllyal mondtam a kutya nevét.
-Igen én is itt lakok és nekem rendben. Mondjuk 2 kor a Városháztéren?
-Tökéletes! Addig szia-majd ki is nyomtam a telefont. Amint letettem rögtön apa hívott fel engem érdeklődve, hogy hogy vagyok? Elmeséltem neki az előbb történteken és, amikor meghallotta az "idegen srác" szót gyorsan rávágta, hogy egyedül nem mehetek el. Legalább egy erősebb barátnőm legyen ott melletem..Hosszas vita után se tudtam meggyőzni viszont az apával való beszélgetés után megint hívtak. (De híres lettem xD) Maia volt.
-Szija mizu?-szólt bele a telefonba barátnőm ekkor gondoltam megkérdem, hogy ráérne-e a délután. Mivel unatkozni nem akart otthon, ezért inkább eljött velem a találkozóra a kutya gazdijával.
-Délután:- Maiaval és a kis Picúrral a Városháztér felé mentünk és pont 2 óra volt. Elég sok ember járkállt a téren, de egyik se szokott ugrálva integetni felénk. Ekkor már tudtuk, hogy egy újabb pszihopatát kell megismernünk. Ahogy közeledtünk a fiú felé kirajzolódott a tulajdonságai, először is kb. velünk egyidős, hatalmas türkéz kék szemei felcsillantak a kutyája láttán vagyis Maia és Picúr érkezésésén már a szemei is könnyeztek...a nevetéstől. Ugyanis barátnőm kezébe adtam a pórázt, amikor egy galamb láttán a kutya úgy húzta Maiát, mint vadló a szekeret. Én csak futottam utánuk és, amikor a gazdihoz érkeztek mind a ketten lefagytak. A Shih Tzu tulajdonosa zavartában beletúrt aranybarna hajába miközben csábosan mosolygott barátnőmre és nagy csodálkozásomra Maia is mondhatnám "szerelmesen" nézett a srácra.
-Öh helló?! Éltek még?-integettem a kezemmel az orruk előtt, amire fel is ébredtek.
-Ja persze..öh..szia én Maia vagyok-mutatkozott be kicsit zavartan.
-Gyönyörű neved van! Én pedig Jake vagyok-nyújtotta a kezét felé, majd újra lefagytak.
-Hé én is itt vagyok!-szóltam közbe feldühődve.
-Te mióta vagy itt?-kérdezték tőlem egyszerre, ami őszintén nagyon megijesztett.
-F-f-félek tőletek...Amúgy itt van a kutyád és szívesen-adtam át a pórázt Jakenek.
-Oh köszönöm már nagyon hiányzott-hajolt le kutyájához. Így nézve nagyon aranyosak voltak, ahogy a kis Picúrt simogatta.
-Na és...mész ma valahova?-kérdezte félénken Maia és ez azért lepett meg, mert ő sosem szokott ennyire zavarba jönni fiúk előtt.
-Nem nagyon. Lenne kedved sétálni egy kicsit?-mondta Jake egy újabb szépfiús mosollyal. Barátnőm hirtelen odahajolt hozzám,adott egy ölelést és a fülembe súgta "Ne várj rám!". Bekövetkezett...a nyári szerelem.
Nagyon köszi, hogy elolvastad, de mielőtt elmennél kockulni a segítségedet kérném!:D A következő részben belekezdünk a bakancslistába viszont nem tudom eldönteni, hogy melyikkel kezdjem...ezért itt kommentbe írjátok le a választott számot a következő közül:
1. Ejtőernyőzés
2.Kísértettház
3.Hörcsög labada
4.Gitár tanulás (Molly)
(Gondolom páran a Hooligans koncertet választottátok volna, de azzal picit várjunk, mert nem szeretném összezsúfolni az eseményeket;)
Nagyon szeretlek titeket, puszi <3 :D
ááááááááááááááááááá, imádlak, és a 3.-as a hörcsög labda lenne, és áááááááááááá imádlak ezért a részért :DDDDDDDDDDDDDD
VálaszTörlés3. :)
VálaszTörlés3.:)) éééés megosztottam a blogomon.:)
VálaszTörlés1. Hátha meghaltok xDD de 3 is jó :)) és igen, elolvastam...ügyi vagy:D
VálaszTörlés