5. fejezet

~Molly szemszöge~

Ahogy Katyék házába értünk semmi erőnk nem maradt átöltözni nemhogy még lemosni magunkról az erős pia szagot. Csak ledobtuk a táskákat és a többi cuccot a sarokba, majd mind a hárman ledöltünk az ágyra és el is aludtunk. Mint minden más koncert után most is másnap hulla fáradtak voltunk, de még a felmosóronggyal is felvehettük volna a küzdelmet egy szépségversenyen. Viszont a laktató reggelinek hála felébredtünk, utána pedig a városba mentünk nézelődni na meg persze vásárolni. Elég sokat gyalogoltunk a tűző napon, de ha az ember ilyen jó barátokkal lehet akkor mindenért megéri. Sajnos hamar este lett így Macyval haza kellett mennünk. Katy ki is kísért minket a pályaudvarra, de egyikünk se számított az ott lévő nagy tömegre. Egyszerre csak ott termettek előttünk aztán a siető seregbő előbukkant egy pár éves, eleven kisbaba, aki a játékmotorjával egyenesen felénk tartott. Először csak mosolyogtunk az édesen, de amikor láttuk, hogy esze ágában sincs megállni eléggé lefagytunk. Egyenesen Macy felé száguldott és ha nem ugrik férre barátnőm akkor komoly bajok lettek volna. Persze a gyerek anyja is  nevetett az egészen.
-Vigyázz, mert ha elüt a kiskocsi mehetsz a kórházba!-nevettünk Katyvel mire Macy halálos pillantást vetett. Nemsokára a Miskolcra menő vonat is megérkezett így nehezen elbúcsúztunk aztán felszálltunk és elfoglaltuk a helyünket. Kicsit hiányozni fog a koncert na meg persze Katy, de megbeszéltük, hogy találkozunk a lista teljesítésekor, amibe pár nap múlva bele is kezdünk. Őszíntén azt se tudtuk melyik teendővel kezdjük először, de addig eldöntjük...
Egy újabb 2 órányi "megrázó" vonatozás után otthon voltunk. Ahogy leszálltunk megint egy nagy tömeg futott felénk viszont őket ismertük. Adél, Maia,Rebeka, Sophie egyből a nyakunkba ugrottak és letámadtak a "milyen volt? találkoztatok a fiúkkal?" kérdésekkel.
-Nektek is hello! Veletek meg mi történt, hogy így felvagytok pörögve, szívtatok?!-kérdezte Macy felvont szemöldökkel.
-Mi? Soha...-adták az ártatlant.
-Persze...És elfogunk mesélni mindent részletesen, de inkább egy óra múlva találkozzunk valahol-vetettem fel az ötlete.
-Ok, de hol?-kérdezte Rebeka.
-Emlékeztek, amikor kicsik voltunk minden este elmentünk arra a helyre, a régi játszótérre?! Még mindig megvan- mondta Adél, amire mind egymásra mosolyogtunk, mert egyszerre az összes emlék arcon ütött minket.
-Tökéletes! Akkor 1 óra múlva ott!-helyeseltem.
-Én pedig hozok pár üveg sört!- vigyorodott el Sophie mire Macy olyan arcot vágott, mint aki citromba harapott. -Mi a baj a sörrel?
-Már nem a kedvencem...ja és még mindig attól bűzlök!-mérgelődött erre Maia kutyaként közeledett és elkezdett szaglázni. (Igen mi ezeket halál komolyan gondoljuk)
-Fúj, tudod nemhiába találták ki a vízet és a szappant!-fogta az orrát Maia ugyanis a tegnap esti sör és vodka egyre bűdösebb lett a ruhánkon.
-Addig lezuhanyzunk. Viszont most menjünk, mert anya vár otthon! Sziasztok-köszöntem el a többieketől, majd mind hazafelé vettük az irányt, de páran együtt maradtak ugyanis nekik a haza és visszaút összesen 1 óra. Villamosra felszálltam és nemsokára otthon is lehettem. Ahogy beléptem az ajtón épp anya jött szemben velem, hogy megöleljen, de amikor megérezte a belőlem áradó szagot rögtön 2 lépést hátrált tőlem.
-Ez úgye nem pia szag?! Megmondtam, hogy ihatsz egy kicsit, de azt nem hogy öntsd is magadra!-kezdett el ordibálni velem.
-Én nem is ittam, csak pár pohárnyit. Ugyanis koncert közben pár részeg leöntött minket vodkával és sörrel-mentegetőztem.
-Rendben, de most lezuhanyzol! Mész még valahova?
-Igen kevesebb mint 1 óra múlva találkozok a csajokkal a régi játszótéren.
-Akkor kikészítek neked tiszta ruhát. És milyen volt a koncert?-kérdezte anya.
-Öh...fantasztikus-mondtam ugyanis csak  most jutott eszembe, hogy mik is történtek tegnap. A szép emlékektől gyorsabban vert a szívem és akaratlanul is elkezdtem mosolyogni, amire anya csak furcsán nézett. Bementem a fürdőszobába, levettem magamról az izadt ruhát, majd megengedtem a meleg vizet. A sok sampon fogyasztás után sikeresen leszedtem magamról a szagot utána törülközőben mentem be a szobábmba, ahol a ruhám az ágyon várt rám. Felvettem aztán az időre néztem és mivel volt még 20 percem gondoltam felteszem a képeket a Facere. A közösképet, amit Csipával csináltunk be is állítottam profilképnek. A fotók csodálásával el is ment az idő így gyorsan felkaptam a telefonom és indultam a játszótérre. Pár perc alatt odaértem, ahol a lányok a rudakon csüngtek (xD), mint a majmok. Nagy nehezen leszedtem ezeket az állatokat onnan, majd mind leültünk a hintákra, amik kör alakot alkottak. Először csak a nagy semmin röhögtünk és "ki tud a legmagasabbra menni?" versenyt tartottunk, de élveztük a nyári estéket, amikor senki sincs az utcákon, a meleg szellő kellmesen borzolja a hajunkat. Az érzés, hogy olyanokkal lehetsz, akik mellett szabad vagy és csak hátra hajtod a fejed és mosolyogsz a világba.

Ekkor Macyval eszünkbe jutott a koncert, ezért hozzá is kezdtünk a "kis" beszámolónkhoz, amit barátnőink nagy figyelemmel hallgattak. Sokat nevettünk aztán az alaptémától is eltértünk.
-Amúgy kész csoda, hogy még mindig megvan ez a játszótér!-nézett körbe Adél a régi és rozsdás, de még használható játékokon.
-Nem sokáig...-mondta szomorúan Maia.
-Miért?-vágtuk rá egyszerre.
-Pontosan nem tudodm, de a lényeg, hogy az új polgármesterhez van köze.
-Erről én is hallottam! Nemrég leváltották a régit és ez az új polgármester mindent megakar változtatni a városban. Azt hiszi, hogy ez a hely túl veszélyes a kicsiknek pedig itt egyszer se történt komoly probléma.Pff, Felnőttek...-mondta gúnyosan Rebeka.
-Pedig nemsokára mi is felnőttek leszünk-jutott eszembe a valós tény.
-Én nem akarok felnőni, én gyerek akarok maradni!!-vágta be a durcit Macy.
-Nektek legalább volt rendes gyerekkorotok..-motyogta sejtelmesen Sophie, amire mind egymásra néztük, mert nem értettük, hogy mi lehet a problémája, ezért inkább vidámabb témára váltottunk. Az időre nem gondolva sokat hülyültünk, a többiek újra a rúdra mentek csüngeni én addig hátra estem a hintán. Sajnos a talaj kemény fedésből készült...Ahogy az érzékeny hátsómat ápoltam furcsa mozgásra lettem figyelmes a hátam mögött. Ahogy hátrafordultam egy kissebb farkasféle közeledett felém, amire persze nagyon megijedtem, ezért próbáltam tartani a távolságot. Ahogy a kis élőlény is felfigyelt rám halk vakkantásokba kezdett bele, ami egyáltalán nem hangzott úgy, mint egy farkas. Az utcalámpa fénye megvilágította fehér bundáját, amin előfordult itt-ott barnás folt, óriási, fekete szeme megcsillant, amikor rámnézett. Ez egyáltalán nem vadállat volt hanem egy félénk kutya pontosabban egy Shih Tzu.

-Pssz-pssz-hívtam magamhoz,de csak jobban megijedt. Ekkor eszembe jutott, hogy még a múltkor ebbe a nadrágzsebembe tettem pár pogácsát ugyanis tele volt a kezem mindennel és csak oda tudtam tenni. Lassan belenyúltam a zsebembe és elővettem a kicsit megszáradt péksütit. Az étel láttára felemelte a fejét, majd felém közeldett. Mintha galambot hívogatnék csak ennek nincs szárnya. Végül hozzám merészkedett és gyorsan be is falta a pogit, utána elkezdte szagolgatni a kezem és még azt is hagyta, hogy ölbe vegyem.
-Csajok gyertek!-próbáltam nem túl hangosan szólni a többieknek, nehogy megijedjen a kiskutya. Szerencsémre mindenki rámfigyelt és, ahogy meglátták a fehér szőrmét a kezemben rohantak felém.
-Juj, de édes!
-De puha a bundája!
-Hol találtad?-kérdezték miközben mindenki sorba állt egy simagátsért.
-Nem tudom csak itt volt mögöttem-válaszoltam.
-Nincs rajta nyakörv? Vissza kell vinnünk a gazdájának-mondta Adél.
-De, de olyan cuki...-szomorodtam el.
-Nézzétek, itt van a gazdija telefonszáma!-mutatott Sophie a kutya nyakörvére.
-Nem lehetne, hogy megtartsuk?-bizakodtam.
-Ha te elveszíted a kutyádat jól esne ha a megtaláló nem adná vissza neked?-Macy.
-Igaz. Majd holnap felhívjuk a gazdáját addig lehetne nálam?-vetettem fel.
-Tudsz rá vigyázni?-Rebeka.
-Megpróbálom...de szerintem menjünk haza, elég késő van-néztem az időre. Mindenki hazafelé vette az irányt, de előtte elköszönte a kis Shih Tzutól. Úgy tűnt élvezi a kényesztetést. Amikor hazaértem anya már aludt így csöndben elosontam a szobámba. A sarokban talált szemetesből készítettem egy kis ágyat régi rontyokkal kitömve. Az éjjel nem is volt gond a kutyával, de reggel majd kiesett a szemem. Szétnéztem a szobám minden cúgában viszont a kis Shih Tzu eltűnt. Ekkor vakkantásokat hallotam kintről, ezért először a konyhába igyekeztem, ahol anya kényelmesen ült az asztalnál, kezében a vendéggel.
-Nekem nem akartál volna szólni?-vonta fel a szemöldökét.
-De, anya ez itt egy kiskutya és tegnap találtuk a játszótéren-magyarázkodtam röviden.
-És miért hoztad haza? Vidd el a gazdájának itt a telefonszáma-mutatott a nyakörvre anya.
-Azért, mert tegnap késő este jöttünk haza és nem hajnali órákban akartam hívni a tulajdonosát. Ha akarod most fel is hívom.
-Kérlek!-bólintott, majd bementem a szobámba a telefonomért. Bepötyögtem a számokat a nyakörv címkéjéről és tárcsázott is. Ahogy kicsöngött sok gondolat futott át rajtam, hogy mit tegyek azért hogy enyém legyen ez a kutya. Viszont késő volt, mert a vonal másik végén beleszóltak.
-Igen, tessék?-szólt bele egy álmos férfi hang.
-Szia, az én nevem Molly és tegnap este az egyik játszótéren találtam egy Shih Tzu kiskutyát. A nyakörvén lévő telefonszámból itélve gondolom te vagy a gazdája-mondtam.
-A hangodból itélve nem vagy túl idős a játszótérhez?-kérdezte az idegen pasi "viccesen", de én válaszként csak hallgattam, majd megpróbálta megtörni a csöndet -Amúgy igen biztos ő az enyém, mert 3 napja veszítettem el az én Picúromat.
-És te nem vagy egy kicsit lányos, hogy a kutyádat így nevezd el és még buzisan ejtsd a nevét?!-vágtam vissza, amire most ő maradt csöndben. -Hol laksz? Ha itt a városban akkor délután vissza is adom a te Picúrodat-direkt én is olyan hangsúllyal mondtam a kutya nevét.
-Igen én is itt lakok és nekem rendben. Mondjuk 2 kor a Városháztéren?
-Tökéletes! Addig szia-majd ki is nyomtam a telefont. Amint letettem rögtön apa hívott fel engem érdeklődve, hogy hogy vagyok? Elmeséltem neki az előbb történteken és, amikor meghallotta az "idegen srác" szót gyorsan rávágta, hogy egyedül nem mehetek el. Legalább egy erősebb barátnőm legyen ott melletem..Hosszas vita után se tudtam meggyőzni viszont az apával való beszélgetés után megint hívtak. (De híres lettem xD) Maia volt.
-Szija mizu?-szólt bele a telefonba barátnőm ekkor gondoltam megkérdem, hogy ráérne-e a délután. Mivel unatkozni nem akart otthon, ezért inkább eljött velem a találkozóra a kutya gazdijával.
-Délután:- Maiaval és a kis Picúrral a Városháztér felé mentünk és pont 2 óra volt. Elég sok ember járkállt a téren, de egyik se szokott ugrálva integetni felénk. Ekkor már tudtuk, hogy egy újabb pszihopatát kell megismernünk. Ahogy közeledtünk a fiú felé kirajzolódott a tulajdonságai, először is kb. velünk egyidős, hatalmas türkéz kék szemei felcsillantak a kutyája láttán vagyis Maia és Picúr érkezésésén már a szemei is könnyeztek...a nevetéstől. Ugyanis barátnőm kezébe adtam a pórázt, amikor egy galamb láttán a kutya úgy húzta Maiát, mint vadló a szekeret. Én csak futottam utánuk és, amikor a gazdihoz érkeztek mind a ketten lefagytak. A Shih Tzu tulajdonosa zavartában beletúrt aranybarna hajába miközben csábosan mosolygott barátnőmre és nagy csodálkozásomra Maia is mondhatnám "szerelmesen" nézett a srácra.
-Öh helló?! Éltek még?-integettem a kezemmel az orruk előtt, amire fel is ébredtek.
-Ja persze..öh..szia én Maia vagyok-mutatkozott be kicsit zavartan.
-Gyönyörű neved van! Én pedig Jake vagyok-nyújtotta a kezét felé, majd újra lefagytak.
-Hé én is itt vagyok!-szóltam közbe feldühődve.
-Te mióta vagy itt?-kérdezték tőlem egyszerre, ami őszintén nagyon megijesztett.
-F-f-félek tőletek...Amúgy itt van a kutyád és szívesen-adtam át a pórázt Jakenek.
-Oh köszönöm már nagyon hiányzott-hajolt le kutyájához. Így nézve nagyon aranyosak voltak, ahogy a kis Picúrt simogatta.
-Na és...mész ma valahova?-kérdezte félénken Maia és ez azért lepett meg, mert ő sosem szokott ennyire zavarba jönni fiúk előtt.
-Nem nagyon. Lenne kedved sétálni egy kicsit?-mondta Jake egy újabb szépfiús mosollyal. Barátnőm hirtelen odahajolt hozzám,adott egy ölelést és a fülembe súgta "Ne várj rám!". Bekövetkezett...a nyári szerelem.

Nagyon köszi, hogy elolvastad, de mielőtt elmennél kockulni a segítségedet kérném!:D A következő részben belekezdünk a bakancslistába viszont nem tudom eldönteni, hogy melyikkel kezdjem...ezért itt kommentbe írjátok le a választott számot a következő közül:
1. Ejtőernyőzés
2.Kísértettház
3.Hörcsög labada
4.Gitár tanulás (Molly)
(Gondolom páran a Hooligans koncertet választottátok volna, de azzal picit várjunk, mert nem szeretném összezsúfolni az eseményeket;)
Nagyon szeretlek titeket, puszi <3 :D

4.fejezet

-Másnap reggel (Sophie szemszöge)-

Hétfő reggel 8 óra van és én még mindig az ágyamban bámulok magam elé egyedül. Csak a takaró és a párna kellemes melegsége vigasztalja összetört szívemet. Bár az a gondolat, hogy 3 napja találkoztam a buliban azokkal a kedves lányokkal, akik mostanra a barátnőim lettek sokkal jobban megnyugtat.  Főleg, mert pont a legjobbkor jöttek. Miért voltam berúgva péntek este? Mert ez volt az egyetlen jó megoldás, amit csak tehettem. Miért sírtam és törtem össze lelkileg? Elmesélem...
  2 éve, amikor gimnáziumba jártam nagyon sokat hülyéskedtem a barátaimmal. Imádtam azokat az örült időket és elég gyakran jártunk bulikba. Nemsokára szokássá vált, hogy minden 3. nap leittuk magunkat és ez még suli idúszakban történt. Mindegyikünk szülei elváltak, kevésbé foglalkoztak velünk így nem volt ki néha-néha adjon egy helyrerázó pofont. Egy júliusi napon új discoba igyekeztünk, ami csak 2 napja nyította ki kapuit. Brutál egy hely volt!

Tánc közben egy idegen alak lágyan átkulcsolta karjait a derekam körül, amiért én elgyengelütem és nem tiltakoztam. Lassúzás közben csak pár szót váltottunk mint pl.: hogy hívnak? hány éves vagy?. Fél óra múlva megfogta a kezem és kivezetett a helyiségből, mert "szüksége lenne egy kis fross levegőre." Szóltam a barátaimnak, hogy kimegyek, de különösebben nem figyeltek rám, mert épp vodkaivó versenyt tartottak. A hátsó ajtón mentünk ki a sötét utcára, hideg és csípős szél borzolta fel hosszú, barna hajam. Egyik kezével lassan az arcomat végigsimította, majd fokozatosan közelítve ajkai az enyéimhez tapadtak. Eközben a másik keze lejjebb csuszott aztán a dolgok felgyorsultak...(Sophie most 18 éves).  Nem tudtam miért, de éreztem, hogy ő lesz az igazi szerelmem mégha csak 1 órája ismerem. Én hiszek a szerelem első látásban. Mielőtt elváltunk telefonszámot cseréltünk. Másnap felhívott, hogy találkozzunk nála mire én persze igent mondtam hiszen boldog voltam. Megakartam mutatni a szeretetemet, ezért vettem neki egy tábla csokit a drágább fajtából. Ahogy beléptem a lakásába egyből odaadtam az ajándékomat, amit nagy gyorsasággal ledobott az asztalra. Teljes sötétség volt a házban és furcsa szag terjedt mindenfelé. Megpróbáltam beszélgetni vele, de ezt nem hagyta hanem durván beráncigált egy halványan kivilágított szobába. Aztán elkezdett fogdosni és már a ruha se volt rajtam, amikor egy villogó vörös pontra lettem figyelmes. Egy kamerát rejtett el a könyvek között, majd ahogy oldara néztem még kettő gép vette fel az eseményeket a dísznövény mögül. Elkezdtem vitázni vele, hogy miért csinálja ezt, de válaszként csak megfenyegetett hogyha nem folytatom az elkezdteket akkor az eddig felvett videót felteszi a netre és elküldi a barátaimnak. Bepánikoltam, ezért egy gyors mozdulattal összeszedtem a ruháimat, a csokit és távoztam.Nem beszéltem senkinek erről az esetről és reménykedtem, hogy nem fogja közzé tenni a videót és ez meg se történt...egészen mostanáig. Kb 1 hete újból felhívott és kérte, hogy "látogassam meg". Persze nem mentem bele, de erre elkezdett ordibálni velem és durva dolgokat vágott a fejemhez. Utoljára megint feltette a kérdést, mire én nem hagytam magam. Az utolsó mondatában ugyanazzal fenyegetett, mint 2 éve, majd kinyomta a telefont. Most se mertem szólni se a szüleimnek, se a rendőröknek, de péntek este elhatároztam, hogy beszélek a barátaimmal hátha megértenek. Épp az új discoban voltak így én is odamentem. Először megpróbáltam leplezni a szomorúságom így egy nagy, boldog öleléssel fogadtam őket, de viszonzás helyett ellöktek maguktól. Megvolt a sejtésem ennek az okára, de mindennél jobban reménykedtem, hogy ne valósuljon meg. Próbáltam szót érteni velük viszont egyikük se szólt hozzám sőt rám se néztek. Szinte sírva és ordibálva kérleltem aztén egyik barátnőm elmagyarázta a gondukat. Bekövetkezett a nem várt gondolatom, mert a videót közzé tették a neten pontosabban egy csoportba, amiben benne volt az össze voltiskolatársam és barátom. Egy pillanat alatt összetört bennem egy egész élet úgyanis így senki nem maradt, aki meghallgatná a magyarázatom.

Nem tudtam mit csinálni, ezért gyorsan befutottam a mosdóba, hogy ott kisírhassam magam viszont nagyon sokan várakoztak a wc előtt így a bárpult felé vettem az irányt. Az első pohár után jött a második, a harmadik és tovább nem is számoltam. Minden elhomályosult, inni se bírtam aztán felálltam a székről és elbotladoztam valamerre. A saját lábamon se tudtam megállni és így történt. hogy összeütköztem Velük...
  Ekkor a történet meséléséből a telefonom zökkentett ki. Mostanában minden ilyen hirtelen telefoncsörgéstől megijedek, de megvan rá az okom. Viszont most nyugodt lehettem, mert Maia hívott.
-Ha-halló?-ásítottam egy nagyot.
-Szia Sophie, lenne kedved ma 10 órakor talizni? Megyünk a plázába, jösz?-kérdezte boldogan.
-Persze, megyek! Akkor a pláza előtt 10 kor?!
-Igen. Amúgy jobban vagy? Még mindig nem magyaráztad el, hogy mi volt a baj pénteken-kíváncsiskodott.
-Már jobban vagyok és...öh...mondtam, hogy csak szerelmi bánat volt. 10 kor megyek, szia-és gyorsan ki is nyomtam a telefont ugyanis erről nem akarok beszélgetni. Elmondanám nekik ezt a sztorit csak még mindig nem ismerem őket teljesen így nem akarom, hogy a dolgok megismétlődjenek. Mivel volt még másfél órám gondoltam visszaalszok egy kicsit. Jól esett a nyugodt pihenés viszont ebből az lett, hogy fél 10-kor keltem fel vagyis ugrottam ki az ágyból. Gyorsan magamra kaptam a kedvenc ruháimat, sminknek egy gyors spirálozás és indultam is a villamoshoz. Kicsit késve, de odaértem a plázához, ahol Adál, Maia és Rebeka vártak.
-Bocsi, bocsi csak elaludtam-mentegetőztam.
-Gratu. Na mindegy menjünk be-mondta Rebeka, majd bementünk az épületbe. Kicsit hibásnak éreztem magam a késésért így megpróbáltam feloldani a hangulatot.
-Amúgy Rebeka téged, hogy lehetne becézni, mert nekem olyan hosszú ez a név?!-kérdeztem érdeklődve, amire válaszolt is volna, de megelőzték.
-Ribi!-vágták rá egyszerre Maia és Adél nevetve. Én is elmosolyodtam ezen az ötleten, de a név viselője halálos pillantást vetett ránk.
-Jóvan Ribikém nem kell mérgesnek lenni ezért-veregette hátba Adél.
-Na és a Rebi, hogy tetszene?-vetettem fel.
-Az meg olyan Debi -rendezte át a betűket Maia, amire csak gonoszan nevettünk.
-Most úgy leütnék mindenkit!-Rebeka komoly fenyegetésére mind a hárman szószerint elfutottunk előle, de csak az első sarkoig, mert az új bolt csábítóan vonzott minket. Amikor Rebeka is uténunk jött mindannyian berontottunk a ruhaboltba és minden egyes készletet bevittünk a próbafülkébe. Mind a négyen betömörültünk a kis öltözőbe, majd az embernagyságú tükör előtt elkezdtünk nézegetni magunkat a szebbnél-szebb ruhadarabokban. Vittünk be szoknyát, tűsarkút, kalapot, pólót meg sálat is. Kb. 1 órán keresztül elhülyéskedtünk, amikor az eladó bekopogott hozzánk, hogy minden rendben van-e? aztán szedjétek össze a holmikat és tűnjetek el! ugyanis pénz egyikünknél se volt. Ezután minden boltba bementünk, ahol lehetett venni cipőt, ruhát és ékszert. Egyre jobban megkedveltem ezeket a bolondokat. Délutánra már csak beszélgetni volt erőnk, ezért a plázában leültünk a padokra.
-Amúgy Molly és Macy mikor jönnek haza?-kérdeztem.
-Elvileg ma este. Phu, már nagyon várom a bakancslistát!-mondta lelkesen Adél mire én eléggé meglepődtem.
-A micsodát?
-Nem említették? Még szombaton összeállítottak egy 10 pontos bakancslistát, met tudod...ezen a nyáron látjuk utolsára egymást. Mindannyian külön fogjuk folytatni az életünket-látszott Adélon, hogy nagyon elszomorítja ez a tény.
-De csak tudtok még találkozni?!-mondtam.
-Nem nagyon...én a következő évet New Yorkban fogom tölteni, mert nagyon rég óta kiakartam jutni oda és találtam is egy jó iskolát, aztán Rebeka ő egyedül marad itt Miskolcon. Adél felköltözik Budapestre a szinkronúszás miatt, Macy Veszprémben fog tanulni és Molly pedig Ausztriában fog dolgozni -mesélte el szomorúan Maia.
-6 éve ismerjük egymást és mivel vége a giminek mindenki megy megvalósítani az álmát. Az én álmom itthon van, de ha nem jön össze én is elköltözöm-valotta be Rebeka, de ebből nem sok mindent értettem.
-Miért mi az álmod?-kérdeztem, mire a többiek kicsit elnevették magukat.
-Ne nevessetek! Igenis megtörténhet!-csítította le Rebeka a többieket.-Az én álmom, hogy megtanuljak rendesen hokyzni és a Jegesmedvék csapatából Rafaj Attilának legyek a barátnője!- erre már Maiáék nem bírták a röhögést.
-És szerinted ez megtörténhet?-kérdeztem.
-Hát...soha nem lehet tudni.
-Ez igaz. És amúgy...nem lenne baj ha én is csatlakoznék ehez a bakancslistához?-fetettem fel az ötletet félénken. Erre mind összenéztek és egyszerre egy igennel válaszoltak.
-De akkor repülőből kell kiugranod és elutaznod Athénba, Párizsba!?-figyelmeztettek, de engem ez nem izgatott. Nagyon örültem, hogy velük tölthetem a nyarat és nem az ágyamban kell sírnom...annyira örülök, hogy majd kiugrok az ablakon! (Csak az a baj, hogy a földszinten vagyunk...;)

Túl az 500-on!!

Ez a bejegyzés most nem a történethez kapcsólódik csak megakartam mindenkinek, aki olvassa a blogot köszönni, hogy a 3. fejezet után már az 500. kattintásnál tartunk. Tényleg jó érzés ha kommentelitek a fejezeteket és meg is ossztjátok a Facebookon így csak jobban inspiráltok a jobb, érdekesebb történetekre és, hogy minél hamarabb kikerüljön az új rész. Köszönetként csak nektek készítettünk Macyval egy rajzot. Nem egy Monalisa, de...reméljük megfelel! :D

Puszi: az író ^.^

3. fejezet

~Molly szemszöge~

A szememen több tonna súly volt és semmi erőm nem volt ahhoz, hogy egy porcikámat is megmozdítsam így maradtam a jelenlegi helyzetemben."Megint egy földön ébredés, a fejem zúg meg fáj..." Na erre a dalra rögtön kipattant a csipa a szememből főleg, mert valaki hamisan énekelte. Azonban ezt meg is bántam. Csak Macy volt az, aki a tükör előtt fésülte hosszú, barna haját miközben a Félembert dalolta. De mit keresek én itt hisz nemrég a buliban voltunk és az italunkat vártuk, amit Macy elvileg kiöntött Zsolti pólójára...ennyire részegek lehettünk? Mozdulatlanul körbenéztem a szobán, amiből megállapítottam, hogy az enyém, de nem emlékszem ekkora rumlira. Zokni a csilláron, poharak a földön és más ismeretlen dolog.
-Reggelt! Itt meg mi történt? És a fejem áúú szétszakad!-nyafogtam barátnőmnek.
-Hozzak aszpirint? Nem emlékszel semmire?-csodálkozott miközben kiment a konyhába gyógyszerért.
-Tényleg semmi se maradt meg bennem, csak annyi, hogy Zsoltival találkoztál. Vagy ezt is álmodtam?
-Az nem volt álom igenis találkoztunk!-kiáltotta rám miközben én bevettem az aszpirint.
-És itthon mi történt? Te mit keresel itt és a többiek és anyum?-támadtam le kérdésekkel.
-Ha akarod elmegyek. Amúgy csak annyit mondok, hogy mindenki itt volt a buli után..Maia és Adél levest főztek a...szóval érted?! Anyud meg szerintem a nagyidhoz ment.
-Sajnos igen, de ne menj el, mert ki fogja ápolni a másnaos Mollyt?-néztem Macyra nagy bociszemekkel.
-Oké, de azért is maradok, mert meg kell beszélnünk a holnapi koncertet-mondta
-Koncert? Holnap hétfő? Hol vagyok?-újból rámjött az eszméletlenség.
-Hétfő? Egyáltalán tudod, hogy fiú vagy-e vagy lány?-kérdezte mire én a tükörbe néztem.
-Öh...egyéb?-válaszoltam úgyanis ezzel a másnapos fejjel kétejeim vannak.
-Ezt már te döntöd el. Na gyere menjünk reggelizni-mondta Macy, majd felsegített a földről. A nagy rumlin átérve, ahogy beléptünk a konyhába rögtön kiszúrta a szemünket egy tál meglepetés. Az asztalaon találtunk egy tál gofrit mellette pár friss gyümölccsel és egy bögre kakaóval.

Normális emberek módjára 1 perc alatt eltüntettük a reggelit. Jóllakottan mentünk vissza a szobámba.
-Elkéne takarítani, mert anya ennek nem fog örülni, segítesz?-kérdeztem Macyt.
-Neem akarok...fáradt vagyok-nyavalygott.
-Veszek neked egy sört!
-Hol kezdjük?-pattant fel lelkesen, majd hozzá is kezdtünk a takarításnak. A könyveket visszaraktuk a polcra, ruhákat a szekrénybe és az ismeretlen foltokat megpróbáltuk kimosni a szőnyegből. Ekkor épp a régi túranakancsomat vettem fel a földről, amikor kiesett belőle egy papír. Ahogy kibontottam a cetlit a fél kg kenyér és a tej szó láttára leesett, hogy ez egy bevásárlólista. Először jót mosolyogtam, de ekkor nagy ötletem támadt.
-Nézd csak!-mutattam meg Macynak a papírt.
-Most azt akarod, hogy menjünk vásárolni? Nem tudsz annyi sört venni nekem!-mondta.
-Dehogy! Ez egy lista és a bakancsomban találtam..-próbáltam célozgatni, de láttam rajta a "fáradtságot"- Arra gondoltam, hogy összeírhatnánk egy bakancslistát, mert úgyis ez az utolsó közös nyarunk a többiekkel is és mindig voltak nagy álmaink!
-Ez komoly?! Nagyon jó ötlet, gyorsan elő a papírt és tollat!-lelkesültünk fel, majd ledobtuk magunkat az ágyra és elkezdtünk agyalni. Egyszerre nagyon sok ötletünk támadt, de végül 10 pontban leírtuk a közös vágyainkat.

1. Hooligans koncertek 

2. Ejtőernyőzés

3.Zombi-/kísértettház

4."Hörcsög-gömb" a vízen

5. Megtanulni gitározni (Molly)

6. Zap cat csónak kipróbálása

7."Vízi párna" (egyik végéből a magasból ráugrik egy ember a vízen lévő "párnára" így az elől lévő személy először a levegőbe, majd a vízbe repül)

8. Bungee jumping

9.Búvárkodás Görögországban

10.Európai utazás (London, Párizs, Athén, Barcelona, Róma)

-Ez nagyszerű lett! Mutassuk meg a többieknek és még a holnapi vonatmenetrendet is meg kellene nézni-javasoltam. Több órán keresztül elvacakoltunk a gépen néha már a fejünket vertük a falba, de végül mindennel végeztünk. Macy nem ment haza, mert nem hagytam meg így nem kell bonyolítani a holnapi napot. Ekkor az időre pillantottam és elég késő volt. Anya már hazajött és befejezte a takarítást helyettünk így mi nyugodtan aludhattunk. Holnapra kell az erő...lelkileg is.

-Másnap reggel-

Kellemes hang zavarta meg a reggeli, nyugodt csöndet. A nap melegen besütött az ablakon egyenesen a szemünkbe, a madarak is énekre fakadtak és mintha mindenki tudta volna, hogy mi lesz ma este. Azonban a varázslatnak hamar vége lett, mert ahogy megláttam az órát azonnal kiugrottam az ágyból. Macy csak morcosan nézett utánam.

-Veled meg mi van?-kérdezte félig álmosan.

-Tudod mennyi az idő!? Fél 8-van és egy óra múlva indul a vonat-szóltam idegesen.

-Akkor most fel kéne kelni?-nyügölődött, de én tudom mit kell tenni ilyenkor. Gyorsan kimentem a szobából majd fél perc múlva visszajöttem egy bögrével, amiből az összes vizet Macyra öntöttem. Ez mindig beváll ,mert már a ruháját vette fel. Szerencsére már tegnap este kikészítettük a kollekciót így csak a smink maradt. Én most ebben az összeállításban fogok tombolni:

Szinte semmit se ettünk reggelire csak egy gyors szia anyának és rohantunk is ki a pályaudvarra. Fél óra volt az út a város másik felébe, de ahogy megérkeztünk épp a vonat ajtóit zárták be, amikor szó szerint beestünk a vonatba. Az emberek csak megvetően néztek ránk mi pedig röhögtünk az egészen. 2 órás út állt előttünk szóval volt idő pihenni. Nem volt egy luxus vonat, látszott, hogy magyar, mert útközben rázott mint egy hógömb és a wc-zés se volt könnyebb. A rázós utazás után végre megérkeztünk a Keletibe, ahol nagyot szippantottunk a pesti levegőbe. Elindultunk a koncerthelyszínhez. Átszállások és térkép kiismerés után végre a bejárat előtt voltunk.
-Hány óra van?-kérdeztem Macyt.
-Fél hét és nyolckor kezdődik a koncert-mondta. Katyvel hétre beszéltük meg a találkozót addig elmentünk az italoshoz és szétnéztünk a helyszínen. Túra közben a távolban felfigyeltünk egy vöröses barna hajú lányra, aki szokatlanul gyorsan közeledett felénk. Mi is így tettük csak lassabban és, amikor megláttuk az arcát már szinte futottunk mint egy ló. Katy volt az és, ahogy összetalálkoztunk szó szerint egymás nyakába ugrottunk az örömtől ám ez se tartott sokáig. A hirtelen nagy tehertől rögtön a poros földre kerültünk, de csak nevettünk ezen.
-Úristenem már nagyon hiányoztál!-fogadtuk boldogan a kis vöröst.
-Ti is nekem! Meséljetek mi történt veletek? Nekem is van pár sztorim-kezdett bele a meséjébe Katy.
-Ok, de előtte álljunk be sorba-javasoltam, majd el is foglaltuk a helyünket a 2. sorban. (Ez is a Katy hibája xd<3) Mivel volt még fél óránk a koncertig így kibeszéltük magunkat és elmeséltük a pénteki bulit, a bakancslistát meg mivel vele mindent meg lehet beszélni és bizok is benne, ezért a nyereményünkről is eldicsekedtem. Azonban gyorsan megy az idő, ha az ember jókat beszélget. Hirtelenr arra kaptuk magunkat, hogy a Bohémélet intrója megtörte az addigi "csöndet" és a színpad két oldaláról sűrű füst támadt fel. Rá kicsit később egy félmeztelen alak lépett ki a ködböl vagyis Endi utána pedig Tibi, Zsolti és a hatásszünet kedvéért még később Csipa is ott termett a színpadon. A tömeg torkaszakattából üvölt és tapsol a bandának. Bemelegítésként egy kedvenc pörgös számmal a Nőben a boldogsággal kezdtek, amire persze ugráltunk örülten.

Mi kb. a színpad közepénél helyezkedtünk el, mert nekem fontos volt, hogy szemből lássam Csipát, akit megjegyzem nagyon imádok, mert vicces és fantasztikusan néz ki. Kissebb koromban nem egyszer álmodtam vele, de így felnőt fejjel már rájöttem, hogy ez csak szép illúzió. Eddig a koncert tökéletesen ment még a fotósoknak is vágtunk pár érdekes arcot, de a sors nem hagyta ezt annyiban. A mellettünk lévő kissebb csapat, akik már a koncert kezdete óta keményen isznak elkezdtek dülöngélni amiből lökdösés lett. Ezt még türtük, mert megszoktuk de, amikor annyira nekünk jöttek, hogy a kezükben lévő sör és vodka egész tartománya egyenesen a mi hajunkra és pólónkra landolt már elpattant egy ér. Furcsa, de nem kezdtünk el hisztizni hanem először csak pánikolva néztünk egymásra utána fel a fiúkra és látva, hogy mind a négyen ránk figyelnek és sunyin nevetnek rajtunk már nem érdekelt semmi. Csak jobban tomboltunk bár a nedves póló érzete nem vol felemelő. Mivel Zsolti is felénk nézett egy kicsit később mintha itt is ragadt volna a tekintete egy ponton. Próbáltam abba az írányba nézni, de csak Macyt láttam...aztán újra a szőkére néztem, aki már édesen mosolygott még mindig ugyan oda. A bájos tekintetre barátnőm elpirult és intett a kezével mire Zsolti lovagiasan meghajolt. Innentől a koncert végéig csak egymást nézték és másra nem is figyeltek annyira, hogy nem egyszer a szőke megbotlott a színpadon lévő néhány zsínorban. Úgy tűnik nem álmodtam és tényleg igaz volt Macynak, amit mondott a bulin történtekről, de ezt akkor se értem! Ám csak most vettem észre az időt így a koncertnek hamarosan vége lesz. Még pár számot lejátszottak mint az Illúziót és a kihagyhatatlan Hotel mámort. Egy Hooligans koncertben is van rossz dolog, hogy egyszer mindig véget ér. Szomorúan néztük, ahogy az együttes lesétál a színpadról, de előtte Zsolti még a kezével mutatott valamit Macyank csak sajna én nem értettem.
-Vissza! Vissza! Vissza!-kiáltotta a lelkes közönség, de csak Endi jött vissza, hogy eldobja a két dobverőt, amit eddig nem tudtam megszerezni azonban...ez így is maradt, de már megszoktam. Az emberek többsége a kijárat felé vette az írányt, de a rajongók  maradtak az autogram osztásban bizva. Katyvel nem tudtunk megállni a lábunkon így a korlát előtt gyorsan ledobtuk magunkat a földre.
-Ez a koncert nekem bekerül a legjobbak közé!-jelentettem ki.
-Csatlakozom, csak ne lennénk ennyire fáradtak-mondta Katyvel, amivel egyett kellett értenem. Macy le se ült mellénk hanem állt, arcára az a bizonyos mosoly fagyott és csak bámult maga elé.
-Öh ilyenkor jól van?-kérdezte a kisvörös.
-Nem tudom. Macy élsz még?-legyeztem a kezem előtte,de válaszként csak vékony hangon elkezdett vonyítani és a jég is olvadásnak indult.
-Ennyire örülsz? Amúgy láttam a szemezgetéseteket-tette hozzá Katy.
-Aha. Ugye kijönnek aláírást osztogatni?
-Nyugi biztos jönnek. Nézd csak már itt is vannak-mutattam a sor elejére, ahol felbukkant a sötétből Tibi és Endi. Lassan halladtak felénk, de megérte a várakozást. Mivel Katy és a Művészúr ugymond rokonok (bonyolult családi élet...) így mindig kijár a puszi a mázlistának.
-Ők itt a barátnőim: Molly és Macy-mutatott be minket a gitárosnak, mire mi is kaptunk egy-egy puszit. A közelség közben mindkettőnk hajába méllyen beleszagolt Tibi, amire mi csak érthetetlenül néztünk.
-Tisztán érezni a vodka illatát! És milyen volt a koncert?-érdeklődött.
-Fantasztikus! Zsolti is kifog jönni?-kérdezte Macy.
-Biztos...-válaszolt bizonytalanul.
-Na és Csipa?-most én támadtam le a kérdéssel.
-Honnan tudjam, nem vagyok én menetrend!-"borult ki" a Művészúr, de ekkor még a türelmetlen rajongók is sürgették.-Megyek gyerekek, nyugi! Sziasztok és ne igyatok sokat!
-Rendben-köszöntünk el egyszerre. Ebben a pillanatban Endi közeledett, mire elővettük a fényképezőgépet  és csináltunk is egy teljes közösképet a biztonsági őr segítségével. Ezután izgatottan vártuk a két fiút, de több percig semmi életjel nem mutatkozott a sor elejéről. Pár ember feladta a várakozást és lassan a kijárat felé indultak. Mi maradtunk, ami ki is fizetődött, mert Csipa és Zsolti hangosan nevetve botladoztak ki a színpad mödül kezükben egy-egy kissebb sörrel. Ez már sok mindent megmagyaráz. Eközben Tibi és Endi már végeztek az aláírásokkal így visszafelé jót nevettek a két bolondon. Szerencsénkre nem kellett sokat várnunk így elsőként Csipa lépett felénk. Annyira jó volt ilyen sok idő után újra látni élőben és mivel barátnőim ezt nagyon jól tudták így megengedték, hogy legyen csak vele egy közösképem.
-Szia, egy szíves képet?- kérdeztem az énekest miközben mutattam a kezemmel, hogy milyen formára is gondoltam. Már régóta szerettem volna egy ilyen képet vele.

-Persze, ha megmondod a neved!-válaszolt, amire golflabda nagyságú szemekkel bámultam rá.
-Molly vagyok. És te?- az utolsó mondat reflexből jött, de már megbántam magam, mert ekkora hülyeséget is csak én kérdezhetek!
-Ördög Tibor "Csipa". A Hooligans énekese, férfi -viccelődött, de én csak még kínosabban éreztem magam.
-Köszönöm az információt. Akkor a kép?-próbáltam elterelni a témát és a fotóra koncentrálni. Katyék kezébe adtam a gépet, akik eddig a röhögőgörcstől szenvedtek. A vakku elvillant és a remélem jó fotó elkészült.
-Köszi szépen és jó koncertezést- búcsúztam el Csipától.
-Köszönjük nagyon szépen...Molly- mondta a szokásos köszönetet, majd nem vártan felém közeledett és közel a számhoz adott egy lágy puszit az arcomra, amit persze nem utasítottam el. Próbáltam a bennem lévő kitörő boldogságot visszatartani legalább addig amíg Csipa távolabb nem kerül. A körülöttünk lévő lányok csak morcosan néztek rám, amíg a barátnőim velem együtt örültek. De nincs itt idő a tombolásra, mert Zsolti közeledett felénk így Macy furakodott is előre. Addig én Katy mellé álltam.
-Na erre kíváncsi leszek, hogy tényleg igaz-e amit mondot -mondta Spagettitaco (hosszú sztori ez a név-a szerk.)
-Shh, kezdődik a film!-vettük elő gondolatban a popcornt és figyeltünk.

~Macy szemszöge~

A várakozások után végre újból Zsolti előtt álltam. Ahogy meglátott rögtön egy édes mosoly termett az arcán, amire én egy kicsit elpirultam.
-Az ikertesód elmesélt mindent?- támadtam le a kérdéssel.
-Neked is szia...öh?- nem tudta a nevem, ezért egy kicsit megszivattam.
-Igen?!
-Őfelsége még nem árulta el a valódi nevét-mondta.
-Valóban. Én Macie vagyok, de csak szólíts Macynak. Szóval nincs is ikertesó, mi?
-Lebuktam...és megint sajnálom, de hívnak a rajongók. Legyen szép estéje Macy- és megint lovagiasan lehajolt előttem, miközben a kezemre hintet egy leheletnyi csókot. Aztán el is tűnt... Hátrafordultam a lányokhoz, akiknek csak tátva maradt a szájuk.
-Én megmondtam, hogy nem hazudok!-mosolyogtam. Ekkor valami furcsa tárgyra lettem figyelmes a kezemben. Egy kicsi cetli volt benne, amit gyorsan ki is bontottam és csodálkozva állapítottam meg, hogy ez egy...telefonszám és nem is akárkié.
-Muti mit kaptál?-hajoltak felém kíváncsian barátnőim.
-Majd elmondom most menjünk haza-tettem zsebre a papírt ugyanis nem akartam, hogy itt a sok ember előtt kitudódjon az ajándékom. Kimentünk a kijáraton, majd Katyék háza felé vettük az írányt ugyanis a ma estét náluk tölthetjük. Útközben megmutattam nekik a cetlit, mert bízok bennük, hogy nem kiáltják szét ezt a számot bár alig volt rajtunk kivül más ember az utcán.